Ugrás a tartalomhoz

Élővilág-védelem

Dr. Juhász Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

8.2. A Kárpát-medence állatvilágának biológiai sokfélesége

8.2. A Kárpát-medence állatvilágának biológiai sokfélesége

Európában a biológiai sokféleség szempontjából a Kárpát-medence igen gazdagnak tekinthető, ami különleges geográfiai helyzetéből következik. Majdnem minden oldalról magas hegyek veszik körül, ami részben megszűri, részben korlátozza az élővilág ide irányuló terjedését, részben pedig egy olyan izolációt jelent, aminek következtében a Kárpát-medencébe eljutó, és ott megtelepedő élőlények és közösségeik sajátos, önálló evolúciós útjukat járhatják (Varga, 2002). Ennek köszönhetően a Kárpát-medence élővilágát Pannon-régió néven számos környező régió hatása alatt alakuló, mégis kiegyénült, önálló életföldrajzi területnek tekinthetjük. Számos flóra- és faunaeleme elterjedési területének itt éri el szélső határát, és az izoláció miatt gazdag endemizmusokban és reliktum endemizmusokban is.

A Kárpát-medence a közép-európai lomberdő zóna és a kontinentális erdőssztyepp övezet határán fekszik és jelentős egyéb, mint például mediterrán, szubmediterrán és atlanti hatás éri. Ugyanakkor nem csak az ütköző és átmeneti zóna jelleg egyszerű megnyilvánulásáról van szó, hanem változatos, egyedi sajátosságú tájak és ehhez kapcsolódó élővilág komplexe alakult itt ki.

A Kárpát-medence és azon belül Magyarország faunája igen gazdag. Számos egyedi értéket jelentő endemikus, reliktum vagy reliktum endemikus faj mellett nagyszámú a biogeográfiai színezőelemek előfordulása.

Magyarország Uniós csatlakozásával jelentősen gazdagította az Európai Unió természeti értékeit, mind a fajokat, mind az életközösségeket, különleges tájakat illetően. Az ismert, mintegy 32 000 hazai állatfaj zöme (98%-a) a gerinctelenekhez tartozik. Ezek közül számos csoport még alig ismert, de például 7 lepkefaj az Unión belül kizárólag hazánkban található. A gerincesek körében is számos érték egyedi: a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis), a nyugati földikutya (Nannospalax leucodon), a pannon gyík (Ablepharus kitaibeli) vagy a güzü egér (Mus musculus spicilegus) csak a Kárpát-medencében fordul elő. Mintegy 30 gerinces állatfaj világállományának jelentős része, így pl. a tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi), a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a pannongyík (Ablepharus kitaibelii), a kerecsensólyom (Falco cherrug), parlagi sas, (Aquila heliaca) pedig szintén ebben a régióban él (Haraszthy, 2000).

A csigafauna (Mollusca) és egyes ízeltlábú csoportok (pl. kaszáspókok, ikerszelvényesek, tegzesek, álkérészek) különösen gazdagok endemizmusokban. Endemikus (bennszülött) hazai fajok például: bánáti csiga (Chilostoma banaticum), keleti ajtóscsiga (Pomatias rivulare), magyar barlangi vak futrinka (Duvalius hungaricus), szemcsés vakászka (Mesoniscus graniger). A reliktum (maradvány) fajok kapcsán egyaránt találunk melegebb klímafázisra jellemző harmadidőszaki (tercier), hidegebb klímából származtatható negyedidőszaki (pleisztocén), jégkori (glaciális), illetve pre-, inter-, illetve posztglaciális reliktumokat is. Reliktumaink közé tartozik a lápi-kéneslepke (Colias palaeno), az öves szkolopendra (Scolopendra cingulata) vagy a lápi póc (Umbra krameri). Reliktum endemizmus "ereklyefajunk" pl. a fekete rajzoscsiga (Theodoxus prevostianus).

Magyarország területének közel 70%-a mezőgazdasági művelés alatt áll és az egyéb antropogén zavarásnak kitett területek kiterjedése is nagy. Így hiába a változatos tájtípusok és élőhelyek nagy száma, azok kicsi, és egyre zsugorodó kiterjedése miatt olyan fajok is nehéz helyzetbe kerültek, amelyek ugyan széles elterjedésűek, de nagy, zavartalan élőhelyeket igényelnek, mint például a daru (Grus grus), a farkas (Canis lupus), vagy a hiúz (Lynx lynx). Bár a kis mozgáskörzetű, kis élettér igényű fajok – mint a gerinctelenek többsége – a változatos élőhelyi típusok és azok mikro- és mezoklimatikus, valamint edafikus változatossága miatt számos klimatikus változást a régión belüli élőhely váltással voltak képesek átvészelni, napjaink növekvő antropogén zavarása, a gazdasági érdekeknek, a rosszul értelmezett "fejlődésnek" alárendelt élőhely-átalakítások miatt végveszélybe kerülnek, kis élőhely-foltokra koncentrálódó populációik könnyen eltűnhetnek.