Ugrás a tartalomhoz

Globális környezeti problémák és néhány társadalmi hatásuk

Dr. Anda Angéla Dr. Burucs Zoltán Dr. Kocsis Tímea (2011)

Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

A globális éghajlatváltozás várható hatásai Magyarországon

A globális éghajlatváltozás várható hatásai Magyarországon

Hazánkban a klímaváltozás kockázatainak megítélésekor lényeges, hogy a Kárpát-medence a nedves óceáni, a száraz kontinentális és a nyáron száraz, télen nedves, mediterrán éghajlati régiók határán helyezkedik el. E határzónában az éghajlati övek kisebb eltolódása is oda vezethet, hogy országunk átcsúszhat a három hatás valamelyikének uralma alá.

A Kárpát-medencét érő hatások prognosztizálása megfelelő időbeli és térbeli bontású regionális éghajlati forgatókönyveket, vagyis a globális alternatívák megbízható helyi konkretizálását igényli. A modellszámítások alapján a hőmérséklet és a csapadék várható hazai változásait a globális változások 0,5-4°C-ig terjedő tartományában az 5.1. táblázat tartalmazza. A forgatókönyvek fő állítása, hogy az üvegházhatás erősödésével a hazai éghajlat szárazabbá és napfényben gazdagabbá válása várható, legalábbis a melegedés kezdeti, néhány évtizedes tartományában.

A nyári/nyári félévi hőmérséklet a kezdeti, 2-szeres relatív érzékenységről fokozatosan 1-szeresig csökken, míg a téli félévben nagyjából 1,5-szeres szinten marad. Az évi csapadékösszeg nemlineárisan követi a melegedést: a kezdeti, legalább 1°C melegedésig súlyosbodó szárazodási tendencia később megfordul, s a csapadékváltozás 4°C globális melegedésnél már biztosan pozitív lesz.

Harnos az OAGCM modell (kapcsolt óceán-atmoszféra általános cirkulációs modell) hazai alkalmazásakor a jelenlegi CO2 szint megduplázódásával indukált 0,7°C felmelegedésnél a nyári félév csapadékcsökkenését 14%-ra becsülte. A szerző felhívta a figyelmet, hogy ha a globális felmelegedés eléri az 1,8°C-t, akkor a csapadék változás előjele megfordul, s 8%-kal emelkedni fog annak mennyisége.

Bartholy és Schlanger 2004-ben publikált modelleredményei (MAGICC/SCENGEN programcsomaggal, 16 GCM és 4 IPCC CO2 kibocsátási forgatókönyv alapján kidolgozott regionális forgatókönyvek) alapján 2050-re (+0,8)-(+2,8)°C-os, 2100-ra (+1,3)-(+5,2)°C-os hőmérsékletváltozás várható hazánkban. A csapadék változása 13 modell szerint 2050-re (-1)-(+7)%, 2100-ra (-3)-(+14)% között alakulhat. A modellszámítások szerint a tél és a tavasz a mainál nedvesebbnek, míg a nyár és az ősz szárazabbnak ígérkezik.

Bartholy és munkatársai 2005-ös modelleredményei szerint (0,5-4°C globális melegedés tartományában) éves szinten a felhőzet néhány százalékos csökkenése valószínűsíthető, a hazai évi középhőmérséklet emelkedése a földi és félgömbi átlaggal azonos mértékű lesz. Az évi csapadékösszeg csökkenése 1-1,5°C-os kezdeti melegedés esetén hozzávetőleg 10%-ra prognosztizálható. A melegedés erőteljesebb, másfél fokot meghaladó szakaszán kisebb-nagyobb csapadéknövekedés valószínű. A 3°C-os globális melegedés hatását becslő számítás meglehetősen bizonytalan csapadéknövekedést mutat. Tehát négy módszertan és kilencféle becslés alapján valószínűsíthető, hogy Magyarországon meg fognak változni a sokévi átlagok. Éghajlatunk összességében melegszik és szárazabbá válik. A telek a mainál melegebbek lesznek, és valamivel csapadékosabbnak ígérkeznek, ezért növekszik az árvízveszély. Nyáron is melegedéssel kell számolnunk, ugyanakkor a csapadék csökken, ami növeli az aszály kockázatát. A szerzők szerint a nyári időszakban a növekvő napfénytartam és az emelkedő hőmérséklet valószínűvé teszi a talaj nedvességtartalmának jelentős csökkenését. A félgömbi átlaghőmérséklet 0,5°C-os emelkedésével az aszályos hónapok gyakorisága 60%-kal nő. A XX. század utolsó harmadában megfigyelhető volt a csapadék napi intenzitásindexének erősödése. Ha ez a tendencia folytatódik, az igen kedvezőtlen mind a növények vízhasznosítására, mind a talajerózió, mind az árvízvédelem szempontjából.

