Ugrás a tartalomhoz

Globális környezeti problémák és néhány társadalmi hatásuk

Dr. Anda Angéla Dr. Burucs Zoltán Dr. Kocsis Tímea (2011)

Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

A talajok képződése, szerkezete és funkciói

A talajok képződése, szerkezete és funkciói

A talaj a képződése során szerves anyagokban dúsul, elsősorban a növényi/állati anyagok bomlásából. A folyamatot humifikációnak, a keletkezett kolloidális jellegű szerves anyagot humusznak nevezzük.

A talajban lévő szerves maradványokat heterotróf baktériumok, protozoák, sugárgombák, gombák, apró rovarok, pl. atkák, puhatestűek, pl. giliszták alakítják humusszá. A talajlakó emlősök (vakondok,ürgék, földikutyák) aprózó, keverő munkával járulnak hozzá a talaj homogenizálásához, és levegőztetéséhez. A talajfejlődést a klimatikus tényezők is jelentősen befolyásolják, míg az összes hatás eredőjeként kialakul egy-egy térség jellegzetes talaja. A Föld egyes részein az éghajlati tényezők és a növényvilág szabja meg a talaj fejlődését, ahol ezért viszonylag homogén zónák szerint helyezkednek el talajtípusok (zonális talajok). Másutt a zónákon belül helyi tényezők szabják meg a talaj kifejlődését, ezek lesznek az úgynevezett intrazonális talajok. A talaj vertikális profiljára is több tényező hat. Ilyenek pl. a talajpusztító folyamatok, amelyek egyes helyeken talajkopásokat, másutt üledék lerakódásokat okoznak. A talaj ezek miatt szintekre tagolódik, kialakul a talajszelvény, amellyel tehát a talajok rétegződését lehet jellemezni. A mintagödör készítésével feltárt talajszelvényt betűjelekkel szokás szintekre tagolni. Ilyen szelvényt mutat a következő ábra.

A talajt az teszi rendkívül különlegessé, hogy abban párhuzamosan számos fizikai, kémiai és biológiai folyamat zajlik, így leginkább egy nagy laboratóriumhoz hasonlít, amely nyersanyagokkal lát el autotróf szervezeteket, hogy annak produktumát a táplálékláncban heterotróf szervezetek hasznosítsák. Ezzel a földi ökoszisztéma legfontosabb láncszeme teremtődik meg a talajhoz kötötten. A talaj fontosabb funkcióit röviden alább foglaljuk össze:

  1. Fotoszintetizáló szervezetek biomassza-termelésének közege.

  2. Baktériumok, gombák, és fejlettebb heterotróf szervezetek élő és búvóhelye, valamint tápanyagforrása.

  3. Víztároló, tápanyag szolgáltató, átalakító és pufferoló (tompító) rendszer.

  4. Elhalt szerves maradványok lebontásának, átalakításának a közege.

  5. Vízzel mozgó szennyezőanyagok megkötő, szűrő és lebontó közege.

  6. Hordozófelülete a növényzetnek, és a felszínen élő egyéb élőlényeknek.

  7. Hordozófelülete az épített környezetnek.

  8. Nyersanyagforrás

  9. Az eltemetett kultúrák ásatási közege

A talaj védelmének mindezen funkciók megőrzése illetve helyreállítása a feladata, amennyiben sérült a talaj, és emiatt korlátozódtak a fenti funkciók. Az 1-6 pontok ilyen szempontból kiemelten kezelendők, hisz ezek jelzik a talaj eredeti romlatlan állapotát, az emberi beavatkozások előtt.

Fizikai talajféleségek

A talajokat alkotó szemcsék méret szerint csoportosítása - Atterberg szerint - a következőképpen történik:

  1. agyag (0,002 mm alatt) idetartoznak a kolloidok is

  2. por (0,02-0,002)

  3. finom homok (0,02 felett)

  4. durva homok (2-0,2)

  5. kavicsfrakció (2 mm-nél nagyobb)

A fizikai talajféleség dönti el a talajnak olyan fontos tulajdonságait, mint víz- és levegőgazdálkodási jellemzőit, ezzel együtt a hő-gazdálkodását, de az erodálhatóságára is nagy hatással van, hisz az nagyban függ az agyagos frakció arányától.

A talaj szerkezetének kialakításában fentieken túl jelentős szerepe van a talajkolloidoknak, amelyek vagy ásványi jellegűek, mint az agyag esetén, vagy szerves eredetűek, mikor a humusztartalomhoz tartoznak. Ezek hajlamosak nagyobb térszerkezetű koagulumokká rendeződni, és ezzel jelentősen hozzájárulnak a talajmorzsák kialakulásához. Ebben szerepet kapnak bizonyos fémsók, és egyéb talajalkotók (mésztartalom), valamint élő szervezetek is.

A talajok néhány fizikai sajátossága

Porozitás (hézagtérfogat) (P%): A talaj tereinek az összessége, amit vizes oldatok, élő és elhalt szervezetek, vagy gázok tölthetnek ki. Nem állandó érték, hisz a fagy, ülepedés, taposás, művelés hatására állandóan változik. A talaj összes porozitása 35 és 70% között változik, optimális esetben 50-60% közötti. Meghatározása a víz és a talajszemcsék sűrűsége alapján történik.

Térfogattömeg (ρ): 105 °C-on szárított természetes szerkezetű egységnyi térfogatú, száraz talaj tömege (0,8-1,7 g/cm3), átlagértéke: 1,4 g/cm3

Sűrűség (ρm): ugyancsak 105 °C-on szárított, csak szilárd alkotókat tartalmazó (teljesen tömör) egységnyi térfogatú talaj tömege (2,6-2,7 g/cm3).

Hazánk rendkívül változatos talajaiból a főbb talajtípusok a következők:

  • zonális erdőtalaj 33%

  • mezőségi talaj 22,4%

  • réti talaj 21,3%

  • homoktalaj 7,9%

  • láp-, öntés- és szikes talaj 14,4%,

  • vízfelület 1%

Más szempont szerint csoportosítva főbb talajaink a következő kategóriákba tartoznak: