Ugrás a tartalomhoz

Élővilág-védelem

Dr. Juhász Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

5. fejezet - 4. TERMÉSZETVÉDELMI ÉRTÉKCSOPORTOK MAGYARORSZÁGON

5. fejezet - 4. TERMÉSZETVÉDELMI ÉRTÉKCSOPORTOK MAGYARORSZÁGON

Tartalom

(Rakonczai, 1995; Csepregi 2007, In.: Juhász, 2007; Juhász, 2003 alapján módosítva)

A természetvédelmi értékek jellegük szerint az alábbi csoportokba sorolhatók:

  • Földtani értékek: barlangok, töbrök, víznyelők, őskövületek, földtani szelvények, feltárások, sziklaalakzatok egyéb geomorfológiai és egyes földrajzi értékek (hegy, völgy, sziget, félsziget, homokbuckák).

  • Víztani értékek: forrás, patak, folyó, tó, mocsár, láp, víztározó, halastó, vízesés.

  • Növénytani értékek: erdő, erdősáv, facsoport, növénytársulás, növényfaj, botanikus kert, arborétum, park.

  • Növénytani értékek: a természetes flóra fajai, társulásai, egyedei, lágyszárú és fásszárú fajok egyaránt. Itt kell említeni a gombákat is, amelyek között már több védett faj is ismert.

  • Állattani értékek: gerinctelen és gerinces állatok társulásai, populációi, egyedei, fejlődési alakok, élőhelyük.

  • Tájképi értékek: természetes vagy ahhoz közeli kultúrtáj, régészeti feltárások, műemlékek és ezek környezete.

  • Kultúrtörténeti értékek: történelmi, irodalmi, néprajzi emlékhelyek, ipartörténeti, agrár, művészeti, régészeti értékek, s az ezeket bemutató helyek.

Hazánkban az első természetvédelmi területet 1939. október 10-én a debreceni Nagyerdő egy részének védetté nyilvánításával hozták létre.

A hazai természetvédelmi gyakorlat területtel és terület nélkül védett természetvédelmi értékeket különböztet meg. A területtel védett értékek fogalmába a nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület és természeti emlék tartozik.

A nemzeti park fogalma az1996. évi LIII. törvény alapján:

28. § (2): Nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése.

A nemzeti parkok kijelölésénél nemcsak hazai, hanem a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) előírásait is be kell tartani, mely szerint nemzeti parkoknak tekinthető az a nagyobb kiterjedésű védett terület, amely

  • Legalább egy, de lehetőleg több ökoszisztémának emberi behatástól (területfejlesztés, művelés, stb.) mentesnek kell lennie.

  • Amelyet az adott ország legmagasabb természetvédelmi hatósága vagy más illetékes szerve védetté nyilvánítja, jogilag biztosítva a nemzeti park létrehozását, a védetté nyilvánított terület biológiai, földrajzi, kulturális értékeinek védelmét, megakadályozva a terület kedvezőtlen vagy az eredeti arculatának megváltoztatását, más célra történő igénybevételét,

  • Bizonyos korlátozásokkal - tanulmányi, kulturális, pihenési és élményszerzési céllal - szabadon látogathatók.

  • A védelmi előírásoknak megfelelően állami felügyelet alatt áll és önálló költségvetéssel rendelkezik.

  • Összefüggő, legalább 1000 ha vagy ennél nagyobb kiterjedésű terület,

  • Ahol a gazdálkodás alig jellemző, vagy ez nem változtatta meg lényegesen a táj arculatát, a tipikus növény és állattársulások, a jellegzetes felszíni formakincsek, tájképi értékek tudományos, kulturális, oktatási-nevelési és idegenforgalmi szempontból kiemelt jelentőségűek,

Hazánkban 2008-ig 10 nemzeti park létesült.

A tájvédelmi körzet nagyobb területet jelent, melyre azonban csak hazai előírások vonatkoznak, területi kiterjedési korlátozás nélkül. A tájvédelmi körzetek természetvédelmi értékek valamint tipikus természeti tulajdonságok megőrzésére és fenntartására szolgáló területek. Fő feladatuk a táj természetes és mesterséges alkotóelemeinek egyensúlyban tartása, a településfejlesztés, idegenforgalom kedvezőtlen hatásaival szemben. A tájvédelmi körzetekben a tájképet lényegesen meg nem változtató gazdasági és egyéb tevékenység megengedett, különösen a természethez közeli gazdálkodási módok (erdő-, legelő-, rét- és nádgazdálkodás), amelyek lehetővé teszik a természetközeli növény és állattársulások fennmaradását. Területükön viszont csak részben lehetséges a védett táj jellegét alapvetően megváltoztató tevékenység (pl. ipartelepítés, bányanyitás, szennyező létesítmények kialakítása, parcellázás). A tájvédelmi körzetek kiemelten fontosak a természetjárás, az idegenforgalom, üdülés szempontjából. Hazánk első tájvédelmi körzetét, a tihanyit, 1952-ben jelölték ki. Ez már a Balaton-felvidéki Nemzeti Park törzyterületének számít, így a legrégebbi tájvédelmi körzetünk a Mártélyi, amely 1971-ben alakult. A tájvédelmi körzetek száma 36 (2011), összes kiterjedésük csaknem 325 000 ha. A legkisebb területű az alig 170 hektáros Hollókői, a Zempléni Tájvédelmi Körzet viszont több mint 20 000 ha.

