Ugrás a tartalomhoz

Élővilág-védelem

Dr. Juhász Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

8. fejezet - 7. AZ EU SZABÁLYOZÁS A TERMÉSZETES ÉLŐVILÁG VÉDELME ÉRDEKÉBEN

8. fejezet - 7. AZ EU SZABÁLYOZÁS A TERMÉSZETES ÉLŐVILÁG VÉDELME ÉRDEKÉBEN

(Csepregi, 2007 alapján módosítva)

Az EU természetvédelemmel kapcsolatos jogszabályai alapvetően az élővilág, illetve annak fennmaradását biztosító élőhelyek védelmére, valamint a veszélyeztetett fajokat leginkább érintő cselekményekre irányulnak. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy az EU természetvédelmi tárgyú joganyagában igen nagy arányban találhatunk rendeleti szintű szabályozást. Az élővilág védelem un. irányelvek létrehozásában valósult meg.

Az EU és intézményi jogelődei – annak ellenére, hogy alapvetően a gazdasági érdekek és célok összehangolására jöttek létre – a környezetvédelem kérdéskörét meglehetősen korán az érdeklődési körükbe vonták.

Ennek egyik legfontosabb megnyilvánulásai a környezetvédelmi cselekvési - vagy közismertebb néven - akcióprogramok, amelyek az EK, majd az EU környezetpolitikáját alapjaiban meghatározó középtávú tervek, amelyek eredményeként a környezet védelme a meghatározó közösségi politikák és szabályozások szintjére emelődött.

Az Európai Parlament és a Tanács 1600/2002. /EK határozatában 2002. július 22-én fogadta el a hatodik környezetvédelmi cselekvési programot.

A hatodik akcióprogram kulcsfontosságú környezetvédelmi prioritási területként nevesíti a biodiverzitást. Az akcióprogram ezzel kapcsolatos általános célja "védeni, megőrizni, helyreállítani és fejleszteni a természeti rendszerek, a természetes élőhelyek, a vadon élő növény- és állatvilág funkcionális működését, az elsivatagosodás és a biológiai sokféleség, ezen belül a genetikai erőforrások sokfélesége elvesztésének megállításával az Európai Unióban és világszerte egyaránt"(2. cikk (2) bekezdés).

A fenti célok eléréséhez az alábbi célkitűzéseket fűzi hozzá a határozat:

  • a biodiverzitás csökkenésének megállítása 2010-ig, beleértve az invazív idegen fajok és genotípusok hatásainak megakadályozását és mérséklését,

  • a környezet és a biodiverzitás káros szennyeződéstől való védelme és megfelelő helyreállítása,

  • a tengeri környezet, a partvidék és a vizes élőhelyek megőrzése, megfelelő helyreállítása és fenntartható használata,

  • jelentős tájértékekkel rendelkező területek megőrzése és megfelelő helyreállítása, beleértve a megművelt és az érzékeny területeket is,

  • a fajok és élőhelyeik megőrzése, különös tekintettel az élőhelyek szétdarabolódásának elkerülésére,

  • a talaj fenntartható használatának előmozdítása, különös figyelemmel az erózió, a talaj minőségének romlása, a szennyezés és az elsivatagosodás megelőzésére"(6. cikk (1) bekezdés).

A célkitűzések megvalósításához szükséges kiemelt intézkedések körének a vadon élő élővilágot érintő néhány eleme pedig – a teljesség igénye nélkül - a következőkben összegezhető:

  • a közösségi biodiverzitás stratégia és cselekvési tervek végrehajtása,

  • megfelelő monitoring-rendszerek kialakítása és működtetése,

  • a kutatás elősegítése, mind a biodiverzitás, mind a veszélyeztetett fajok tekintetében,

  • a fenntartható használatra, termelésre, beruházásra intézkedések kidolgozása,

  • intézkedések kidolgozása az idegen, invaziv fajok terjedésének megakadályozására, ellenőrzésére,

  • a Natura 2000 hálózat kialakítása, fenntartása, illetve az ezeken kívüli védett fajok védelméhez szükséges természetes élőhelyek, a madarak védelméről szóló irányelv szerinti területek védelme,

  • speciális intézkedések, tematikus stratégia kidolgozása a tengeri környezet védelmére, a tengeri ökoszisztéma megőrzésére, a környezeti szempontok integrálása a közös halászati politikába.

A természet védelmére vonatkozó követelmények az akcióprogramokban is megjelentek, de erőteljesebb formát a közösségi jogi szabályozásban öltöttek. A közösségi jog többféle jogforrást ismer, a forma befolyásolja a tagállami cselekvés jellegét, irányát. A két legfontosabb jogforrás a rendelet, illetve az irányelv.

Az irányelv (direktíva) a közösségi környezetjog leggyakrabban használt eszköze. Az irányelv alapján a tagállamoknak belső jogszabályokat kell alkotniuk, amelyekkel szemben támasztott alapvető követelmény, hogy:

  • célkitűzéseiben, alapelveiben feleljen meg az irányelvben foglaltaknak,

  • az irányelv fogalmi rendszerét kövesse,

  • a nemzeti szabályozással és jogrendszerrel összhangban hatékonyan biztosítsa az irányelv által meghatározott célok megvalósulását,

  • működőképes végrehajtási rendszert hozzon létre.