Ugrás a tartalomhoz

Élőhely-kezelés

Dr. Kozák Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

4.7. Az erdőkezelés, -fenntartás, -használat természetvédelmi prioritásai

4.7. Az erdőkezelés, -fenntartás, -használat természetvédelmi prioritásai

Az erdőket a használati cél alapján differenciálhatjuk, és ez alapján alapvetően négy féle erdőfenntartási módot különböztethetünk meg:

  • Be-nem-avatkozás

  • Ültetvényszerű fatermesztés

  • Természetközeli erdőgazdálkodás

  • Természetvédelmi erdőkezelés

A XXI. század európai viszonyai között a be nem avatkozás módszere az esetek jelentős részében nem jelent megoldást, a legalább közvetett módon érvényesülő antropogén zavarás miatt valamilyen mértékű beavatkozásra általában szükség van. Ez alól kivételt képezhetnek a nagy kiterjedésű őserdők, erdőrezervátumok, ezek azonban összességében sajnos csak kis területet tesznek ki, bár a folyamatok megismerése szempontjából nélkülözhetetlen jelentőségűek.

Beavatkozás-mentes, erdőgazdálkodással vagy erdőkezeléssel nem érinthető erdőterületek, pl. erdőrezervátumok magterületei esetén követendő eljárás. Itt egyértelmű cél a természetes erdődinamikai folyamatok működésének az elérése.

Védett természeti területek erdei esetén a cél a természetes folyamatokon alapuló természetvédelmi erdőkezelés megvalósítása, és ennek segítségével faj- és szerkezetgazdag, stabil, természetszerű erdőállományoknak a fenntartása.

Ezeken a területeken A 96/LIII-as Természetvédelmi törvény előírásai kell, hogy érvényesüljenek:

  • 33. § (1) Fokozottan védett természeti területen lévő erdőben erdőgazdálkodási beavatkozás csak a természetvédelmi kezelés részeként, a kezelési tervben [36. § (3) bekezdés] foglaltakkal összhangban végezhető.

  • (2) Védett természeti területen lévő erdőben kerülni kell a teljes talaj-előkészítést és a vágásterületen az égetést.

  • (3) Védett természeti területen lévő erdőben, a kezelési tervben foglaltakkal összhangban

    • a) erdőnevelést a természetes erdőtársulások fajösszetételét és állományszerkezetét megközelítő, természetkímélő módszerek alkalmazásával,

    • b) erdőfelújítást a termőhelynek megfelelő őshonos fajokkal és - az (5) bekezdés a) pontja kivételével - természetes felújítási (fokozatos felújító vágás, szálalás, szálaló vágás) módszerekkel kell végezni.

      Védett természeti területen erdőtelepítés kizárólag őshonos fafajokkal, természetkímélő módon és a termőhely típusra jellemző elegyarányoknak megfelelően végezhető.

  • (4) Védett természeti területen lévő erdőben a fakitermelést vegetációs időszak alatt csak, természetvédelmi kezelési, növény-egészségügyi, erdővédelmi okból vagy havária helyzetben, a természetvédelmi hatóság engedélyével lehet végezni.

  • (5) Védett természeti területen lévő erdőben

    • a) tarvágás csak nem őshonos fafajokból álló, vagy természetes felújulásra nem képes állományokban - összefüggően legfeljebb 3 hektár kiterjedésben - engedélyezhető,

    • b) a fokozatos felújítást követő végvágás összefüggő kiterjedése az 5 hektárt nem haladhatja meg,

    • c) a végvágással, illetve tarvágással érintett erdőterülethez kapcsolódó állományrészekben további végvágásra, illetve tarvágásra csak akkor kerülhet sor, ha a korábban véghasznált területen az erdőfelújítás befejeződött.

  • (6) A (5) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott tar-, illetve végvágás kiterjedése növényegészségügyi okból és az újulat fennmaradása érdekében, vagy természetvédelmi indok alapján kivételesen meghaladhatja az ott meghatározott területnagyságot.

  • (7) Védett természeti területen lévő, nem őshonos fafajokból álló erdőben a természetközeli állapot kialakítására a pótlás, az állománykiegészítés, az erdőszerkezet átalakítása, a fafajcsere, az elegyarány-szabályozás és a monokultúrák felszámolása útján kell törekedni.

  • (8) Véghasználat a (6) és a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel csak a biológiai vágásérettséghez közeli időpontban végezhető.

A nem védett természeti területeken figyelembe kell venni az erdőgazdálkodás érdekeit is, így természetvédelmi erdőkezelés helyett a természetszerű erdőgazdálkodás alkalmazása kell legyen a cél. Ez a természetes folyamatokat felhasználó, faj- és szerkezetgazdag, stabil, gazdaságilag hasznosítható erdőállományok kialakítását, megőrzését célzó tevékenység. Lehetőség szerint szálalást, szálalóvágást kell alkalmazni, a gazdasági szempontból jelentéktelen területeken (mészkedvelő erdők, szikladomborzatú erdők, erdőssztyepp-erdők, bokorfüzesek, patak menti ligeterdők, nyír- és fűzlápok) a természetvédelmi erdőkezeléshez hasonló módon kell eljárni. A felújításokat, telepítéseket őshonos és termőhely honos fafajokkal kel végezni, idegenhonos fafajt csak elegyként szabad alkalmazni, és csak akkor ha az elkerülhetetlen a gazdaságosság növelése érdekében, azzal a további kitétellel, hogy invázióra hajlamos fa- vagy cserjefaj ekkor sem alkalmazható.

Kultúrterületek faállományai esetén alkalmazható az intenzív erdőgazdálkodás, az ültetvényszerű fatermesztés, azzal a kitétellel, hogy ahol csak lehetőség vanrá, ott el kell mozdulni minél nagyobb mértékben a természetszerű erdőkép, a természetszerű erdőgazdálkodás irányába. Ez legalább az invazív fajok mellőzését, az őshonos fajok alkalmazását, az elegyességre való türekvést kell jelentse.