Ugrás a tartalomhoz

Élőhely-kezelés

Dr. Kozák Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

3.8. A szikespuszták főbb növénytársulásai, növény- és állatfajai, veszélyeztetettsége

3.8. A szikespuszták főbb növénytársulásai, növény- és állatfajai, veszélyeztetettsége

3.8.1. A sziki gyepek általános jellemzői

Eredetileg az Alföld időszakosan túlnedvesedő területein a jégkor utáni mogyorókorban alakultak ki. A XVIII-XIX. századi vízrendezések és erdőirtások hatásaként másodlagosan nagy területekre terjedtek ki. Kialakulásuknak edafikus feltételei vannak, jellemző rájuk a nagyfokú mozaikosság. A kedvezőtlen fizikai és kémiai talajadottságokat, valamint a kedvezőtlen víz-, levegő- és hőforgalmi viszonyokat csak egyes só-, illetve szárazságtűrő növények képesek elviselni. E növények gyökerének nedvszívó képessége nagy, jellemző rájuk, a felszínen való szétterülés, az erős gyökérzet, olykor a pozsgás termet. Élettartamuk rövid, nem terjed ki a teljes vegetációs periódusra.

3.8.2. Füves szikespuszta

A sztyeppesedő réti szolonyecek magasabb térszintjeinek jellemző társulása. Viszonylag zárt növényzettel borított, rövidfüvű gyep, ami jellemzően a terület vízrendezését követően legeltetés hatására alakult ki. Jellegzetes sótűrő fajok csak ritkán lépnek fel benne. Névadó fajai a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) és a pusztai cickafark (Achillea setacea). Gyakori fajai többek között a mezei cickafark (Achillea collina), puha rozsnok (Bromus mollis), gumós perje (Poa bulbosa), apró lóherék („bodorkák”), réti peremizs (Inula britannica) és sziki árpa (Hordeum hystrix). A löszpusztagyepekből áthúzódó növényfajai: agárkosbor (Orchis morio), osztrák zsálya (Salvia austriaca), lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum). Kifejezett legelésjelző növényfajai: csillagpázsit (Cynodon dactylon), mezei iringó (Eryngium campestre), tövises iglice (Ononis spinosa). A túllegeltetés következtében fellépő degradációt a felszakadozó gyep hézagaiban megjelenő mohák és zuzmók jelzik. Potenciálisan veszélyeztetett társulás. A legeltetés felhagyásával fajszegényebb löszpusztarétté regenerálódik. A megőrzése szempontjából a legfontosabb az egyenletesen szakaszolt legeltetés, szelektív gyomirtással kiegészítve.

3.8.3. Ürmös szikespuszta

E társulás talajának kilúgzott „A” szintje az előzőnél vékonyabb, a felhalmozódási „B” szint hatása erőteljesebben érvényesül (kérges és közepes réti szolonyec). Ősibb szikes társulás, amit egyes endemikus fajok (pl. erdélyi útifű – Plantago schwarzenbergiana, sziki őszirózsa – Aster tripolium subsp. pannonicum) megjelenése is jelez. Elsődlegesen a szikespusztai tölgyesek vízállásos tisztásainak kiszáradó foltjain vannak jelen. A gyepképző faj ebben az esetben is a sovány csenkesz (Festuca pseudovina). Gyakori és jellemző fajai a sziki üröm (Artemisia santonicum subsp. santonicum), magyar sóvirág (Limonium gmelini subsp. hungaricum), a közönséges szikipozdor (Podospermum canum). A gyep hézagaiban tavasszal a korai daravirág (Erophila verna) és az orvosi székfű (Matricaria recutita) lehet tömeges. Viszonylag stabil élőhely, nitrofilizációra, gyomosodásra kevésbé hajlamos, ezért csak potenciálisan veszélyeztetett. Ha nem legeltetik, kezdetben lassú változások következnek be, majd 8-10 év múlva a gyep kifoltosodik. Egyenletes, közepes intenzitású legeltetéssel oldható meg a kezelése elsősorban őshonos juhfajtákkal.

