Ugrás a tartalomhoz

Élőhely-kezelés

Dr. Kozák Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

3.3. Fontosabb hazai gyeptípusok

3.3. Fontosabb hazai gyeptípusok

Löszgyepek: Zárt, az Alföld zonális vegetációtípusát képező fajdazdag gyepek. E jellemzően mezőségi talajú területek a legelső művelésbe vont térségek közé tartoznak. Emiatt a természetes vegetációról tanúskodó maradvány gyepek rendszerint csak kis kiterjedésűek, szétszórtak és többnyire jelentősen degradáltak. A meredek löszfalak löszfalnövényzete mellet a löszhátak, löszvölgyek löszpusztagyepjeinek a feltörés következtében ritka természetközeli állományai leginkább egyes nehezen megművelhető területeken (völgyoldalak, magaspartok), illetve másodlagosan kialakult gyepekben (kunhalmok, földvárak, sáncok, töltésoldalak, stb.) maradtak fenn. Az e gyeptípusba tartozó társulások ritkaságuk és botanikai értékeik miatt fokozottan védendők.

Homoki gyepek: A török kort követően mozgásának indult (erdőirtás, túllegeltetés) homokterületeket a XIX-XX. században fásították. Ennek következtében napjainkra jelentősen megritkultak a még részben mozgó homokfelszínhez kötődő gyepek állományai. Főként a Kiskunságban, illetve a Nyírségben maradtak fenn nagyobb területeken e kiemelkedő természeti értékekkel rendelkező gyepek. E gyepek (nyílt homokpuszták, homokpusztarétek, homoki legelők) fajkészlete szerényebb, mint a löszgyepeké, azonban közöttük számos, a specifikus ökológiai adottságokhoz alkalmazkodott növény- és állatfaj fordul elő, emellett jelentős a homoki endemizmusok száma is. A gyeptípus természetközeli állapotú állományai fokozottan védendők.

Szikes gyepek: A hazai gyepek mintegy 30%-ára kiterjedő, zömmel másodlagosan, főként edafikus hatásokra kialakult, síkvidéki gyepek. A sztyeppesedő réti szolonyec, illetve közepes réti szolonyec talajokon szikespusztai növénytársulások, a mélyebb térszinteken pedig a különböző időszakosan nedves szikes társulások alakultak ki. A szikes gyepek megőrzésének záloga az extenzív hasznosítás, aminek módja rendszerint a legeltetés.

Sziklagyepek és lejtősztyeppek: Középhegységeink meredek, sziklás hegyoldalain megjelenő növénytársulások. A déli kitettségű lejtőkön a nyílt-, az északias területeken a zárt sziklagyepek, a kevésbé meredek lejtőkön pedig a záródó lejtősztyeppek alakulnak ki, az utóbbiak általában ritkás bokorerdőkkel alkotnak mozaikot. Dolomiton jellegzetes, az északi lejtőkön alhavasi reliktumokban gazdag, a déli kitettségű területeken pedig több endemikus fajnak otthont adó dolomit vegetáció található. A fizikai mállásnak jobban ellenálló mészkövön változatos fajösszetételű mészkősziklagyepek alakulnak ki. Az egyes vulkanikus kőzeteken kialakuló sziklai gyepekre a mészkerülő pionír növényfajok előfordulása jellemző. E gyepek területi kiterjedése kicsi, mezőgazdasági hasznosításuk nem jellemző. Fenntartó jellegű természetvédelmi kezelést igényelnek.

Hegyi rétek: A középhegységeink és a dunántúli dombvidék erdőirtásain, tisztásain többnyire savanyú, gyengén savanyú talajokon, ritkábban rendzinán találhatók. A hagyományos rét-legelőgazdálkodás során jellemzően kaszálással, kisebb részben legeltetéssel hasznosították. Szórványos előfordulásúak, létük alapvetően a hagyományos gazdálkodási módok fennmaradásától függ.

Nedves rétek: Általában rossz lefolyási viszonyokkal rendelkező medencékben vagy vízfolyások árterein kialakuló társulások. Szórványosak, azonban helyileg jelentős kiterjedést is elérhetnek. Fennmaradásukban a hagyományos gazdálkodási módoknak van nagy jelentősége.