Szász 110 évre kiterjedő standardizált csapadékátlagok elemzése alapján az egész országra kiterjedő csapadékcsökkenést állapított meg. Az ország 10 főállomásának hosszú idősoros, 100 évre kiterjedő elemzése alapján nagy a valószínűsége annak, hogy hazánk egyes térségein a globális felmelegedés mértéke nem lesz azonos. Erre következtethetünk az eddig mért változásokból is. Szalai és Szentimrey az ország nyugati felén a hőmérséklet becsült trendjét 0,72-0,85°C/100 év közöttinek, a keleti országrészben ennél mindenütt alacsonyabbnak, mindössze 0,49-0,60°C/100 év közöttinek találta. A két szélsőséges mérőhely Mosonmagyaróvár és Nyíregyháza volt. Szalai és munkatársai számításai szerint 1901-2004 között az ország területén jellemző melegedés 0,76°C-nak adódott. A tavasz melegedése ugyanezen időszak alatt 0,77°C, a nyáré 1°C, az őszé 0,4-0,5°C, a télé 0,38°C volt. Az éves csapadékösszegek csökkenését 11%-ra becsüli a vizsgálat, a legnagyobb csapadékcsökkenés az évszakok közül tavasszal jelentkezett, 25%.

Tény, hogy a mezőgazdaság szempontjából kritikus 500 mm-es szint alatti csapadék előfordulása gyakoribbá vált: ez 1901. és 1950. között 6 alkalommal, 1951. és 2000. között 10 alkalommal fordult elő.

Kertész és munkatársai a globális felmelegedés eredményeképpen Közép-Európa DK-i tájainak fokozatos szárazodásával számolt, s megállapította, hogy ezideig a természetes vegetációban és a földhasználatban ennek következménye még nem látszik. Itt szükséges megjegyezni, hogy a megállapítás a szántóföldekre nem vonatkozik, mivel ott földhasználat-váltás, mégpedig az ültetvények, különösen a gyümölcsösök mérsékelt térhódítása elképzelhető. Kismértékű felmelegedésnél (0,5°C), mintegy 10-15%-os csapadékcsökkenésnél a termőhelyek térbeli elmozdulása várható a jobb nedvesség ellátású termőtájak irányába.

Szalai szerint tény, hogy az aszályhajlam Európán belül a mediterrán térségben növekszik, és hazánk éghajlata ebből a szempontból a déli szomszédainkéval mutat hasonlóságot. Horváth szerint Debrecenre vonatkoztatva az analóg területek a 2011-2040-es időszakban Észak-Szerbiában, Dél-Romániában és Észak-Bulgáriában találhatók, ez 100-300 km-es eltolódást jelent.

A cirkuláció várhatóan anticiklonosabbá válik majd, s ezzel együtt a nyári napfénytartam 10%-kal emelkedik.

Nem teszi könnyebbé a globális felmelegedés gazdasági növényekre gyakorolt hatásának vizsgálatát a prognózisokban több helyen megmutatkozó, főképpen a csapadék mennyiségére és eloszlására vonatkozó bizonytalanság. A téli félévi csapadékváltozás előjele a félgömbi hőmérséklet kezdeti változása során több prognózisban sem egyértelmű. Akár a hőmérséklet alakulásában is adódhatnak eltérések aszerint, hogy melyik tájegységre vonatkoztatjuk azokat.

Az eddig megjelent hazai publikációk döntő többsége a globális felmelegedést Magyarország térségére várhatóan az átlaghőmérséklet emelkedésével és csökkenő, valamint változó eloszlású csapadékmennyiségekkel jellemzi. A konkrét értékekre vonatkozóan a vélemények megoszlanak.

A Kárpát-medencére vonatkozó trendelemzések alapján a XX. század második felében a hőmérsékletben egyértelműen megjelenik a melegedő tendencia, s a csapadék-extrémumok gyakorisága és mértéke szintén egyértelmű növekvő tendenciát mutat, ezzel szemben a teljes lehullott csapadék mennyisége csökkent.

