Ugrás a tartalomhoz

Globális környezeti problémák és néhány társadalmi hatásuk

Dr. Anda Angéla Dr. Burucs Zoltán Dr. Kocsis Tímea (2011)

Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

Az európai üvegházgáz mérő rendszer Haszpra szerint

Az európai üvegházgáz mérő rendszer Haszpra szerint

Az európai mérőhálózat kialakítása az 1990-es évek végén indult meg. 2000 és 2004 között megtörtént a már meglévő európai mérőállomások összefogása (CarboEurope/AEROCARB). A CarboEurope/CHIOTTO program (2003-2007) kiépítette a magas mérőtornyok hálózatát, és megindította ezeken a nem-CO2 üvegházhatású gázok mérését is. A CarboEurope Integrált Projekt (CarboEurope-IP – 2005-2008) már intenzív repülőgépes mérési programot is tartalmazott, összefogta a légkörre és az ökológiai rendszerekre vonatkozó üvegházgáz méréseket, valamint a köztük lévő visszacsatolások és kölcsönhatások kutatását. A 4.11. ábra szemlélteti a rendszer légköri méréseket (4.13. ábra) folytató állomásait, a 4.12. ábra pedig az ökológiai rendszerekre vonatkozó méréseket (4.13. ábra) folytató állomásokat mutatja be.

Az üvegházhatású gázok mérését a 2008-2011 között előkészítő fázisban lévő, az Európai Unió 7. Kutatás-fejlesztési Keretprogramja keretében támogatott ICOS (Integrated Carbon Observation System) folytatná. Az ICOS egy integrált szénmegfigyelési rendszer, de nemcsak a széndioxid és a metán méréséről van szó, hanem az összes üvegházhatású gázról, köztük például a dinitrogén-oxidról és a kénhexafluoridról is, ami nem tartalmaz szenet.

Az ICOS célja olyan integrált, nagypontosságú, kutatási szintű infrastruktúra létrehozása, amely elősegíti az üvegházhatású gázok biogeokémiai körforgalmának pontosabb megértését; az üvegházgáz forgalomban bekövetkező bármilyen váratlan változás azonnali észlelését; az üvegházhatású gázok felszín-légkör fluxusának nagyfelbontású meghatározását és folyamatokhoz kapcsolását légköri mérések alapján; regionális üvegházgáz-mérlegek meghatározását a környezetpolitikai döntések támogatásához és a mérési adatokhoz való széleskörű hozzáférést. Az ICOS kb. 30, hosszú távon fenntartott, professzionális szinten működtetett, egységesített műszerparkú és mérési programú légköri alapállomásból álló hálózatot akar kialakítani (4.14. ábra), amihez más állomások is társulhatnak, de már csak közvetetten. Az ökológiai állomások rendszere a légkörihez hasonlóan ugyancsak kb. 30, hosszú távon fenntartott, professzionális, standardizált alapállomásból állna (4.15 ábra).