Ugrás a tartalomhoz

Élővilág-védelem

Dr. Juhász Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

13. fejezet - 12. A GERINCESEK VÉDELME

13. fejezet - 12. A GERINCESEK VÉDELME

(Juhász, 2007, Kozák, 2007 alapján módosítva)

Az egykor élt élőlények közel 90%-a a földtörténet sodrában a folyamatosan változó környezeti feltételek hatására eltűnt, kipusztult. A mai élővilág sokszínűsége hosszú evolúciós folyamat eredménye. A Földet benépesítő állatok faj- és egyedgazdagsága a civilizáció megjelenésével párhuzamosan is folyamatosan változott. A ma ismert és leírt állatfajok száma 1,5-1,8 millió. Ezek nagy része gerinctelen, döntően az ízeltlábúak valamely csoportjából kerül ki. A leggazdagabb állatcsoportot a rovarok alkotják, mind a faj-, mind az egyedszámot tekintve. Jelenleg a Földet a rovarok bolygójának is tekinthetjük a több, mint 1 milliós ismert faj- és a megbecsülhetetlen nagyságrendű egyedszámuk alapján. A gerinces állatok – amelyek a leginkább ismert állatcsoport – fajszáma alig több 44 000-nél (kb. 22 000 hal, 4 400 kétéltű, 5 000 hüllő, 9 700 madár, 4 300 emlősfaj).

A teljes állatvilághoz képest viszonylag kisebb képviseletű gerinces állatok számos faja a civilizáció fejlődésével párhuzamosan vált az emberi tevékenység áldozatává, ritkábban nyertesévé. Az emberiség igényeit közvetlenül is kiszolgáló gerinces állatok váltak először veszélyeztetett fajokká, majd az emberi környezet átalakítása, a mezőgazdasági-, ipari termelés, az urbanizáció, a közlekedés fejlődése más állatcsoportok mellett a gerincesek számos fajának kipusztulásához vagy csaknem teljes eltűnéséhez vezetett. Az utóbbi néhány évszázadban csaknem 80 emlős és 140 madárfaj tűnt el végérvényesen a Földről. A kihalt állatfajok emlékére létrehozott szimbolikus temetőkben pedig egyre növekszik az egyes állatfajokat jelző sírkövek.

Annak ellenére, hogy a gerinces állatok fejlett idegrendszerük, jó mozgásképességük, testformájuk révén tökéletesen alkalmazkodtak élőhelyi viszonyaikhoz, az emberi tevékenység hatásait, a környezet globális és lokális szennyezését számos faj egyre nehezebben képes tolerálni. Ezt a negatív hatást fokozza egyes gerincesek állományának mértéktelen csökkentése. Így például a többnyire "K" stratégista ragadozó madarak és emlősök populációi az átalakuló környezet mellett alig képesek a folyamatos vadászat, mérgezések és egyéb hatások okozta állománycsökkenést természetes reprodukciójukkal pótolni. Csak néhány példát emelünk ki ennek bizonyságára. Az egykor Mauritius szigetén élt óriás galamb, a dodó (Raphus cucullatus) a kíméletlen vadászat és a betelepített ragadozók révén a XVIII. században teljesen kipusztult. Az atlantikus térségben egykor élt röpképtelen óriás alka (Pinguinus impennis) óriási telepeit a kíméletlen tojásgyűjtés, vadászat sodorta végveszélybe s 1844-ben az utolsó példányát is agyonverték. A XX. században, 1914-ben pusztult el az Észak-Amerikában egykor milliós létszámú csapatokban élt vándorgalamb (Ectopistes migratoria) utolsó példánya. Ezeket a példákat számos továbbiakkal is folytatni lehetne. Ezért, és sok faj globális veszélyeztetettsége miatt a gerincesek védelme – számos más élőlényhez hasonlóan – kiemelt feladatot jelent a természetvédelem számára!