Ugrás a tartalomhoz

"A" Tételű modul - Környezetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

Talajtermékenységet gátló tényezők

Talajtermékenységet gátló tényezők

1. Szélsőségesen könnyű mechanikai összetétel, nagy homoktartalom. Szerves és ásványi kolloidokban szegény homoktalajok, az ország három jellegzetes homoktáján: - a savanyú kémhatású, karbonátmentes Nyírségben és Somogyi Dombvidéken, - az erősen karbonátos Duna–Tisza közi hátságon. Termékenységüket a szerves és ásványi kolloidok kis mennyisége, sőt hiánya, túl nagy homoktartalom, illetve ennek következményei korlátozzák: igen nagy vízáteresztő-, gyenge víztartó képesség ® kis hasznosítható vízkészlet ® nagy szennyeződés- és (nem karbonátos talajok esetében) savanyodás-érzékenység; kis természetes tápanyagkészlet és tápanyagszolgáltató képesség. Racionális hasznosításuk előfeltétele a termesztett növények víz- és tápanyag-ellátottságának biztosítása, a talaj szerves és ásványi kolloidokban történő gyarapítása, hatékony szélerózió-védelem és megfelelő vetésszerkezet.

2. Savanyú kémhatás. Az erősen savanyú kémhatás - közvetlen (növények zavartalan anyagcsere-folyamatainak akadályozása stb.), - közvetett hatásai (tápanyagfelvételt akadályozó fixáció, kedvezőtlen ion-antagonizmusok, mérgező anyagok megjelenése, mikrobiális tevékenység kedvező arányainak megbomlása, ritkábban a talaj vízgazdálkodási és fizikai tulajdonságainak leromlása stb.) gátolják elsősorban a talaj termékenységét. Erősen savanyú talajok az Alpokalján, az Északi-középhegység északkeleti részén, a Rába, Szamos és Körösök alluviális teraszain fordulnak elő. A Dunántúli dombvidéken, az Északi-középhegységben, a Nyírségben, a Tisza és több mellékfolyójának teraszain, valamint a Kisalföld déli peremrészein mérsékelten savanyú kémhatású talajok fordulnak elő. A savanyú kémhatást karbonátos, illetve lúgos kémhatású javító anyagokkal viszonylag könnyen, egyszerűen tompítható.

3. Szikesedés. Szikesedés hatásai - közvetlen (nagy vízoldható sótartalom, szódatartalom, kicserélhető Na+-tartalom, erős lúgosság) - közvetett (kedvezőtlen fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságok: kis hidraulikus- és kapilláris vezetőképesség, erős vízkötés ® nagy holtvíztartalom ® kis hasznosítható vízkészlet; erős duzzadás, zsugorodás, repedezés, sekély beázás ® szélsőséges nedvességviszonyok: belvízveszély, aszályérzékenység; tápanyagfelvétel akadályozása stb.). A közvetlen hatások a Dunavölgy és a Duna–Tisza közi homokhátság mikromélyedéseiben, felszíntől karbonátos szoloncsákok és szoloncsák-szolonyecek esetében, a közvetett hatások a Tiszántúl (Hortobágy, Nagykunság, Kőrös-vidék) nehéz mechanikai összetételű szolonyec talajainál. Magyar Alföldön a további szikesedés eredményes megelőzése a jelentős. - Felszíni vízrendezéssel és talajvízszint-szabályozással megakadályozható a szikesítő sók utánpótlása, - kedvezőtlen fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak javítása; a szikesítő nátriumsók kilúgzása a talajszelvényből és eltávolítása.

4. Szélsőségesen nehéz mechanikai összetétel (nagy agyagtartalom). Termékenységet a nagy agyagtartalom, nagy duzzadó agyagásvány-tartalom, illetve ennek következményei korlátozzák: kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságok (kis víznyelő és vízáteresztő képesség; erős vízkötés ® nagy holtvíztartalom ® kis hasznosítható vízkészlet; lassú kapilláris vízmozgás; nagy aszályérzékenység és belvízveszély), a tápanyag-feltáródás és tápanyagfelvétel nehézségei, nehéz művelhetőség. Nagyobb összefüggő területeket a Tiszántúl mélyebb fekvésű részein, a Bereg–Szatmári síkságon, a Tisza–Zagyva-völgyben, a Kisalföld déli peremrészein, az Északi-középhegységben, valamint néhány folyó hajdani teraszain borítanak, de kisebb kiterjedésben szinte az ország minden részén előfordulnak. Kedvezőtlen tulajdonságaik mérsékelhetők: vízrendezéssel, a talajszerkezet javításával, megfelelő talajműveléssel, mélylazítással, racionális vetésszerkezettel, vagy éppen a társuló gátló tényezők (savanyú kémhatás, szikesesség) korlátozásával.

5. Láposodás, mocsarasodás. A Magyarországon kis területeket borító láptalajok mellett e kategóriába tartoznak a nem megfelelően végrehajtott öntözések (például a monokultúrás rizstermesztés stb.) következtében vízi gyomokkal benőtt, eltócsásodott, elmocsarasodott területek is. A láposodás–mocsarasodás, valamint az időszakos vízborítások kiküszöbölése, illetve mérséklése elsősorban felszíni vízrendezéssel és talajvízszint-szabályozással, majd telkesítéssel valósítható meg.

6. Erózió. E kategóriába soroltuk hazánk közepesen és erősen erodált területeit. Az eróziós folyamatok megelőzése és az erodált területek meliorációja megfelelő komplex talajvédelmi programmal valósítható meg, amely műszaki, hidrotechnikai és agrotechnikai elemeket szükségszerűen egyaránt magában foglal.

7. Sekély termőréteg. A talaj szelvényében előforduló erősen tömődött, összecementált szintek, tömör padok, kavics, illetve a felszín közeli tömör, vagy csak alig felaprózott kőzet jelentős talajtermékenység korlátozó tényező lehet, hisz nemcsak a gyökerek mélyebb rétegekbe hatolását akadályozza, hanem a növény tápanyag- és vízellátása szempontjából számításba vehető készleteket is csak erre a sekély „termőrétegre” korlátozza.