Ugrás a tartalomhoz

Élővilág-védelem

Dr. Juhász Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

11.4. A gerinctelenek védelme

11.4. A gerinctelenek védelme

(Kondorossy, 2007 alapján, módosítva)

11.4.1. Puhatestűek - csigák (Mollusca) védelme

A csigák közül számos faj azért védett, mert ritkaság vagy tudományos érdekesség. Számos bennszülött csigafaj (pl.: bánáti csiga - Chilostoma banaticum, keleti ajtóscsiga -Pomatias rivulare), is részese a hazai faunának, amelyek fokozott védelmet élveznek. További védett csigafajok pl. éti csiga, bödöncsiga, keleti ajtóscsiga, magyar vakcsiga stb.

11.4.2. Ízeltlábúak – rákok (Crustacea) védelme

A folyók rákállományának csökkenését elsősorban a vízszabályozások okozták, ezt csak fokozta, hogy 1877 táján rákpestis járvány kezdődött, ez szinte kipusztulásukat idézte elő. Az 1988-ban megjelent halászati törvény tilalmi időt állapított meg a tízlábú rákok fogására vonatkozóan és megszabta a legkisebb kifogható méretet is. Vizeinkben három tízlábú faj őshonos: a folyami rák (Astacus astacus), a kecskerák (Astacus leptodactylus), és a kövirák (Astacus torrentium), 2008-tól mindegyik őshonos faj védelem alá került! A hazai fajokat veszélyeztetik a betelepülő ujabb rákfajok, pl.: cifrarák!

11.4.3. Ízeltlábúak – rovarok (Insecta)

Az állatvilág legnagyobb faj- és egyedszámú csoportja, a hazai állatfajok több mint 80 %-a ebbe az osztályba tartozik, de a védett fajoknak is közel a fele, jelenleg 438 faj. Természetvédelmi szempontból eltérően megítélhető osztály, a legfontosabb és legismertebb védett gerinctelenek (pl. szitakötők, egyes bogarak és lepkék) mellett számos olyan kisebb-nagyobb rend is tartozik ide, amelynek alig van (pl. poloskák, kabócák, hártyásszárnyúak) vagy egyáltalán nincs (pl. ugróvillások, tetvek, kétszárnyúak) védett faja.

11.4.3.1. A kérészek (Ephemeroptera) védelme

A speciális életmódú kérészeknek hazánkban csaknem félszáz faja él. Több gyakori mellett néhány ritka faj is a kérészfauna tagja. A félátalakulással fejlődő lárvák vízben fejlődnek, oxigénigényesek, a vízszennyeződéseket nehezen viselik. A sajátos életmódjuk miatt az élő közegük változása miatt potenciálisan veszélyeztetettek. A hazai fajok közül legismertebb, egyben legnagyobb európai faj a tiszavirág (Palingenia longicauda). A legjelentősebb állományai a Tiszában élnek, a lárvák az agyagos partoldalba vagy az iszapba fúrt járatokban 3 évig fejlődnek. Védettsége potenciális veszélyeztetettsége miatt indokolt.

Ugyancsak védett a dunavirág (Polymitarcis virgo). Ez a faj a nagyobb folyókban többfelé elterjedt, a vízszennyezéssek miatt állománya csökkent, védelme indokolt.

11.4.3.2. A szitakötők (Odonata) védelme

A lárvák vízben élnek, ragadozók, a különleges fogóálarc segíti a zsákmányszerzésüket. A kifejlett alakok a levegőben vagy a vízpart növényzetén folytatnak ragadozó életmódot.

Hazánkban két alrendben 65 fajuk ismert. A szitakötők jól ismert szűk ökológiai igényeik alapján a vízi környezetben történő biomonitorozásra alkalmas csoport. Ritkaságuk, ökológiai igényeik alapján 24 faj természetvédelmi oltalom alatt áll. Monitorozásuk a lárvabőrök alapján is lehetséges.

11.4.3.3. A fogólábúak (Mantodea) védelme

A hazai egyetlen faj az imádkozó sáska (Mantis religiosa), amely száraz és nedvesebb nyílt füves területeken, cserjésekben egyaránt előfordulhat. Védelmét indokolhatja, hogy hazánktól északabbra már alig fordul elő. Potenciálisan és lokálisan veszélyeztetett.

