Dr. Huzsvai László (2008)
Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül
A természetes növénytakarójú ökorendszerekben a legeltetés, a talajművelés zavarásnak, perturbációnak minősül. Az állandóan, évszázadok óta legeltetett, kaszált füves területeken azonban az állandóan ismétlődő perturbáció új egyensúlyi állapotot eredményez. A hosszú ideje művelt és trágyázott szántó perturbációja tehát állandó és emiatt új egyensúlyi állapot jött létre.
A természetes ökorendszer egyik fontos jellemzője egyensúlyi állapotának állandósága, amelyet állandósága miatt fenntarthatóságként tekintenek. Az állandó zavarással fenntartott mezőgazdasági rendszerek - legelők, kaszálók, szántók - szintén fenntarthatók, de az „eredetitől” eltérő, „új” egyensúlyi állapotot képviselnek. A természetes ökorendszerek fenntarthatósága minimális entrópiatermelés mellett valósul meg, míg a perturbációval fenntartott mezőgazdasági kultúrák entrópia produkciója az „új” feltételek mellett minimális, értéke azonban szükségszerűen nagyobb. Amennyiben az entrópiatermelésbe a környezetkárosító kismolekulákat, például a CO2-t, N2O-t, NO3--t és a CH4-et is beleértjük, ügyelni kell, hogy ne környezetkárosító mennyiségben keletkezzenek. Amennyiben ez a feltétel teljesül, a mezőgazdasági használat fenntarthatónak tekinthető.
Az entrópiatermelés alapján az organikus gazdálkodás megítélése nehéz, mert a gyepek néhány év utáni feltörése az organikus gazdálkodás része. Emiatt termodinamikai alapon az organikus gazdálkodás minősítése egyelőre nem egyértelmű.