3.8.4. A szikespuszták állatközössége

A füves szikespuszta esetében a viszonylag jelentős mennyiségben képződő növényi szervesanyag nagy egyedsűrűségű fitofág állatközösséget képes eltartani. Korábban e területeken hatalmas méretű sáskajárások alakultak ki, melyek jellemző faja a marokkói sáska volt. Napjainkban az olasz sáska lokális gradációjára lehet számítani a szárazabb nyarakon. A bogáregyütteseire jellemzők a gyalogcincérek és a hólyaghúzó bogarak, amelyek közül legjelentősebb a bennszülött pannóniai hólyaghúzó. A pókfélék közül a legnagyobb hazai pókunk, a szongáriai cselőpók előfordulása jellemző. A gerinces faunát az ürge, a pusztai görény és számos földön fészkelő madárfaj alkotja. Kiemelkedő értéke a jégkori reliktum csíkos egér előfordulása. Az ürmös szikespuszta természetvédelmi értéke kiemelkedően nagy, mivel növényzetéhez endemikus fitofág rovarok (zsákhordó molyok, araszolók, bagolylepkék) kötődnek. E társulás a rövidgyepű, helyenként kopárosodó növényzetet igényelő madarak (széki csér, széki lile, sziki pacsirta, ugartyúk) költőterülete. Táplálkozó területként igen fontos a tavaszi és őszi vonuló, valamint a téli vendég madárfajok számára.

3.8.5. Az időszakosan nedves szikesek főbb növénytársulásai, e társulások növény- és állatfajai, veszélyeztetettsége

3.8.5.1. Mézpázsitos szikfoknövényzet

A szikespuszták és a sziki mocsárrétek közötti, köztes helyzetű társulás. A szikespusztáktól rendesen keskeny vakszik-sáv választja el, amely a szikpadkák erodálódó peremét szegélyezi. A szikfok felületét lényegében a mikroeróziós folyamatok eredményeként a felszínre került „B” talajszint felszíne képezi. E területek tavasszal vízborítás alatt állnak, ahol kékalgás vízvirágzás alakul ki. A nyári kiszáradás idején egyéves fajok jelennek meg. Állományalkotó a sziki mézpázsit (Puccinellia limosa), jellemző a sziki üröm (Artemisia santonicum subsp. santonicum), a sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. pannonicum), a bárányparéj (Camphorosma annua), az orvosi székfű (Matricaria recutita), a magyar sóvirág (Limonium gmelini subsp. hungaricum), a sziki útifű (Plantago maritima) és a sziki pozdor (Podospermum canum). A legnagyobb sótartalmú szikfokokon jelennek meg a jellegzetes halofitonok: parti laboda (Atriplex littoralis), sziksófű (Salicornia europaea), a ritka sziki ballagófű (Salsola soda), sziki sóballa (Suaeda maritima). Potenciálisan veszélyeztetett gyepek, nagy, összefüggő területei állnak védelem alatt. A nedves időszakban történő legeltetésüket kerülni kell.

3.8.5.2. Bárányparéjos vaksziknövényzet

A szikpadkák és a szikfokok határán sávszerű állományokat alkotó társulás, amelyre szélsőséges környezeti feltételek (szélsőséges vízforgalom, gyakori hőstressz, lúgos, erősen lúgos kémhatás, stb.) jellemzőek. A tavaszi nedves viszonyokat hamar felváltja a termőhely kiszáradása. Megjelenhetnek benne egyéves füvek, illetve olyan efemer lágyszárúak, mint a bárányparéj (Camphorosma annua), az orvosi székfű (Matricaria recutita), a sziki sóballa (Suaeda maritima), de csak csekély dominanciával. A taposással szemben különösen a nedves időszakokban érzékeny, ezért potenciálisan veszélyeztetett társulás. A mérsékelt intenzitású legeltetés a feltétele a fennmaradásuknak.

