Ugrás a tartalomhoz

Élővilág-védelem

Dr. Juhász Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

10.2. Fontosabb hazai növényegyüttesek

10.2. Fontosabb hazai növényegyüttesek

10.2.1. Vízi, vízparti növénytársulások

A természetes vízpart közösségéeinek nagyfokú változatosságát elsősorban a parti növényzet állományának sokfélesége okozza. Rendszertani szempontból Magyarországon néhány páfrányfaj, zsurló, lombos- és májmoha mellett zömmel virágos, túlnyomórészt egyszikű növények találhatók a vízi, vízközeli növénytársulásokban. A vízi vegetációt növényszerkezetek (asszociációk) építik fel. A vízinövények a parti tájékban helyezkednek el, sőt annak nyíltvíz felőli határát is kitűzik. A vízi mocsári, patakparti növénytársulások ismerete hazai sekély tavaink a kisebb-nagyobb erek, patakok és vízfolyások mentén azért fontos, mert helyhez kötött állományaik jól jelzik a különböző élőhelyeket, élőviláguk, benépesedésük is jellegzetes.

Ezen vegetációk egyik legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy az asszociációk a part vonalával párhuzamos sávokban, zonációban helyezkednek el. Ezek a sávok a következők: plankton, úszó hínár, gyökerező hínár, nádas-gyékényes, zsombékos, nedves rét, bokorfüzes, puhafa ligeterdő, keményfa ligeterdő (záró társulás).

10.2.1. Gyeptársulások

Hazánk természeti értékeinek sorában a gyepek kiemelt helyet foglalnak el, minden gyeptípusnak megvan a maga meghatározott szerepe.

A homoki gyepek meglehetősen különleges értéket képviselnek, ritkák, kevés helyen találhatók, holott endemikus flóra- és fauna a jellemzőjük (pl.: homoki nőszirom, magyar kökörcsin).

A szikes gyepek óriási, összefüggő területeket foglalnak el hazánkban egyedülállóan nagy egységekben. Ma az ország területének 12%-a gyep (a múlt században 29%volt). Ezek többsége gyenge termőképességű, de természetvédelmi szempontból annál nagyobb értékű. A védett növényfajok negyede, a veszélyeztetett rovarok mintegy egyharmada él alföldi gyepeinken (pl.: erdélyi utifű, szíki őszirózsa, sziki kocsord)).

A löszgyepek a kisebb kiterjedésű foltokban maradtak fenn, mégis a számos endemikus vagy reliktum fajt tartják fenn (bókoló zsálya, erdélyi hérics, macskahere, szennyes ínfű).

A sziklagyepek kisebb kiterjedésűek, sérülékeny, több endemikus fajjal (pl.: budai nyúlfarkfű).