A 2006-ban napvilágot látott Klímapolitika című kiadvány a PRUDENCE nemzetközi projekt előrejelzéseit taglalja Magyarország tekintetében, két megvilágításban is. Az egyik esetben azt vizsgálták a kutatók, hogy 1°C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedés mellett hazánk hőmérsékleti viszonyai hogyan alakulnának. Ennek eredménye szerint:

Magyarországon a globális átlagnál nagyobb mértékű melegedés várható. Ennek a mértéke erősen változó, de legerősebb a nyár folyamán, és leggyengébb tavasszal. Az éves 1,4°C-os hőmérsékletemelkedésnél nagyobb mértékű változásra számíthatunk nyáron és ősszel (1,7 illetve 1,5°C), míg télen és tavasszal valamivel kisebb mértékűre (1,3 illetve 1,1°C). A hőmérséklet értékek szórása viszonylag kicsi, habár vannak olyan modellek, amelyek az átlagos (1 fokos) globális emelkedésnél kisebb értékeket szimulálnak.

Az 1 fokos globális felmelegedést kísérő magyarországi csapadékmennyiség éves összege gyakorlatilag változatlan (ugyanolyan valószínűséggel lehet némi növekmény, illetve csökkenés), ugyanakkor a csapadék mennyiségének időbeli eloszlása nagy különbségeket mutat. Nyáron érdemi csökkenés, míg télen hasonló mértékű növekedés figyelhető meg. Az átmeneti évszakokban a különböző modellek által adott becslések nem ennyire egyértelműek – némelyeknél csökkenést, másoknál növekedést kapunk Magyarország térségére. Gyakorlatilag az összes modellfuttatás megerősíti a csapadék éves menetében várható változást, azonban annak mértékében már jelentős különbségek mutatkoznak.

A másik megközelítés szerint az A2 és B2 forgatókönyvek felhasználásával szimulálták a 2071.-2100. közötti időszakra várható évszakos változásokat, bizonyos szélsőséges időjárási helyzetek gyakoriságának várható változását (a referencia időszak 1961.-1990. volt). A vizsgálatok eredménye a következőképpen került összefoglalásra:

• A Kárpát-medence térségére az évi átlagnál nagyobb mértékű hőmérséklet-emelkedés várható a nyár /4,5-5,1°C az A2, és 3,7-4,2°C a B2 szcenárió szerint/ és az ősz folyamán. A változás mértékében a bizonytalanság mértéke viszonylag magas.

• A csapadék éven belüli eloszlásában érdemi változás várható a Kárpát-medencében: téli csapadékmennyiség növekedés /23-37% az A2, és 20-27% a B2 szcenárió szerint/, illetve nyári csapadék csökkenés /24-33% az A2, és 10-20% a B2 szcenárió szerint/. Amíg az egyes évszakokra vonatkozó változások iránya viszonylag egyértelmű, addig azok mértéke rendkívül bizonytalan.

• Várható, hogy a csapadék intenzitása átlagosan növekedni fog: a legtöbb modell azt szimulálja, hogy a nagycsapadékos jelenségek száma várhatóan növekszik, míg a kis csapadékkal járó jelenségek csökkenő tendenciát mutatnak.

• A hőmérsékleti szélsőségek tekintetében a fagyos napok számának érdemi csökkenése, míg a nyári, hőség- és forró napok számának érdemi növekedése várható.

• Az A2 és B2 forgatókönyvek esetén bekövetkező éghajlatváltozási szimulációk összehasonlítása alapján az mondható el, hogy az éghajlat változásának iránya nem, de annak mértéke kis mértékben változik, ha az „optimistább” B2 kibocsátási forgatókönyvet tekintjük.

A CECILIA Projekt keretében újabb eredmények láttak napvilágot hazánk közeljövőben várható éghajlatával kapcsolatban. Szépszó és Horányi az A1B üvegházgáz-kibocsátási szcenárió alapján készített előrejelzéseket 2 modell (REMO5.0, ECHAM5/MPI-OM) segítségével 2021-2050 közötti időszakra vonatkozóan. Eredményeiket az 5.2. táblázat mutatja be.

Összefoglalóan a szerzők megállapítják, hogy eredményeik jó összhangban vannak a PRUDENCE Projekt korábbi eredményeivel, miszerint hazánkban nagyobb lesz a felmelegedés mértéke, mint a globális átlag, és Közép-Kelet-Európa a modellezés szempontjából igen „bizonytalan” területnek nevezhető.

