Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)
Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül
Tartalom
Az ENSZ Rio de Janiero-i Környezet és Fejlődés konferenciája 1992-ben a háziállatokat is a védendő biológiai alapok közé sorolta. Ez azért fontos, mert háziállatokban és a termesztett szántóföldi növényekben megtestesülő genetikai sokféleség védelme eddig elmaradt az emberiség tudatában a vadon élő állatok, illetve a természeti értékeink védelmétől.
A kipusztulástól fenyegetett háziállatfajták megőrzésére a műemlékvédelem és természetvédelem kezdete után csak nagy késéssel, mintegy húsz év óta gondol az emberiség.
Ma azonban már a régi és napjainkban nem gazdaságos háziállatfajták fenntartása minden országnak, kormánynak feladata, amely törődik hagyományainak megőrzésével. Hazánk ezen a területen, a világon a legelsők közé tartozik, mivel már a hatvanas évek közepétől kezdve szervezetten folyik ez a tevékenység, míg a lobbi országban - beleértve a hagyományőrző Nagy-Britanniát is - csak mintegy 10 évvel később vette kezdetét, Magyarországon azok a fajták, amelyek a második világháború után ránk maradtak, többé-kevésbé megvannak ma is, és kisebb-nagyobb állami támogatással és állami felügyelet mellett, törvényben szabályozva folyik a védelmük.
A következő fajtákról van szó:
Magyar szürke (szarvasmarha)
Magyar tarka (szarvasmarha)
Nóniusz (ló)
Gidrán (ló)
Furioso North-Star (ló)
Shagya arab (ló)
Hucul (ló)
Muraközi (ló)
Kisbéri félvér (ló)
Sárga (tyúk)
Kendermagos (tyúk)
Fehér (tyúk)
Erdélyi kopasznyakú (tyúk)
Szőke, fecskehasú és vörös mangalica (sertés)
Fehér és fekete hortobágyi racka (juh)
Gyimesi racka (juh)
Cikta (juh)
Cigája (juh)
Fodrostollú lúd
Bronz és a rézpulyka
Magyar óriásnyúl
Magyar ponty
Kilenc kutyafajta
Sok hazai kitenyésztésű galambfajtánk is van, ezek veszélyeztetettsége különböző, és úgy tűnik, hogy a szamár- és kecskefajták besorolása várat még magara.
A védendő állatpopulációk kiválasztásának szempontjai
Mérlegelni kell, hogy melyik fajta érdemes a védelmi intézkedésekre. A megvédendő fajtákat, populációkat három fő szempont alapján lehet rangsorolni:
A veszélyeztetettség foka. Csak akkor kell pénzzel támogatni egy-egy populációt, ha kis létszáma miatt veszélyeztetve van, azaz a genetikai beszűkülés, majd a kipusztulás fenyegeti. Ezt a kérdést sok vita övezi, ma elsősorban a FAO szabályozását vesszük alapul.
A fajtához fűződő kultúrtörténeti, ökológiai érték. Elsősorban azokat a fajtákat kell megőrizni, amelyek az illető országban alakultak ki. Értékesebbek a régen kialakult fajták, populációk. Idegenben kitenyésztett fajták akkor jelentenek különleges értéket, ha odahaza már kihaltak, vagy közel állnak ehhez.
A fajta biológiai, genetikai értéke. Ide- tartozik a teljesítmény, az alkalmazkodóképesség, az ellenálló-képesség, különleges morfológiai tulajdonságok, a többi fajtától való elkülönültség, a más fajtákkal való kombinálódás, és a fajtában adott genetikai variancia.