Ugrás a tartalomhoz

"A" Tételű modul - Környezetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

15. fejezet - 15.A táj funkciója. A tájvédelem és a tájtervezés feladatai

15. fejezet - 15.A táj funkciója. A tájvédelem és a tájtervezés feladatai

A táj funkciója

A környezetvédelemmel (környezetgazdálkodással) és természetvédelemmel foglalkozó könyvek egy része külön fejezet(ek)ben foglalkozik a tájvédelemmel, mások azt nem is említik. Ez egyértelműen arra vezethető vissza, hogy a környezetvédelem - természetvédelem - tájvédelem (környezetgazdálkodás - természetgazdálkodás - tájgazdálkodás) alá - fölé - mellérendeltségi viszonyai a szakmai körökben sincsenek egyértelműen tisztázva. A táj fogalma: A földfelszín egy meghatározott részlete, mely megjelenése és működése alapján a szomszédos egységektől elválasztható, működésébe az ember is beavatkozik, ugyanakkor maga is része. A táj a bennünket körülvevő természetes és mesterséges vagy az emberi tevékenységgel többé-kevésbé módosított környezet területileg le nem határolt része (Szunyoghné Révbíró, 1992, Rakonczay, 1995). A táj összetevői, tájtényezők: a föld geológiai szerkezete, a domborzat, a talaj, a víz, az éghajlat, a növényzet és az állatvilág, a természet és az ember által létrehozott alkotások. A táj alkotó elemei közül a természetesek közé tartoznak:

  • a földfelszín domborzati (geomorfológiai) formái,

  • a víz különböző felszíni formái (patak, forrás, tó stb.),

  • a növényzet vegetációs típusai (erdő, gyep, nádas stb.),

  • az állatvilág látványos része (nagytestű emlősök, madarak, színes lepkék stb.)

A táj alkotó elemei közül a mesterségesek közé tartoznak:

  • a mezőgazdasági művelésbe vont területek (szántók, szőlők, gyümölcsösök, stb),

  • a települések (város, falu, tanya) és építményeik,

  • a vonalas létesítmények (utak, vasutak, csatornák, távvezetékek stb.),

  • a külszíni bányák gödrei és meddőhányói.

Tájtípusok: Tájtipizálás: alapja az egyszerűsítés. A domborzat, az antropogén hatás jellege illetve erőssége alapján történik.

Domborzat alapján:

  1. Síksági táj: 200 m-nél kisebb szintmagasság különbségek

    • Alföldi táj: általában folyók feltöltő munkája által keletkezik, tengerszint feletti magassága 200 m-nél kisebb.

    • Fennsík: 200 m tengerszint feletti magasság felett pl.: Bükk-fennsík.

  2. Dombsági táj: 200-500 m közötti tengerszint feletti magasság

  3. Középhegységi táj: 500-2000 m közötti magasságú hegységek

  4. Magashegységi táj: 2000 m feletti magasság

Antropogén hatások jellege alapján:

  • Mezőgazdasági táj: minimum 50%-os mezőgazdasági hasznosítás

  • Ipari táj: Hatásterület nagysága, Szennyezőanyagok fajtái, kibocsátás mennyisége, tájfunkció változása, Vonalas létesítmények jelenléte és aránya.

  • Üdülő táj: Természeti tájban helyezik el az üdülési célú épületeket

  • Települési táj: Nagy beépített területtel jellemezhetőek, egész évben munkahelyül és lakhelyül szolgálnak

Antropogén hatások erőssége alapján (a természetes és a művelt, beépített területek aránya alapján):

