Ugrás a tartalomhoz

Élővilág-védelem

Dr. Juhász Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

1.1. A természetes élővilágot veszélyeztető globális hatások

1.1. A természetes élővilágot veszélyeztető globális hatások

Környezetszennyeződés. A természetes élőhelyek beszűkülése nagyrészt a környezet szennyezésének a következménye. A civilizáció fejlődésével párhuzamosan a környezetszennyezés és pusztítás rendkívüli méreteket öltött. Az emberiség a levegő, víz és talaj együttes szennyezésével a földi élővilág globális méretű pusztulását gyorsítja. A környezetszennyezés legszembetűnőbb típusa közé tartozik a levegő és a vizek minőségének változása, (pl.: olajszennyeződés - "olajpestis" -, vegyszerek alkalmazása, ipari és közlekedésből származó nehézfémterhelés, radioaktív szennyeződés, a mérhetetlen hulladék felhalmozódás. A légkör összetételének megváltozása, egyes üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése és számos további ok miatt bekövetkező globális klímaváltozás naz élővilág jelentős átalakulását eredményezi.

Természetes élőhelyek eltűnése, átalakulása. A legszembetűnőbb változás a bioszférában, amely az erdősült területek visszaszorítása, a belterjes, intenzív mezőgazdasági tevékenység, vízrendezés, a közvetlen civilációs hatások erősödése, az urbanizáció, a bányaművelés, a különböző közlekedési létesítmények és számos egyéb tényező formájában az élővilágot leginkább veszélyeztető komplex hatások forrása.

Kereskedelem. A Föld egyes országaiban az állat- és növénykereskedelem számos faj állományát csökkentette jelentősen. Különösen a madarak illegális befogása, kereskedelme széleskörű, amely főképpen a meleg, trópusi éghajlaton élő fajokat érinti. Ezek iránt rendkívül nagy a kereslet, de a szakszerűtlen befogás, tárolás, szállítás közben a fogságba esett példányok nagy része elpusztul, ez ujabbak befogását eredményezi. Becslések szerint évente több millió madarat fogtak (fognak) be kereskedelmi célzattal engedély nélkül, ami néhány fajt csaknem a kipusztulás szélére sodort (pl. dél-amerikai arák). Ugyancsak veszélyeztetettek a kereskedelem miatt egyes rovarfajok és növények (pl.: orchideák, katuszok), valamint emlősök (pl.: főemlősök) is. Egyes fajok különböző származékainak kereskedelme további veszteségeket jelent.

Vadászati, halászati tevékenység. Az állatvilág pusztulásának egyik, néhány faj esetében csaknem egyértelmű oka a korlátlan vadászat (pl. észak-amerikai vándorgalamb, amerikai bölény, európai hód, barnamedve, ragadozó madarak). A vadászati kultúra országonként és földrészenként is igen eltérő. Napjainkban is folyik még akár az európai kontinensen is a vonuló énekesmadarak befogása, pusztítása un. "völgyhálók" alkalmzásával vagy a közvetlen lelövéssel. Különösen nagy veszetésegeke okoznak az afrikai kontinensen a nagy emlősöket pusztító orvvadászok.

Hazánkban és Közép-Európában egyetlen faj kipusztulása sem hozható teljesen egyértelműen összefüggésbe a vadászattal, s a vadászat és a természetvédelem között egyre inkább csökkennek az érdekellentétek.

A halászat akkor vált igazi pusztító tevékenységgé, amikor a korszerű eszközök egyre tökéletesebb formában eredményeztek a világtengereken zsákmányt. Különösen a cetfélék állománycsökkenése, valamint egyes térségekben a lazac, s más halfajok eltűnése egyaránt az üzleti hátterű intenzív halászat következménye.

A természetes flóra és fauna összetételének átalakítása. A fenti hatások és más környezeti váltzoások következtében valalmint az olykor átgondolatlan, felelőtlen emberi tevékenység következtében egyes területekre számos olyan növény és állatfaj került, mely eredetileg ott nem volt őshonos. Az ilyen jellegű adventív fajok az eredeti élővilágot, ennek egyes fajait jelentősen veszélyeztethetik, mint ragadozók, konkurensek, vagy a genetikai állomány változatosságának csökkentői (pl. méhlepényes emlősök Ausztráliában, észak-amerikai halfajok Európában, a házi macska és a vadmacska hibridizálódása stb. ).

A természeti értékek pusztulásának felismerésével késve ugyan de, megjelent a törekvés a természeti értékek megőrzésére, védelmére. A védelem alapvető, legfontosabb eszköze a jogi szabályozás. Jogi szabályozás nélkül nincs természetvédelem, s ugyanúgy nem valósulhat meg ez a megfelelő hatósági szervezet, szakigazgatási szervek létrehozása nélkül sem.