11.4.3.4. Az egyenesszárnyúak (Orthoptera) védelme

Fajgazdag család 120 fajjal. Számos röpképtelen faj is a rend tagja, amelyek izolációjuk révén bennszülötté váltak. Ezek védelme kiemelt feladatot jelent. Összességében jelenleg 29 faj került védelem alá. A legnagyobb termetű ezek közül a fűrészlábú szöcske (Saga pedo). Röpképtelen, ezért kisebb lokális populációkban ismert hazai előfordulása. A rövidszárnyú fajok között számos endemikus akad, állatföldrajzilag az erdélyi kurtaszárnyú vagy avarszöcske (Pholidoptera transsylvanica) a legkiemelkedőbb faunaérték.

A lomha szöcskék (Phaneropteridae) között ugyancsak számos védett fajt tartunk nyílván. Legfontosabbak a növényekkel táplálkozó tarszák. A magyar tarsza (Isophya costata) fokozottan védett, diszjunkt elterjedésű kárpát-medencei faj. Gazdag növényzetű füves élőhelyeken fordul elő alföldi és középhegységi körülmények között egyaránt. További fokozottan védett faj az erdélyi vagy Stys-tarsza (Isophya stysi), élőhelye a Zempléni-hegység, és az Alföld néhány keleti pontja.

11.4.3.5. A poloskák (Heteroptera) védelme

Hazánkban a poloskák rendjéhez 850 faj tartozik. Jelentős számuk ellenére mindössze 4 fajuk áll természetvédelmi oltalom alatt

Közülük két faj, a sárgapajzsú hanyattúszó poloska (Notonecta lutea) és a nagy molnárpoloska (Aquarius najas) a szervesanyagban szegény (oligotróf) vizekhez kötődik és alig néhány helyről ismert hazánkból. Jelentőségüket növeli, hogy a vízi (Nepomorpha) és a vízfelszíni (Gerromorpha) poloskák alrendjei biológiai monitorozásra kiválóan felhasználhatók, hiszen ökológiai igényeik a szárazföldi poloskákénál sokkal jobban, igen részletesen ismertek és meglehetősen különfélék (Kondorossy, 2007).

11.4.3.6. A bogarak (Coleoptera) védelme

Az állatvilág fajokban leggazdagabb rendje, hazai fajaink száma is megközelíti a nyolcezret. A bogarak nagysága, formája vagy szépsége miatt sok feltűnő faj tartozik ide. A bogarak rendje a természetvédelmi szempontból legfontosabb rovarcsoportok egyike. Összesen 139 védett és 6 fokozottan védett fajuk van hazánkban. A Carabinae alcsalád kiemelt természetvédelmi szerepű a csoporton belül. Ide tartoznak a legszebb, legnagyobb fajok, de a család röpképtelen fajainak jó része is. A kis bábrabló (Calosoma sycophanta) kivételével valamennyi fajuk védett, bár többségük még potenciálisan sem veszélyeztetett. Több gyakori faj között is előfordul, hogy bennszülött alfajaik miatt is védelmet érdemelnek (pl. ráncos bőrfutrinka – Carabus coriaceus rugifer, szentendrei változófutrinka – Carabus scheidleri distinguendus). Számos hegyvidéki fajuknak csak kis határszéli populációi élnek nálunk, különösen a Zempléni- vagy Kőszegi-hegységben. Ezek általában a környező területeken viszonylag gyakori, kevésbé veszélyeztetett fajok. Fontosabbak számunkra az esetleg elterjedtebb, de speciális élőhelyük miatt veszélyeztetettebb fajok, mint a vízközelben élő futrinkák (Carabus clathratus, nodulosus, variolosus). Homokpusztagyepek és mészkő- vagy dolomit-sziklagyepek faja a magyar futrinka (Carabus hungaricus). Kifejezetten a középhegységi bükkösök faja a lapos kékfutrinka (Carabus intricatus), amely hazánkban nem ritka, de az egyetlen hazai futóbogár, amely az IUCN Vörös Könyvében szerepel.

A barlangban élő vakfutrinkák, melyek az Aggteleki-karszt (Duvalius hungaricus), illetve a Bükk (D. gebhardti) néhány barlangjának bennszülött fajai (a nemnek Európa-szerte közel 250 faja él, melyek zöme barlangi endemizmus). A barlangok nagy mértékű látogatottsága miatt aktuálisan veszélyeztetett ezért védett fajok.

