Ugrás a tartalomhoz

Élővilág-védelem

Dr. Juhász Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

7.1. A Madárvédelmi Irányelv (Bird Directive)

7.1. A Madárvédelmi Irányelv (Bird Directive)

Az 1979. április 2-án elfogadott, a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv a természetvédelmi tárgyú közösségi szabályozás legrégebbi hatályos eleme, amely több alkalommal módosult, kiegészült. Az irányelvben egyaránt megtaláljuk a fajok védelmére, illetve az élőhelyek védelmére vonatkozó előírásokat, ezért átfogó szabályozásról beszélhetünk.

Az irányelv hatálya a tagállamok európai területén előforduló összes vadon élő madárfaj egyedeinek, tojásainak, illetve fészkeinek és élőhelyeinek a védelmére vonatkozik. A szabályozás védelmi, kezelési, ellenőrzési, illetve hasznosítási rendelkezéseket tartalmaz.

A tagállamok alapvető kötelezettsége kettős:

  • a)intézkedések megtétele - különösen az ökológiai, tudományos és kulturális igényekre tekintettel – a vadon élő madárfajok állományainak megfelelő szinten tartására, vagy szintre hozására,

  • b)intézkedések megtétele az élőhelyek sokféleségének, nagyságának megőrzése, fenntartása, helyreállítása érdekében.

A b) pont szerint kötelezettség teljesítéséhez szükséges intézkedéseket is nevesíti az irányelv (védett területek kialakítása, az élőhelyek ökológiai szempontú fenntartása, kezelése, élőhely-rekonstrukció, illetve új élőhelyek kialakítása).

Az irányelv I. mellékletében meghatározza azokat a madárfajokat amelyek fennmaradása, szaporodása csak az élőhelyüket érintő speciális intézkedésekkel biztosítható. Ezzel összefüggésben kiemelten figyelembe kell venni a kihalással veszélyeztetett, az élőhe¬lyük¬ben bekövetkező változásra érzékeny, a kis állományú vagy korlátozott helyi elterjedésük miatt ritka fajokat, továbbá élőhelyi sajátságaik miatt különleges fajokat. A mennyiségük és nagyságuk alapján legalkalmasabb területeket, élőhelyeket különleges védelmi (madárvédelmi) területté kell nyilvánítani.

Ehhez hasonló intéz¬kedéseket kell hozni az I. mellékletben fel nem sorolt további, rendszeresen előforduló vonuló fajok költő-, vedlő-, valamint telelőhelyére és vonulási útvonaluk pihenőhelyeire is.

Az élőhelyek, kijelölt területek károsítását megelőző intézkedések meghozatala a tagállamok feladata, ennek körében a területekre jelentős hatással léve terv, program várható hatásait vizsgálni szükséges. Azon tervek, programok engedélyezésére van lehetőség, amelyek – a közérdekű tevékenységek kivételével - nem befolyásolják hátrányosan a terület természeti állapotát. Ha közérdekből olyan terv, program megvalósítása szükséges, amelynek negatív hatása lesz, kompenzációs intézkedéseket kell tenni.

Valamennyi európai madárfaj tekintetében általános védelmi szabályokat deklarál az irányelv, ennek keretében tagállami szinten tiltani kell azok bármilyen módszerrel történő szándékos el¬pusztítását, befogását, fészkeik, tojásaik szándékos elpusztítását, károsítását, fészkeik eltávolítását vagy eltávolítását, tojásuk természetből való begyűjtését, szándékos zavarásukat, illetve a vadászati, befogási tilalom alá tartozó fajok példányainak a tartását.

Ugyancsak tilos az irányelv hatálya alá tartozó madárfajok, azok származékának eladása, eladási célú szállítása, eladásra történő tartása, illetve eladásra felkínálása. E tilalom alól kivételt képeznek az irányelv III/1. mellékletében szereplő fajok jogszerűen szerzett példányai, illetve az irányelv III/2. mellékletében szereplő fajok, ha a tagállam – megfelelő konzultáció után – azok megszerzését nemzeti jogszabályban lehetővé teszi. Ez utóbbi szabályozás feltétele, hogy a kereskedelem nem veszélyeztetheti az adott faj állományát, földrajzi elterjedését vagy szaporodási rátáját a közösség egészében.

Az irányelv külön foglalkozik a vadászati hasznosítással. A tagállamok általános kötelezettsége, hogy az irányelv hatálya alá tartozó fajok vadászata esetén – beleértve a solymászatot is - biztosítsa az ésszerű hasznosítás és az ökológiailag kiegyensúlyozott állományszabályozás elveinek érvényesülését. A vadászható fajok esetében is a fészekrakás, szaporodási időszak, költés, vonuló fajok esetében a fiókanevelési területükre történő visszatérés során vadászati tilalmi rendelkezéseket kell hozni.

A II. mellékletben szereplő fajok vadászhatóvá nyilváníthatók a tagállamok által, de a vadászat nem veszélyeztetheti az elterjedési területen foganatosított védelmi intézkedéseket (a II/1. melléklet szerinti fajok az Unió teljes területén, míg a II/2. melléklet szerinti fajok csak a megjelölt országokban nyilváníthatók vadászhatóvá).

Az irányelv a madarak tömeges, vagy válogatás nélküli befogásának, elejtésének, lokális kipusztításának az eszközeit, eljárásait, módszereit tiltja, ezek részletes felsorolását a IV. melléklet tartalmazza.

A tagállamok kötelezettsége, hogy a területükön természetesen elő nem forduló, vadon élő madárfajok betelepítése esetén, azok a helyi természetes élővilágot ne károsítsák.

Az irányelv tagállami feladatként nevesíti a madárfajok állományának védelméhez, kezeléséhez, hasznosításához szükséges kutatási tevékenység ösztönzését, kiemelten kezelve az V. melléklet szerinti kutatásokat.

Az irányelv alapján hozott tagállami intézkedések nem eredményezhetik az adott faj védelmi helyzetének a romlását, ugyanakkor az irányelvi rendelkezéseknél szigorúbb szabályok meghozatala engedélyezett.

A madárvédelmi irányelv jogharmonizációját elsősorban a hazai természetvédelmi szabályozás biztosítja (a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, valamint végrehajtási rendeleti), de a vadászható fajok tekintetében a hazai vadászati szabályozásra is utalni kell).