Ugrás a tartalomhoz

Élővilág-védelem

Dr. Juhász Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

3.1. A magyarországi természetvédelmi jogi szabályozás áttekintése

3.1. A magyarországi természetvédelmi jogi szabályozás áttekintése

A természeti értékek védelmével kapcsolatos korai szabályozás nem elsősorban a természeti értékek védelmére irányult, hanem az ember szempontjából “hasznosnak" ítélt természeti javak megőrzése jelentette a védelem célját. A természet és ennek megőrzése csak az ember érdekének alárendelve jelent meg az egyes jogszabályokban. Az ilyen jellegű törvényi kereteket másodlagos természetvédelmi szabályozásnak lehet tekinteni (Csepregi, 1994, 2008, Juhász, 2003). Magyarországon a természeti értékek korai védelmével kapcsolatos szabályozás, ugyancsak másodlagosan jelentek meg. A hazai természetvédelem jogi hátterét elsősorban a vadászati, másodrészt az erdészeti, később a halászati és a madárvédelmi jogi szabályozás jelentette. Külön kiemelhetők az erdők kíméletes hasznosításával kapcsolatos királyi rendeletek, dekrétumok erdőrendtartási törvények (pl.: 1565, 1669). II. Lipót 1790-ben kelt dekrétuma is az erdők védelmét szolgálta. III. Károly dekrétuma a vadászatról és a madarászatról már nagy jelentőségű, mert ebben került először megfogalmazásra a vadászati tilalmi idő fogalma, ami jól szolgálta pl.: a szaporodási időben az egyes állatfajok védelmét. Később e törvény alapján a tilalmi időket további állatfajokra is alkalmazták.

Hazánkban az intézményes természetvédelem kezdete alig maradt el a világ elsô nemzeti park létrehozásának idejétől, hiszen az 1879-ben megalkotott első magyar erdőtörvényt egyben a hazai intézményes természetvédelem kezdetének is tekinthetjük. E törvényben még a természetvédelem közvetlen formában nem jelent meg, de számos vonatkozásban elősegítette különböző területek, tájképi értékek, tájformációk, az ezen élő növény és állatvilág védelmét. Így például megteremtette a véderdő fogalmát.

Az élőlények védelmével kapcsolatban ezután főképpen a madárvédelemmel, vadászati tevékenységgel kapcsolatos rendelkezések, törvények jelentek meg. Az 1883-ban napvilágot látott vadászati törvény előírta az énekesmadarak általános védelmét, a ritka fajokat költési időben külön védelemben részesítette. Az 1888-as halászati törvény először határozta meg a halászati tilalmi idő fogalmát és bevezette a méretkorlátozás szabályát is. Az 1894. évi mezővédelmi törvényben a hasznos madarakról részletesebb védelmi rendelkezések jelentek meg, ide besorolva a kis testű énekesmadarakon kívül a vércséket, baglyokat, ölyveket is. Rendelkezett a madárvédelem különböző formáiról is, feladatul megjelölve ezt a mezőőröknek.

1893-ban Herman Ottó kezdeményezésére megalakult a Magyar Ornithológiai Központ, (jogutódja a Madártani Intézet). Fő feladatát a madarak gazdasági hasznának megítélése, s a madarak vonulásának kutatása jelentette. A madarak védelmét jól szolgálta az 1901-ben megjelent Földmívelésügyi Miniszteri rendelet (Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter aláírásával), amely 132 madárfajt, valamint a denevéreket, rovarevő kisemlősöket helyezett védelem alá, igen részletes végrehajtási utasítások kiadása mellett. További védettséget jelentettek az állatfajok számára az 1906-ban és 1912-ben kiadott rendeletek. Herman Ottó kezdeményezésére 1906-ban gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter rendeletben bevezette a Madarak és Fák Napját. Az 1900-as évek első felétől Kaán Károly munkássága során több erdészeti vonatkozású természeti érték védelmének érdekében tett javaslatokat, majd a természeti értékek feltárását szorgalmazta. Több írása, könyve foglalkozott a természetvédelemmel és a természeti emlékek védelmével kapcsolatban. Az erdők védelmét szolgálta az 1923-ban megjelent XVIII. sz. törvénycikk az erdészeti iagazgatás szabályairól. Munkássága, valamint társadalmi kezdeményezés hatására 1935-ben megszületett az erdőkről és a természetvédelemről szóló IV. törvénycikk. Ez számít egyben az első magyar – noha nem önálló – már elsődleges természetvédelmi törvénynek. A törvény természetvédelmi fejezete több tekintetben korszerű, a természeti értékek védelmét hatékonyan segítő előírásokat tartalmazott. Így meghatározta a védetté nyilvánítás fontosabb elemeit. E törvény létrehozta az 1938-ban megalakult az Országos Természetvédelmi Tanácsot (OTT), s a következő évben (1939. október 10-én) jelölték ki az első magyarországi védett területet, a debreceni Nagyerdő egy részének védetté nyilvánításával. A további gyakorlati természetvédelmi tevékenységet jelzi ezután a II. Világháború végéig kijelölt 219 természetvédelmi terület kialakítása. A II Világháború után az OTT védetté nyilvánítási jogköre bővült, ennek eredményeképpen 1952-ben létrehozták az ország első tájvédelmi körzetét Tihanyban.