Bartholy és munkatársai által a CECILIA európai uniós projekt keretében, regionális klímamodellek segítségével végzett vizsgálatok alapján 2021-2050 közötti időszakra várható változások a Kárpát-medence térségében az 1961-1990 referencia-időszakhoz képest a közepesnek tekinthető A1B szcenárió alapján a következők lesznek:

• Magyarországon éves átlagban 1,1⁰C a várható melegedés mértéke (5.10. ábra). Az éves menetet tekintve nyáron és ősszel ennél kisebb a várható változás (0,7⁰C illetve 0,8⁰C), tavasszal jóval nagyobb (1,6⁰C), télen pedig hasonló mértékű (1,1⁰C) (5.11. ábra).

• Míg a nyári napok száma várhatóak 16%-kal (évi átlagban 9 nappal) növekedhet hazánk területén, addig a fagyos napok száma mintegy 21%-kal (éves átlagban 15 nappal) csökkenni fog.

• Az éves csapadékmennyiség tekintetében 7%-os csökkenés várható, mely a délnyugati országrészben lesz a legjelentősebb (5.12. ábra). Az évszakok közül a várható szárazodás mértéke tavasszal lesz a legnagyobb (átlagosan 10%), míg nyáron a legkisebb (átlagosan 2%) (5.13. ábra).

• A csapadékos napok száma várhatóan csökkenni fog 5-20%-kal, a nagy csapadékú napok számában pedig növekedés várható. Ez a növekedés elsősorban az alacsonyan fekvő területeket érinti majd, itt a nagycsapadékú napok számának növekedése 5-40% közötti, de az északkeleti országrészben az 50%-ot is elérheti. Kismértékű csökkenésre számíthatunk a hazai hegyvidéki területeken, valamint délnyugaton, a Dráva mentén. A csapadék valószínűsíthető szélsőségesebbé válása miatt az egymás utáni száraz napok száma is várhatóan növekedni fog, melynek mértéke átlagosan 5-15%-os az ország területén, s ez a nyugati és a középső országrészben lesz a legjelentősebb.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat 2010-ben megjelent modellezési eredményei valamint Krüzselyi és munkatársai számításai újabb előrejelzéseket adnak Magyarország jövőbeli éghajlatára vonatkozóan. A regionális éghajlati modellezéssel nyert információkhoz két modellt adaptáltak a hazai viszonyokra. Ez a két modell az ALADIN-Climate és a REMO volt. A modellek integrálási tartományait az 5.14. ábra szemlélteti.

Mindkét modell szerint folyamatos melegedés várható a Kárpát-medence térségében századunk további szakaszában. A melegedési tendencia az éves és az évszakos átlaghőmérsékletekre egyaránt - statisztikailag bizonyítható módon – igaz (5.15. ábra). A lehetséges éves változás országos átlagban +1,7 ⁰C a század közepén és +3,5 C a század végén. A legnagyobb változásokat nyárra vetítik előre a modellek: a 2021–2050 időszakban 1,4-2,6 C, míg az évszázad utolsó évtizedeire 4,1-4,9 C-os változásra számíthatunk.

A csapadék megváltozása tekintetében a kép már nem olyan egyértelmű, mint a hőmérséklet esetében, mert a modellek eredményei még kevesebb tekintetben egyeznek meg, ráadásul a változások csak néhány esetben bizonyultak statisztikailag szignifikánsnak. A 2021–2050 időszakban az éves csapadékösszeg változatlanságában és a nyári csapadékátlag 5-10 %-ot elérő csökkenésében jobbára egységesek a projekciók. Tavasszal és télen a két modell teljesen eltérő jövőképet mutat: a 10 %-ot meg nem haladó mértékű növekedés, illetve a hasonló arányú csökkenés mindkét évszakban egyaránt lehetséges. Ősszel országos átlagban a növekedés lesz jellemző, de az egyes tájak esetében itt is vannak eltérések az előrejelzések között. Az évszázad végére az éves csapadékátlag csökkenése mindkét modell szerint elérheti az 5 %-ot. Nyáron a két modellkísérlet alapján 20 %-ot meghaladó csökkenés várható az ország egész területén. Télen az egyik modell eredményei alapján továbbra is elképzelhető 5 %-ot meghaladó csökkenés, a másik modell viszont 30 %-os növekedést valószínűsít (5.16. ábra).