Ugrás a tartalomhoz

Élőhely-kezelés

Dr. Kozák Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

3.9. A homokpuszták főbb növénytársulásai, növény- és állatfajai, veszélyeztetettsége

3.9. A homokpuszták főbb növénytársulásai, növény- és állatfajai, veszélyeztetettsége

3.9.1. A homoki gyepek általános jellemzői

Kialakulásukban a futóhomok mozgása, illetve a déli kitettségű buckalejtők szélsőséges mikroklimatikus viszonyai játszottak főszerepet és biztosítják napjainkban is e gyepek fennmaradását. A homoki gyepeknél rendszerint jól nyomon követhető a futóhomok megkötődésének szukcessziós menete. Az egyes szukcessziós fázisokat képviselő növénytársulások rendszerint mozaikosan keveredve fordulnak elő egy-egy területen. Jelentős a pannóniai endemizmusok száma. Különböző egyéves, illetve hagymás és gumós növényfajok játszanak lényeges szerepet e társulásokban, de találunk köztük félcserjéket is. Egyes növényfajok nagymértékben alkalmazkodtak e sajátos termőhelyi viszonyokhoz és képesek elviselni a hosszabb-rövidebb ideig tartó homoktakarást is.

3.9.2. Vadrozs-fedélrozsnok gyep

A Duna-Tisza köze egyéves homoki gyepje, ami a feltört évelő homoki gyepek, illetve egykori szőlők helyén, meszes, humuszos homoktalajon meginduló másodlagos szukcesszió pionírja. Laza szerkezetű (30-50%), főleg egyéves lágyszárúakból álló, korán sárguló gyep. Nyári aszpektusára a fedélrozsnok (Bromus tectorum) és a vadrozs (Secale sylvestre), az őszire pedig a homoki seprőfű (Bassia laniflora) és a homoki keserűfű (Polygonum arenarium) nagyarányú előfordulása jellemző. Gyakori lehet a gumós perje (Poa bulbosa), a homoki cickafark (Achillea ochroleuca) és a királydinnye (Tribulus terrestris) is. Jellemző még a társulásra a homoki ballagófű (Salsola kali), a homoki kikerics (Colchicum arenarium) és a magyar csenkesz (Festuca vaginata) előfordulása. Legnagyobb veszélyt a homokfásítások jelentik a társulásra. A védett területeken fenn kell tartani a természetes homoki szukcesszió dinamikáját.

3.9.3. Meszes talajú homokpuszta

A pionír társulást a nyílt homokpusztagyep követi a homoki szukcesszió menetében. A gyep még itt sem záródik teljesen (50-80%), de már évelő fajokból áll. Két fontos társulása ismert hazánkban, amelyek egyike a meszes homokon kialakuló meszes talajú homokpuszta (Festucetum vaginatae). E társulás hazánk legnagyobb kiterjedésű bennszülött növénytársulása, amely fajainak egy része endemikus. Gyepalkotó növénye a magyar csenkesz (Festuca vaginata) és a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica). Jellemző fajai: báránypirosító (Alkanna tinctoria), homoki vértő (Onosma arenarium), naprózsa (Fumana procumbens), a ritka, endemikus tartós szegfű (Dianthus diutinus), csikófark (Ephedra distachya), homoki fátyolvirág (Gypsophila arenaria), homoki kikerics (Colchicum arenarium) és a deres fényperje (Koeleria glauca). A nyílt növényzet közötti homokfelszíneket zuzmók és mohák borítják. Fajainak egy része közös a középhegységi nyílt dolomitsziklagyepekkel (pl. homoki nőszirom - Iris arenaria; kései szegfű - Dianthus serotinus; hegyi gamandor - Teucrium montanum; pusztai kutyatej - Euphorbia seguierana). Potenciálisan veszélyeztetett társulás. A degradációja során felszaporodnak a homoki gyomfajok: pl. fényes poloskamag (Corispermum nitidum), homoki seprűfű (Kochia laniflora), selyemkóró (Asclepias syriaca), betyárkóró (Erigeron canadensis). A mérsékelt legeltetés lehet célszerű a nemkívánatos mértékű cserjésedés, erdősülés elkerülése érdekében, de hosszú távon káros hatásai is lehetnek.

3.9.4. Mészkerülő homokpuszta

Gyengén savanyú talajú, fátlan homokbuckák ritka és sérülékeny évelő gyepje. A Nyírségre jellemző nyílt, bennszülött társulás, amelynek domináns fajai a magyar csenkesz (Festuca vaginata), az ezüstperje (Corynephorus canescens) és a deres fényperje (Koeleria glauca). Jelentősebb lehet a homoki pimpó (Potentilla arenaria) előfordulása is. A tavaszi aszpektusában a keskenylevelű sás (Carex stenophylla), a korai sás (Carex praecox) és a gindár sás (Carex supina) tömeges. Nyáron a homoki pipitér (Anthemis ruthenica), a nyúlparéj (Chondrilla juncea) és a szikár habszegfű (Silene otites) jelenik meg nagy számban. A Duna-Tisza közi homokpusztáktól jól megkülönbözteti a bennszülött magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. hungarica) és a gumós vértő (Onosma arenarium subsp. tuberculatum) előfordulása. Már kismértékű zavarás esetén is gyomosodik (pl. betyárkóró - Erigeron canadensis; parlagi ligetszépe - Oenothera biennis). Állományai jelentősen megritkultak, leromlottak, kipusztulással veszélyeztetettek. A még fennálló állományaik szigorúan védendők!

3.9.5. A homoki gyepek állatközössége

Fontosabb rovarfajai: sisakos sáska (szubendemikus), vándorsáska (Nyírségben), gyászbogárfélék, öves cicindela, homokfutrinka, parazitoid hártyásszárnyúak, a füvek gyökérzetén fejlődő kiscserebogarak, csapó cserebogár, butabogár. Nagyszámú táplálékspecialista lepkefaj is jellemző a homoki gyepekre. A hüllők közül a zöld gyík, az emlősök közül a betelepített üregi nyúl és a fokozottan védett földikutya kötődik e gyepekhez.

3.9.6. A homoki gyepek természetvédelmi szempontú kezelésének főbb kérdései

Be nem avatkozás: A szukcessziós folyamatok zavartalanságának biztosítása érdekében 100 ha-nál nagyobb területen kell alkalmazni. Legalább 5 évente a megtelepedő tájidegen fajok egyedeinek irtását el kell végezni.

Legeltetés: A homoki gyepek hagyományos hasznosítási módja. Juhok és szarvasmarhák kisfalkás, szakaszos legeltetésére kell törekedni. Március-június között és szeptemberben szüneteltetni kell. Beerdősödött területeken a kecskék is szóba jöhetnek, de alkalmazásuk során fokozott óvatossággal kell eljárni. Száraz években szüneteltetni kell a legeltetést. A sarjúlegeltetés tilos.

Kaszálás: Nem jellemző kezelési mód. A nyírségi buckaközi gyepeket kaszálják, itt az értékesebb területeket ki kell hagyni a gépi kaszálásból. Július 01. előtt nem javasolt a végrehajtása, a védett területeken pedig tiltani szükséges.

Tájidegen fajok visszaszorítása: A fehér akác, a bálványfa, illetve a telepített erdei és fekete fenyvesek visszaszorítása indokolt. A selyemkóró esetén a vegyszeres gyomirtással kombinált kaszálás és kézi gyérítés vezethet eredményre.

Területek restaurációja: A felhagyott szántók 20-30 év alatt természetközeli gyeppé alakulnak, amelynek alapfeltétele a rendszeres legeltetés biztosítása.