Ugrás a tartalomhoz

Élőhely-kezelés

Dr. Kozák Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

2.4. A hazai lápok és kezelésük

2.4. A hazai lápok és kezelésük

A lápok a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából kiemelten fontos vizes élőhelyeknek különleges tagját alkotják. Vizük eredete, kémia összetétele, felvehető tápanyag tartalma, termőhelyi körülményei, fekvése alapján sokfélék lehetnek. A hazai lápterületek a lecsapolások, vízrendezések következtében nagyon lecsökkent számban és területi kiterjedésben maradtak csupán fenn. Az eredeti viszonyok közepette is mindössze az ország területének 1,1%-án helyezkedtek el, aminek 97%-a eltűnt. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény értelmében ex lege védett értéket képviselnek. Valamennyi fontos elemét képezi a Natura 2000 hálózatnak is. A természet védelméről szóló törvény szerint lápnak minősülnek azon tartósan víz által befolyásolt természeti területeket, amelyeken lápi jellegű élővilág figyelhető meg, és (ettől függetlenül) azok is, amelyeken a talajban változatos kifejlődésű tőzeg van. Cönológiai értelemben nagyon sokféle életközösség tekinthető lápnak: sokféle forrásláp, tőzegmohás sík lápok és semlyékesek, láprétek, dagadólápok, kiszáradó láprétek, különféle láperdők és lápcserjések. A tőzeg, vagy tőzeg jellegű, részlegesen lebomlott növényi törmelék a vízbőség és állandó vízborítás révén kialakuló oxigénszegény (anaerob) viszonyok következtében jön létre. A tőzegképződés a szénképződés első lépése, ami által a szén-ciklusból így kikerülő széndioxid megkötéssel ezen üvegházhatású gáz koncentrációjának csökkentésében is igen fontos szerepe van a lápterületeknek. A lápi növényzet, elsősorban a tőzeg- és más mohafajok duzzadóképességük folytán nagyon sok vizet képesek megkötni, így meghatározó szerepük lehet a csapadékvíz továbbfolyását megakadályozó víz-retencióban. Ez természetesen igazán jelentős hatásként elsősorban a nagy kiterjedési lápterületeknél jelent. A lápok sok esetben jelentenek refúgium (menedék) területet pl. jégkori reliktum fajoknak. Az ily módon kis foltokban, hosszú ideig, elzártan megőrződő populációk esetén nem ritka az endemizmusok, esetleg reliktum endemizmusok kialakulása. A lápok kiváló helyszínei a múltbeli események, klimatikus változások kutatásának is. A lápok időrendi rétegekben megőrzik a tágabb környékükről behulló virágporszemeket, növényi és állati maradványokat, sőt még a történeti korokban a lápba menekült emberek nyomait és tárgyait is. Mindezek a szerves anyagok az anaerob viszonyok között korlátozott lebomlásnak köszönhetően kitűnően konzerválódott, tanulmányozható formában maradtak fenn napjainkig.

Természetvédelmi kezelésük során az egyik legfontosabb dolog a létüket veszélyeztető talajvízszint csökkenés mérséklése. Ez rétegvíz kutakból történő vízutánpótlással, és a területre jutó, vagy juttatott víz műtárgyak segítségével történő visszatartásával oldható meg. Fontos, hogy az árasztóvíz nitrogén és foszfortartalma alacsony legyen, mert a lápi élőhelyek kifejezetten oligotrófak. A tápanyagdúsulás eutrofizációt, a lápi növényzet helyett inkább mocsári vegetáció kialakulását eredményezi. A beerdősülés ellen a cserjék és fák folyamatos, kíméletes ritkításával lehet védekezni. A rendkívül fontos, hűvös, párás lápi mikroklíma megőrzését a láp köré telepített erdők telepítésével, tájidegen fafajú állományok esetén őshonos faállományra cseréléssel lehet segíteni. Fontos a környező mezőgazdasági területek lehetőség szerinti szántó művelési ágból történő kivonása, esetleg beerdősítése, ami nem csak a mikroklíma biztosítása, és a szél szárító hatásának a mérséklése, de az így távol maradó vegyszerek miatt is fontos.