Ugrás a tartalomhoz

Élőhely-kezelés

Dr. Kozák Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

3.7. Az üde kaszáló- és hegyirétek főbb növénytársulásai, növény- és állatfajai, veszélyeztetettsége

3.7. Az üde kaszáló- és hegyirétek főbb növénytársulásai, növény- és állatfajai, veszélyeztetettsége

3.7.1. Franciaperjerét

Hegy- és dombvidékek kaszálórétje, ami főként tölgyelegyes erdők irtásain, üde, jó tápanyagszolgáltató képességű barna erdő- és réti talajokon alakul ki. A társulás névadó faja a franciaperje (Arrhenatherum elatius) és a pasztinák (Pastinaca sativa subsp. pratensis). Jellemző fajai többek között a csomós ebír (Dactylis glomerata), a veres csenkesz (Festuca rubra), stb. Védett fajai egyebek mellett az agárkosbor (Orchis morio) és a közönséges palástfű (Alchemilla monticola). A szukcesszió menete a terület beerdősülésére vezet. Fennmaradásuk záloga a terület rendszeres kaszálása és a megjelenő fásszárú növényfajok egyedeinek eltávolítása.

3.7.2. Verescsenkeszrét

A gyertyános tölgyesek, illetve bükkösök tisztásain, irtásain található virággazdag hegyvidéki társulásunk, ami elsősorban semlegesközeli vagy gyengén savanyú barna erdőtalajon alakul ki. Névadó növényfajai a veres csenkesz (Festuca rubra) és a magyar nyúlszapuka (Anthyllis vulneraria subsp. polyphilla). Jellemző fajai egyebek mellett a kakukkfüvek (Thymus spp.), a réti here (Trifolium pratense), a tejoltó galaj (Galium verum). Védett növényfajai többek között a szártalan bábakalács (Carlina acaulis), a prémes tárnicska (Gentianella ciliata) és a csinos tárnicska (Gentianella livonica). Védelmük során a legfontosabb teendő a beerdősödésük megakadályozása (kaszálás).

3.7.3. Aranyzabrét

A magasabb hegységek üde, hegyi kaszálórétje, amelynek reliktum jellegű állományai az Alpokalján maradtak fenn kis területi kiterjedésben. Domináns az aranyzab (Trisetum flavescens), jellemző a társulásra többek között az erdei gólyaorr (Geranium sylvaticum), egyes palástfű fajok (Alchemilla spp.), árnika (Arnica montana) előfordulása. Veszélyeztetett reliktum társulás, amelynek állományait kiemelt figyelemmel kell kísérni. Sajnos napjainkra a megmaradt állományainak nagy része jelentős mértékben leromlott.

3.7.4. Az üde kaszáló- és hegyirétek rétek állatközössége

A kaszálórétek a nyár eleji időszakban jelentős táplálékforrást (pollen, nektár) biztosítanak a legkülönfélébb bogarak (lágybogarak, díszbogarak, virágcincérek, virágbogarak, stb.), illetve más rovarok számára. A kaszálóréteken tarkalepkék és tűzlepkék táplálkoznak rendszeresen, de a főként éjszaka aktív bagolylepkék is képviseltetik magukat.

3.7.5. Az üde kaszáló- és hegyirétek természetvédelmi szempontú kezelésének főbb kérdései

Be nem avatkozás: Szakszerű kezelés hiányában e társulások területe fokozatosan beerdősödik, amelynek megakadályozása fontos természetvédelmi érdek.

Kaszálás: E területek megőrzésének leghatékonyabb módja, fennmaradásuk záloga. A kisebb és fokozottan védett értékeket tartalmazó területeken a június elején végrehajtott kézi kaszálást kell előnyben részesíteni. Nagyobb területeken gépi kaszálásra kerülhet sor, amelynek során kerülni kell a túl nedves talajon történő munkavégzést és törekedni kell a széna maradéktalan elszállítására.

Beerdősülés megakadályozása: Nagyon fontos teendő a megjelenő nyír, rezgőnyár, gyertyán egyedek rendszeres eltávolítása kézi vagy gépi (szárzúzó) módszerekkel.

Legeltetés: Bár nem természetszerű, de főként Nyugat- és Észak-magyarországi területeken e gyepeket legeltették is. Napjainkra ez a hasznosítási mód jelentős mértékben visszaszorult. Legeltetés esetén fokozott gondot kell fordítani az élőhely nitrofilizációjának, illetve az állatok okozta taposási kár elkerülésére.