  • Természeti táj

  • Természetközeli táj

  • Kezelt táj

  • Művelt táj

  • Szuburbán/urbán táj

Magyarországot természet földrajzilag hat nagytájra osztották. Ezek az: Alföld, Kisalföld, Nyugat-magyarországi-peremvidék, Dunántúli-dombság, Dunántúli-középhegység és az Északmagyarországi-középhegység. A nagytájak 33 középtájra oszlanak. Egy-egy középtáj által átfogott terület egy átlagos fél megyénél valamivel nagyobb kiterjedésű, száz körüli település határát öleli fel. A legismertebb középtájak: Duna-Tisza közi síkvidék, Mezőföld, Alpokalja, Zalai-dombvidék, Balatoni medence, Bakony-vidék, Cserhát-vidék, Mátra-vidék, Bükk-vidék, Tokaj-Zempléni hegyvidék. A középtájak további tagolásával kapjuk a kistájakat. Gyakorlati szempontból a legmegfelelőbb és a legegyöntetűbb jellemzőkkel ezek bírnak. Átlagosan 14-15 település határait magában foglaló, 40 ezer ha kiterjedésű területek. Számuk 230 körül van. Pl.: Szatmári-sík, Bodrogköz, Jászság, Tiszazug, Hortobágy, Hajdúhát, Nagy-sárrét, Bihari-sík, Szigetköz, Hanság, Bükk-fennsík, Bódva-völgy, stb. A táj esztétikai értéke (tájkép, a táj látványa): Tájképnek egy adott nézőpontból a szemünktől a látóhatárig terjedő tájat és a hozzá tartozó égboltot tekintjük (Rakonczay, 1995). Az egy pontból szemlélt tájképek összességét kilátásnak (panorámának) nevezzük. A szemlélőben a táj formákból (hegyek, völgyek), vonalakból (erdőszél, vízpart), felületekből vagy foltokból (erdő, mező, tó) és szinekből (zöld erdő, kék ég) áll össze. Ezeket fontossági sorrendbe szokták állítani, ami általában a fenti, de a szemlélődő beállítottságától, hangulatától, az alkalomtól, az időjárástól és még nagyon sok tényezőtől függően jelentősen változhat. A tájat, mint látványt adott nézőpontból három távolsági zónára oszthatjuk. Az előtér a nézőnél kezdődik s olyan távolságig tart, amelyen belül a táj alkotóelemeinek részletei könnyen megkülönböztethetőek. (Ez nem több 1 km-nél). A középtérben a táj jellegzetes formái, alkotóelemei még felismerhetőek, de a részletek már összemosódnak. (Ez a távolság 1-3 km körüli). A háttér a látóhatárig terjed. (Ez a Mont Everestről jó időben több, mint 300 km). A táj jellemző formáinak csak a körvonalai látszanak, a szineknek alárendelt jelentősége lesz. (A zónák távolsága elsősorban a meteorológiai viszonyok függvénye). A felsorolásból jól látszik, hogy a látvány értékelése onnan kezdődik, ahol a szemlélő áll. Ennek megfelelően a tájvédelem során mind a kilátást (a táj formáit), mind a szemlélő helyét is védeni kell, ha teljes értékű tájról akarunk beszélni. (Ez természetesen akkor igaz, ha a táj esztétikai értéke a legfontosabb a számunkra). A táj gazdasági értéke (tájpotenciál) A táj gazdasági értékét a talaj termőképessége, az előforduló ásványi anyagok, a gazdasági tevékenységbe bevonható vegetáció (erdő, mesterséges kultúrák, stb), közlekedési és hírközlő hálózat jelenti. Ennek értékét gazdasági számításokkal viszonylag könnyen és elfogadható pontossággal meg lehet határozni. Ezzel szemben a táj esztétikai értékének pénzbeli meghatározása igen nehéz és főleg pontatlan, így a gazdasági és esztétikai érték nehezen vethető össze a döntési helyzetekben monetárisan. A táj gazdasági teljesítőképességének kihasználása - lehetőség szerint növelése - a gazdasági fejlődés egyik alapja, ami azonban folyamatosan fogyasztja, rombolja, szennyezi és át is alakítja azt. A táj túlzott gazdasági igénybevétele a gazdaság fejlődését is csak rövidtávon és csak egy bizonyos mértékig szolgálhatja. Tájformák A tájak sok szempontból, sokféleképpen csoportosíthatók. Domborzatilag óceáni medencéket és szárazföldeket különböztetünk meg. (Mivel Magyarországon csak szárazföldek vannak, csak ezek felosztásával foglalkozunk). Eszerint megkülönböztetünk kiemelkedéseket (hegyeket, dombokat), mélyedéseket (völgyeket, medencéket) és egyéb formákat (síkságokat, partokat, szigeteket, félszigeteket). Az emberi beavatkozás mértéke szerint természetes és átalakított tájakról beszélhetünk. A táj teljesítőképessége szerint terméketlen és termő tájat különböztethetünk meg. A védelem oldaláról megközelítve védett és nem védett tájakat különíthetünk el. Természetes (eredeti), egyben terméketlen a sarkvidéki, a tundrai, a magashegyi és a sivatagi táj. Átalakítottnak (kultúrtájnak, roncsolt tájnak) tekintjük a mezőgazdasági tájat, az üdülőtájat és az épített tájat. A hazai természetvédelem szempontjából kiemelkedő tájtípusok a következők:

  • a fátlan füves síksági táj (a puszták, ill. maradványaik),

  • az erdős puszták,

  • a homokpusztai táj,

  • az ártéri táj,

  • a vizes táj,

  • a dombvidéki erdős táj,

  • a dombvidéki kultúrtáj (a természeti és kultúrtörténeti értékei alapján együtt),

  • és a hegyvidéki erdős táj (a védett területek egyharmada).