A hazai természetvédelem jelentőségét emelte az 1961 évi 18. sz. törvényerejű rendelet. Kettévált az erdészeti és természetvédelmi jogi szabályozás. Létrehozták a Minisztertanács alá rendelt Országos Természetvédelmi Hivatalt. A törvényerejű rendelet minden barlangot ex lege védelem alá helyezett. A végrehajtási szabályozás lehetővé tette természetvédelmi őrök foglalkoztatását. 1971-ben újabb átfogó kormányrendelet meghatározta a helyi és az országos jelentőségű természeti értékek védelmét, valamint lehetővé tette nemzeti parkok létrehozását. 100 évvel a Yellowstone Nemzeti Park létrehozása után 1973. január 1-én megalakult az első magyarországi nemzeti park (Hortobágyi Nemzeti Park), amit napjainkig további 9 követett (1975-ben a Kiskunsági, 1976-ban a Bükki, 1985-ben az Aggteleki, 1991-ben a Fertő-Hanság, 1996-ban a Duna-Dráva, 1997-ben a Kőrös-Maros, a Balaton-felvidéki és a Duna-Ipoly Nemzeti Park, 2002-ben az Őrségi Nemzeti Park). A fajok védelméről részletesen 1974-ben jelenik meg jogszabály, mely értelmében megalkotják az "eszmei érték" – mai használatban természetvédedelmi érték - fogalmát, a védett fajok pénzben kifejezett értékét. A Természetvédelmi Hivatal helyét átveszi az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH). Az átfogó 1982. évi 4. sz. törvényerejű rendelet valamint a végrehajtására vonatkozó 8/1982-es Minisztertanácsi rendelet a hozzá kapcsolódó az élővilág védelmével kapcsolatos egyedeinek értékéről, korlátozások és tilalmakról szóló 1/1982-es OKTH rendelet alapjaiban rendezte a természetvédelmi jogi szabályozás hátterét.

Az 1982-ben újraszabályozott rendeletek nemcsak gerinces, hanem gerinctelen állatok és növények eszmei értékét is meghatározza, megkülönböztetve a védett és fokozottan védett fajok fogalmát. Bevezetésre került a természetvédelmi bírság fogalma, valamint a természetvédelmi hivatásos és társadalmi szolgálatok szabályozására is sor került. További módosítások után a védett fajok köre bővült, majd 1993-tól magasabb eszmei értékek és új védett élőlényeket tartalmazó rendelkezések láttak napvilágot. 1991-től természetvédelmi feladatok ellátását a nemzeti parkok igazgatóságai, a területi környezetvédelmi felügyelőségek látják el a Környezet és Területfejlesztési Minisztérium irányításával. 2007. január 1-től az elsőfokú hatósági feladatokat területi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek látják el.

Az elmúlt évtizedekben lényegesen felgyorsult természeti értékek pusztulása, a fokozott területhasználat, az urbanizációs hatások kiterjedése. E tevékenységek a természeti erőforrások kihasználásával együtt a természeti értékek fenntartásának összhangjának megőrzésével nem minden téren valósultak meg. A magyar természetvédelmi szabályozás számára további feladatot jelentettek a nemzetközi egyezmények, amelyekhez hazánk is csatlakozott. (Ezeket a jegyzetben később ismertetjük).

Magyarország az Európai Uniós belépésének egyik feltétele a természetvédelmi jogi szabályozás, amely az Európai Uniós jogrendszer harmonizációját indokolja. Ennek megfelelően az Országgyűlés 1996-ban fogadta el a természet védelméről szóló törvényt, amelyet a 96/LIII-as számon hirdették ki, és 1997. január 1-én lépett életbe.

Az EU fajvédelmi direktívát és az élőlények élőhelyével kapcsolatos irányelveket figyelembe véve a környezetvédelmi miniszter 2001. májusában hirdette ki a 13/2001. sz. rendeletet a a védett és fokozottan védett növény-és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről. Ilyen jellegű, az EU-ban fontos fajokat tartalmazó fajlista először jelent meg hazánkban. Az uniós szempontból fontos fajok forintban kifejezett eszmei értékkel is védetté váltak. E rendelet eleget tesz az európai uniós jogharmonizációnak. A védett és fokozottan védett fajok körét módosította a 23/2005-ös KvVM rendelet, amely alapján hazánkban először került védelem alá 35 gombafaj valamint bővült az Európai Unió szempontjából védett fajok köre. Ennek alapján kerül például védelem alá a hóvirág (Galanthus nivalis), amelyet ezt megelőzően rendszeresen nagyobb tömegben gyűjtöttek és árusítottak.