Ugrás a tartalomhoz

Élővilág-védelem

Dr. Juhász Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

9.1. A magyar flóra összetétele:

9.1. A magyar flóra összetétele:

A hazánkban élő hajtásos növények (kb. 2 200 faj) Ezek főbb csoportjai:

  • Őshonos fajok.

    Őshonosnak tekinthető minden olyan élőlény, amelyik a Kárpát-medencében legalább 2 000 éve jelelen van (az 1996/LIII-as törvény értelmezése szerint). A hazai növényvilág legnagyobb számú képviselői tartoznak ide, a legtöbb társulásalkotó fafaj is ilyen. Pl.:pl.: bükk (Fagus silvatica), tölgyfajok (Quercus spp). Őshonos a hazai flóra jelentős része.

  • Maradványnövények (reliktumfajok)

    Az utolsó jégkorszak klímaváltozása révén kialakult, általában sajátoös mikroklímájú nrefugium területeken fennmaradt (menedék) növényfajok összessége. Az éghajlat változása miatt feldarabolódott állományú, menedékhelyen fennmaradt fajok alkotják a flóra speciális élőhelyi igényű elemeit. Magyarország flórája az utóbbi 15 ezer év alatt alakult ki, de a növényvilágot alapvetően meghatározó jégkorszak alapján a maradványfajok az alábbiak szerint csoportosíthatók:

  • Jégkorszak előtti reliktum (praeglaciális) – pl.: jósika orgona - Syringa josikaea (jelenleg csak Erdélyben él)

  • Jégkorszaki reliktum (glaciális) – pl.: zergeboglár (Trollius europaeus), északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana)

  • Jégkorszakok közötti reliktum (intergalciális) – pl.: keleti gyertyán (Carpinus orientalis)

  • Jégkorszak utáni reliktum (posztgalciális) – pl.: erdei fenyő (Pinus sivestris)

A Kárpát-medencében a jégkorszak utáni posztglaciális, holocén időszak klímaváltozásai meghatározták a jellegzetes növényzetet is. A legutóbbi 15 ezer év vegetációtörténete:

  • 15 000 – 9 000 év: preboreális kor - fenyő-nyír kor. A Kárpát-medencére a tundra éghajlat a jellemző, a fenyvesek lehúzódnak az alföldí sík területre is. A vizenyősebb, lápos területen nyírlápok alakultak ki. Ennek maradványai a nyírségi őslápok (pl.: Bátorliget, Piricse- Júlia liget). A Bakonyban ebből az időszakból maradt fenn a Fenyőfői erdei fenyő állomány.

  • 9 000 – 7 500 év: boreális időszak – mogyorókor. Felmelegedő, szárazabb klíma következtében a melegkedvelő lomboserdők, sztyeppnövények, sziklagyepek alakultra ki, melyek vezérfajának a mogyoró tekinthető.

  • 7 500 – 5 000 év: atlantikus időszak - tölgykor. A nedvesebbé váló szubmediterrán klíma következtében az alföld beerdősül, ekkor alakulnak ki a nagy kiterjedésű síksági tölgyesek (pl.: Debreceni Nagyerdő törgyese).

  • 5 000 – 2 500 év: szubboreális időszak – bükk I. kor. A hűvösebb, nedvesebb klíma Az alföldi területekre középhegységi fajok ereszkedtebükkök le. Ennek maradványa a Szatmár-Beregben fennmaradt bükkösök vagy a nyírségi gyertyános tölgyesek.

  • 2 500 – jelen időszak: szubatlantikus – bükk II. kor. Kialakulnak a mai középhegységi lomboserdők, a síkságon az erdős-puszták. Az emberi hatások felerősödnek, amelyek jelentősen átalakítják a növénytársulások összetételét.

Bennszülött (endemikus) növényfajok

Szűk áreájú fajok, amelyek elterjedése egy adott flóratartományon belüli területre korlátozódik. A Kárpát-medence elszigeteltsége révén számos növényfajnak egyedüli élőhelye. A legszűkebb elterjedésű faj a tornai vértő (Onosma tornensis), amelynek elterjedése mindössze néhány km2. További néhány kárpát-medencei endemizmus:

  • pilisi len (Linum dolomiticum)

  • magyar gurgolya (Seseli leucospermum)

  • magyarföldi husáng (Ferula sadleriana)

  • magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica)

  • magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. hungarica)

Ereklyenövények

A reliktum-endemikusok, a klímaváltozást átvészelt növényfajok, amelyek új környezeti (klimatikus) tényezőkhöz alkalmazkodtak, egy-egy speciális élőhelyen (pl.: lisztes kankalin – Primula farinosa)

Jövevény (adventív) fajok

A jövevény vagy adventív fajok későbbi korokban, esetleg napjainkban kerülnek hazánk területére, és itt megtelepedve gyakran agresszívvé válnak:

  • szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca)

  • ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)

A növényfajok aktuális veszélyeztetettségének állapota a védetté nyilvánítás egyik legfontosabb szempontja. A veszélyeztetettség jelentheti egyrészt egy faj adott területen élő populációjának, másrészt az egész fajnak a veszélyeztetettségét (világállomány). A növényfajok veszélyeztetettsége számos tényezőtől függ, aminek az első átfogó összegzése a Vörös Könyvben (1989) jelent meg.