Ugrás a tartalomhoz

Élővilág-védelem

Dr. Juhász Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

4. fejezet - 3. A TERMÉSZETVÉDELEM JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK FŐBB ELEMEI

4. fejezet - 3. A TERMÉSZETVÉDELEM JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK FŐBB ELEMEI

(Csepregi, 2000; 2007, In.: Juhász, 2007 alapján)

Magyarországon az 1994-ben megjelent Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció újrafogalmazta a környezet- és természetvédelem alapelveit. Azt is meg kell jegyezzük, hogy ez a két terület nehezen választható szét, mindkét védelem kiegészíti egymást, de más-más eszközökkel.

Holisztikus elv: a természetvédelmet nem lehet pusztán a "kiválogatott" és különlegesen védetté nyilvánított természeti értékekre korlátozni. Az egyes természeti rendszereket általában kell védelemben részesíteni, és a lehetséges megkülönböztetett védelmi formákat érvényesíteni.

Folyamat elv: a természet állapotának a megőrzése nem egy adott időbeni helyzet konzerválását, hanem a természeti rendszer tényleges folyamatosságát biztosítja, az ún. funkcionális épség biztosításának érdekében.

Komplementer elv: a környezetvédelem és a természetvédelem két egymást kiegészítő tevékenység. Ezek cselekvési sorrendiségét, stratégiáját és intézkedési tervét -a mellérendeltség és egyenrangúság elvével- szorosan össze kell hangolni, mert a két terület tevékenysége kölcsönösen hat egymásra.

Elengedő méret elv: A védendő természeti értéknek, területnek elegendő nagynak kell lennie ahhoz, hogy a természeti rendszerek folyamatos működését biztosítják és a biológiai sokféleség fennmaradásához szükséges populációméret is garantálva legyen.

Globális szemlélet elv: amely értelmében a természeti rendszerek működésével kapcsolatos elveket a helyi, regionális és régiók feletti stratégiákban is érvényesíteni kell.

A fenntartható természeti és racionális tájhasználat elve: rögzíti, hogy a természetvédelmi stratégiáknak törekedniük kell az ésszerű területi arányok meghatározására az emberi környezet, a természetközeli gazdálkodás és a védett természeti területek között. Ezzel biztosítható és optimalizálható a természeti erőforrás és tájhasználat anélkül, hogy a természeti értékek lényegesen leromlanának.

Az előbb felsoroltakon túl további elvek is helyet megjelentek (pl. használó fizet elv, a károsító többet fizet elv).