Ugrás a tartalomhoz

Élővilág-védelem

Dr. Juhász Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

8.1. A biológiai sokféleség mérése

8.1. A biológiai sokféleség mérése

A biológiai sokféleségnek számos szintjét tudjuk megkülönböztetni., Ennek megfelelően nem alkothatunk egy mindenre alkalmas mérőszámot. Számos megközelítési mód, értékelési lehetőség áll rendelkezésre. Ezek csak korlátozott mértékben helyettesíthetik egymást, ugyanis a legtöbb mérőszám, módszer a biodiverzitás más-más jellemzőjére érzékeny. Az alkalmazandó mérési mód tehát mindig nagyban függ a kérdés feltevéstől, és gyakran több típusú értékelés is szükséges lehet.

A genetikai diverzitás jellemzése napjainkban a különböző molekuláris technikák, eljárások, módszerek rutinszerű alkalmazásával gyakorlatilag már csak pénz kérdése. A fenotípusos sokféleség mérésére alkalmas az enzimpolimorfizmus vizsgálat, de a genotípus akár teljes DNS-szekvenálással is feltárható. Ez utóbbi azonban általában értelmetlen, nagyon sok időbe pénzbe és munkába kerül, így leginkább a sok ezerből kiválasztott néhány (néhány tucat) gén vizsgálatával végzik. A genetikai sokféleség jellemzésére általában vagy a polimorf gének (az allélok eloszlása által meghatározott tulajdonság) adott populáción belüli arányát, vagy/és a heterozigótaság lókuszonkénti vagy egész genomra vonatkozatott átlagos mértékével szokták jellemezni.

A taxondiverzitás, azon belül a leggyakrabban vizsgált fajdiverzitás többféle módon jellemezhető. A csupán fajszámmal történő jellemzés nem kielégítő, hiszen a fajok számán kívül fontos az is, hogy az egyes fajok milyen tömegességgel vannak jelen. Így például ha csak a fajszámot nézzük, akkor egy terület ragadozó emlősközössége esetén ez akkor is 2, ha 10 egyedből 9 róka és 1 farkas, és akkor is 2, ha 5-5 a két ragadozófaj egyedszáma, holott a két csoport alapvetően más. Ennek az érzékeltetésére szolgálnak az úgynevezett diverzitásfüggvények, amelyek a fajszámon kívül figyelembe veszik az egyenletességet is, azaz azt, hogy a vizsgált közösség összegyedszáma mennyire egyenletesen oszlik meg az azt felépítő fajok között. A diverzitási függvények jellemzője, hogy a diverzebbnek tekintendő nagyobb fajszámú és nagyobb egyenletességű társulások magasabb diverzitási értéket kapnak. A különböző diverzitási függvények nem egyformán érzékenyek a különböző alkotóelemekre. Így például a Shannon-függvény inkább a ritka fajokra, míg az úgynevezett Simpson-függvény a domináns fajokra érzékeny, ezért ugyanazon társulás esetében más értékkel jellemez. Az ebből következő ellentmondásra a diverzitási rendezések (pl. Rényi-féle diverzitási index) jelentenek megoldást, ahol egy függvénycsalád segítségével a teljes gyakorisági skála mentén elvégezhető a társulások diverzitásának összehasonlítása.

Az ökológiai diverzitás formái többféle módon is jellemezhetőek. Így például a sokféleség elemeinek térbeli elhelyezkedésének diverzitásával, vagy valamilyen tulajdonság (pl. szaporodásbiológiai jellemző, táplálkozásbiológiai jellemzők, stb.) diverzitásával, vagy a társulásban előforduló élőhelyek változatosságának jellemzésével. Ez utóbbi egy jó élőhely-osztályozási rendszer esetén az élőhelytípusok számával, vagy diverzitás függvénybe helyezett, ezáltal a fajdiverzitáshoz hasonlóan jobban értékelt jellemzésével is lehetséges.

Az ökológiai diverzitás még gyerekcipőben jár, viszonylag kevés munka foglalkozik a témakörrel.

A természetvédelem szempontjából a biodiverzitás különböző szintjeinek jellemzése, értékelése, mérőszámmal történő meghatározása kapcsán számos probléma merülhet föl. Így például a fajdiverzitás esetén figyelembe kell venni azt, hogy a fent leírt mérési módszerek értéksemlegesek, és mint ilyenek a természetvédelem számára lényeges tulajdonságokat nem vesznek figyelembe. Így pl. egy hazai terület hüllőfaunájának értékelésénél pusztán a diverzitási-index szempontjából mindegy, hogy a területen vörösfülű ékszerteknősök, vagy mocsári teknősök fordulnak elő. A természetvédelmi szempontú értékeléseknél éppen ezért a diverzitási indexek mellett számos egyéb tulajdonságot is figyelembe kell venni, így a természetességet, ritkaságot, veszélyeztetettséget, stb.