A természetvédelmi területek egy vagy több természeti, növénytani, állattani, tájképi víztani, földtani, kultúrtörténeti szempontból jelentős érték megőrzésére, fenntartására kijelölt területek, melyek helyi vagy országos jelentőségűek lehetnek. Ezeket a kategóriákat a védetté nyilvánító hatóság állapítja meg. E területek igen nagy jelentőségűek egy-egy ritka, kiveszőfélben lévő élőlény állományának, populációinak fenntartásában, tekintve, hogy a jogi védelem önmagában még nem lehet elegendő a veszélyeztetett fajok megmentése érdekében. Az élőhelyek védelme azonban biztosíthatják ezt.

A védett területek látogatási lehetőségek alapján lehetnek:

  • zárt (nem látogatható)

  • korlátozottan látogatható

  • szabadon látogatható

A zárt területek ökológiailag rendkívül sérülékeny élőhelyek, ritka és veszélyeztetett növény és állatfajok olykor utolsó élőhelyei. Ezek csak indokolt esetekben tudományos és oktatási célból engedéllyel látogathatók (pl.: a bátorligeti Fényi-erdő).

A korlátozottan látogatható területeken a belépés külön feltételekhez kötött, időben és területrészeken, vagy a korlátozás járművekre vonatkozik. Többnyire madártani értékek, barlangok látogatásánál léteznek korlátozások.

A szabadon látogatható területeken (pl. arborétumok) a természet megóvása mellett a belépés nem szabályozott.

Természeti emlék lehet egy különleges természeti képződmény, amelynek a területi kiterjedése a védett értékhez nézve is csekély (pl. egy fa, facsoport, fasor, forrás, sziklaalakzat, földtani szelvény, barlang).

Terület nélküli védettséget élveznek egyes növény és állatfajok. A védettséget élvező fajok csoportját a hazai természetvédelemben először 1901-től a madarak és rovarevő kismelősök képezték. 1954-től kibővült as védett madarak köre, majd 1974-től a madarakon kívül más gerinces fajok is (96 faj) törvényes oltalmat kaptak, s ettől kezdve állapították meg az egyes fajok eszmei értékét. 1982-től kezdve növényfajok, gerinctelen és gerinces állatok kerültek védelem alá, kétféle védettségi fokozatban (védett, fokozottan védett). A védett élőlények köre ezt követően többször bővült. Védettek lehetnek tudományos, kulturális vagy más közérdekből az arra érdemes növény és állatfajok, ezek társulásai, különleges értéket képező növénytelepítések, ritkuló ősi háziállatfajták.

A törvényesen védett fajok "védett" és "fokozottan védett" besorolást kaphatnak. A védett és fokozottan védett élőlény védettségének hatálya kiterjed a faj minden egyedére, az egyed valamennyi fejlődési formájára (pete, lárva, báb, tojás, fióka, kifejlett állat) bármely állapotára (élő vagy elpusztított egyed, preparátum). Védett állatfaj egyedének begyűjtésére, befogására, elejtésére természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.

Minden védett faj törvényes eszmei értékkel védett. A természetvédelmi érték az adott faj forintban kifejezett értéke. Ennek mértéke többször változott, a legutolsó 23/2005. sz. miniszteri rendelet értelmében az alábbi:

  • védett növények eszmei értéke 2, 5, vagy 10 000 Ft-ig terjed

  • a fokozottan védett növényfajok eszmei értéke 30, 50, vagy 100 000 Ft. lehet

  • a védett állatok eszmei értéke 2, 5, vagy 10 000 Ft

  • a fokozottan védett állatok 100, 250, 500 000, vagy 1 000 000 Ft. közötti. Védett és fokozottan védett fajok károsítói a természetvédelmi eljárás során az eszmei érték összegéig is felelősségre vonhatók, a törvényben meghatározott más szankciók mellett. A legmagasabb eszmei értékkel (1 000 000 Ft) került besorolásba a réti sas, parlagi sas, békászó sas, kerecsensólyom, túzok, kis lilik és a vékonycsőrű póling, valamint a rákosi vipera

1. sz. táblázat. A növény- és állatfajok védelme Magyarországon

(a 23/2005. KvVM rendelet alapján)

Az EU-ban természet-
Védett fajok Fokozottan védett fajok védelmi szempontból jelentős fajok
NÖVÉNYEK
Zuzmók 5
Mohák 78 - -
Harasztok 42 1 19
Nyitvatermők - 1 1
Zárvatermők 512 61 556
Növények összesen 637 63 576
Gombák 35
- -
Állatok
Tüskésbőrűek - - 1
Gyűrűsférgek - - 2
Puhatestűek 43 1 27
Ízeltlábúak 407 31 38
Gerinctelenek összesen 450 32 68
Körszájúak - 2 -
Halak 27 5 8
Kétéltűek 18 - 37
Hüllők 12 3 70
Madarak 280 81 324
Emlősök 41 14 88
Gerincesek összesen 378 105 527
Állatok 828 137 595
Mindösszesen 1500 200 1171
Fészeképítő hangyafajok bolyai 6