Ugrás a tartalomhoz

Élőhely-kezelés

Dr. Kozák Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

4.3. Az erdődinamikai folyamatok

4.3. Az erdődinamikai folyamatok

A természetes erdők megújulása során két egymáshoz kapcsolódó ciklust lehet elkülöníteni.

A nagy erdőciklust természeti katasztrófák, havária szerű események váltják ki. Az általuk okozott változások drasztikusak, a regenerálódás akár évszázados időléptékű is lehet, gyakorlatilag egy a klimax erdőtársulás újra kialakulását jelentő, a pionír jellegű fajoktól induló szukcessziós sor végbemenetelét jelenti.

A kis erdőciklus időléptéke és területi kiterjedése, a zavaró hatás intenzitása is alacsonyabb. Gyakorlatilag a természetes erdő esetében a térben és időben heterogén módon megjelenő lékesedést (egy vagy néhány fa kidőlése), majd a lékek újulat általi befoltozódását, és ez által hosszú időtávot tekintve az erdőterület folyamatos megújulását jelenti úgy, hogy az egyes felújulási fázisok időben folyamatosan jelen vannak, csak térben mozaikoltan fordulnak elő. Ennek a lékdinamikának köszönhetően a természetes erdő sajátos horizontális szerkezettel, néhány fahosszúságnyi foltokból állva jellemezhető.

Ezek az erdődinamikai jelenségek a különböző termőhelyi adottságok között eltérő sebességűek, egy ártéri ligeterdő megújulási ideje töredéke lehet egy száraz termőhelyi adottságok közötti bokorerdőének.

A napjainkban általános erdőgazdálkodási módok gyakorlatilag minden szinten homogenizálják, egyszerűsítik a természetes viszonyokat, a kis területű természetes bolygatást nagy területű mesterséges bolygatási hatásokra cserélik, és a beindulni akaró természetes erdődinamikai folyamatok ellen dolgoznak.