A fában fejlődő, nagy termetű orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis) is védett. Ez a szarvasbogárhoz hasonlóan elsősorban korhadó tölgyben fejlődik, de szerencsére megél a fűrésztelepeken felhalmozódó fűrészporban is, így csak potenciálisan veszélyeztetett. Hazánk legnagyobb bogárfaja az európai szinten csökkenő számú szarvasbogár (Lucanus cervus) tölgyfákban fejlődik. A virágbogarak (Cetoniinae) között több védett faj egyike pompás virágbogár (Potosia aeruginosa).

A bogarak különleges családja a cincérek, hazánkban 225 fajuk ismert. Élőhelyük veszélyeztetettségén kívül (öreg, korhadó fák hiánya) a ritkább fajokat a gyűjtések is veszélyeztethetik. A védett fajok száma hazánkban 45, tehát a bogarak között a legtöbb védett fajjal rendelkező család (Kondorossy, 2007).

11.4.3.7. A lepkék (Lepidoptera) védelme

Nagy fajszámú rend, hazánkban kb. 3300 fajuk él. A védett gerinctelen fajok közel fele, 191 faj a lepkék közé tartozik, főleg a nagylepkék közé (170 faj). A pillangók (Papillionidae) család mind a négy hazai faja védett.

A fecskefarkú lepke (Papilio machaon) hernyója ernyősökön él, a kardos lepke (Iphiclides podalirius) csonthéjasokon fejlődik. A család legritkább faja a farkasalma-lepke (Zerynthia polyxena), amely monofág, csak farkasalmán él. Csak ott található meg, ahol tápnövénye is fejlődik, kedveli a homokos területeket.

A kis apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) középhegységi erdőkben helyenként gyakori, ahol hernyójának tápnövénye, az odvas keltike él.

A boglárkák különleges faja a fokozottan védett kizárólag csüdfüvön fejlődő fóti boglárka (Plebejus sephirus), Sokáig csak a fóti Somlyó-hegyről volt ismert, de az utóbbi időben számos további helyen is előkerült.

A tarkalepkékhez (Nymphalidae) sorolt védett fajok némelyike nem tekinthető veszélyeztetettnek. Ennek legjobb példája az atalanta lepke (Vanessa atalanta), amely vándorlepke, ezért a védelme nemcsak a hazai intézkedéseken múlik, tápnövénye a nagy csalán, ami szinte mindeütt megél. Ugyancsak ezen él a megritkult nappali pávaszem (Inachis io) és a kis rókalepke (Aglais urticae) is. Nagyon megritkult a nagy rókalepke (Nymphalis polychloros) is. Csonthéjasokon él, feltételezhetően a kevesebb vegyszerhasználat hatott kedvezően a populációkra, akárcsak a sokáig eltünt vörös rókalepkére (N. xanthomelas).

A szenderek (Sphingidae) legnagyobb képviselője a halálfejes lepke (Acherontia atropos). Védettségét mindössze feltűnő volta indokolja.

A kevésbé feltűnő, sokszor terepszínű bagolylepkék (Noctuidae) a lepkék fajokban leggazdagabb családja, a közel 1400 európai fajból hazánkban 500 körüli fajuk él, melyek közül 46 védett, 8 fokozottan védett. A fokozottan védett fajok között olyan is akad, amely már valószínűleg kihalt, mint a nagyfoltú bagoly (Oxytrypia orbiculosa). A sziki ürömbagoly (Saragossa porosa kenderesiensis) is, melynek bennszülött alfaja az Alföldön sziki ürmön él, míg a törzsfaj az Uralban fordul elő.

001. Az éti csiga védett faj.JPG

002. A vándorkagyló invazív faj.jpg

003. A hazai tízlábú rákok közül leggyakopribb a kecskerák.JPG

004. A védett tiszavirág.JPG

005. Imádkozó sáska.JPG

006. A fokozottan védett magyar tarsza.JPG

007. Sisakos sáska.JPG

008. Legnagyobb egyensszárnyú a fűrészlábú szöcske.JPG

009. Rezes futrinka.JPG

010. Európa legnagyobb bogara a szarvasbogár (hím).JPG

011. Orrszarvú bogár (hím és nőstény).JPG

012. Gyászcincér.JPG

013. Éjjeli pávaszem.JPG

014. C betűs lepke.jpg

015. Fecskefarkú lepke.jpg

016. Admirális lepke.jpg

017. Kardos lepke.jpg

018. Citromlepke.jpg

019. Kutyatejszender hernyója.jpg