3.8.5.3. Ecsetpázsitos szikirét

E társulás talaja kevéssé szikes, inkább réti jellegű. A sziki rétek közös jellemzője, hogy bennük a fehér tippan (Agrostis stolonifera) nagy tömegben található. A társulás névadó faja a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), fajállománya változatos. Gyakori és jellemző e társulásban a réti sás (Carex distans) és a keskenyelvelű sás (Carex stenophylla), a füvek közül pedig a réti harmatkása (Glyceria fluitans) és a karcsú perje (Poa angustifolia). A kétszikűek közül mocsárréti elem a vesszős füzény (Lythrum virgatum), a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), mezofil jellegű elem a réti őszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius), a réti peremizs (Inula britannica) és a réti here (Trifolium pratense). Főként a földön fészkelő, erős takarást igénylő madárfajok számára nagy fontosságúak e területek. Potenciálisan veszélyeztetett társulás, ami a nagy fűhozama miatt főként kaszálással tartható fenn, amit a fészkelési időszakot követően szükséges végrehajtani.

3.8.5.4. Harmatkásás szikirét

Az alföldi mocsaraink egyik legkiterjedtebb társulása. Különösen jellemző a Hortobágyra. A legkevésbé szikes réteken, tartós tavaszi vízborítás mellett alakul ki. Állományalkotó a perjés harmatkása (Glyceria fluitans subsp. poiformis) és a fehér tippan (Agrostis stolonifera). Jellemző fajai a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a rókasás (Carex vulpina), a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), a vesszős füzény (Lythrum virgatum), az indás pimpó (Potentilla reptans) és a sziki boglárka (Ranunculus lateriflorus). Területi kiterjedése miatt nagy természetvédelmi jelentőséggel bíró társulás, amely a jelentős takarást igénylő madárfajok fontos fészkelőhelye. Potenciálisan veszélyeztetett. Megőrzéséhez a megfelelő vízellátása biztosítása elsődleges fontosságú.

3.8.5.5. Hernyópázsitos szikirét

Az Alföld egyik legfontosabb kontinentális jellegű sziki társulása. Növényzete mozaikos a talaj nedvesség- és sótartalmának függvényében. Állományalkotó a hernyópázsit (Beckmannia eruciformis) és a fehér tippan (Agrostis stolonifera). Jellemző fajai egyebek mellett a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a perjés harmatkása (Glyceria fluitans subsp. poiformis), a rókasás (Carex vulpina). A társulás különleges értéke a csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola), amely világállományának nagy része a Hortobágy hernyópázsitos mocsárrétjein (pl. Kunkápolnási-mocsár) költ. Potenciálisan veszélyeztetett, a fennmaradásához rendszeres tavaszi vízborítás szükséges. A költési időszakot követően megvalósított kaszálás a megfelelő fenntartási mód.

3.8.6. A szikes gyepek természetvédelmi szempontú kezelésének főbb kérdései

Be nem avatkozás: Az önfenntartó gyepek kivételével nem ajánlott e stratégiát követni. A legeltetés megszűnését követően rendszeres monitoring tevékenységre van szükség. Ha változások lépnek fel, többévente egyszer legeltetni kell.

Legeltetés: A szikesek legelterjedtebb hasznosítási módja. Elsősorban juh és szarvasmarha (bivaly, ló) jönnek számításba, közülük is a nagy mozgásigényű, legeléskor távolságtartó fajták az előnyösebbek. A fontos fészkelő helyeken esetenként korlátozni kell a legeltetést, a legelőgyomok gyérítése szükséges lehet.

Kaszálás: A szikeseken alárendeltebb jelentőségű (pl. a HNP Igazgatóság területén tájidegennek minősített), a fokozottan védett fajok élőhelyén, költőterületén csak június 15. után szabad végrehajtani.

Égetés: A megítélése nem egyértelmű, gyomirtásra téli időszakban alkalmazható.

Elszántások megakadályozása: A gyepek szegélyeinek bokrosítása, cövekek leásása, légi felvételek beszerzése segítheti a munkát.

Vízrendezések hatásának megszüntetése: A területen található csatornák és árkok lecsapoló hatásának megszüntetése, csatorna szakaszok lezárása, egykori rizsföldek árkainak, töltéseinek felszámolása.

Táj-, illetve társulás idegen fajok visszaszorítása: Elsősorban a nád és az ezüstfa okoz a szikes gyepekben komoly gondot.