Ugrás a tartalomhoz

Természetvédelmi ökológia

Dr. Bihari Zoltán, Dr. Antal Zsuzsanna, Dr. Gyüre Péter (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

2.4. K- és r-stratégisták

2.4. K- és r-stratégisták

Az állatfajokat szaporodási szempontból két nagy csoportba szokás sorolni: "r"- és "K"-stratégista fajokat ismerünk.

Az "r"-stratégista fajokra a gyors szaporodás, sok utód jellemző, melynek eredménye a hirtelen megnövekedő egyedszám, de a környezeti tényezők kedvezőtlenné válása esetén gyors egyedszámbeli összeomlás figyelhető meg a populáció szintjén. A "K"-stratégisták ezzel szemben kevés utódot hoznak világra, azokat azonban hosszasan gondozzák. Kicsi a populációban a mortalitás és az egyedek általában hosszú életkort élhetnek meg. A végeredmény persze ugyanaz: vagyis, hogy a populáció hosszabb időtávlatban állandó méretű. Stabil ökoszisztémában a populációk egyedszáma lényegesen nem változik sok éves időtartam alatt, azonban éves szélsőséges fluktuációk előfordulhatnak. Összességében elmondható, hogy a felnövekvő utódok száma függ a nőstény megtermékenyülő petesejtjeinek számától, az utódok gondozásától és a környezeti hatásoktól. Ezen 3 tényező együttes hatásaként hosszútávon a populáció mérete állandó, azaz: 1.

peteszám x környezet x gondoskodás = 1

Magának a szaporodó egyednek sem érdeke, hogy a populáció a végtelenségig nőjön, hiszen elsősorban éppen a fajtársak jelentenek egymás számára konkurenciát. Ezért a környezet eltartóképessége meghatározza, meddig növekedhet az egyedszám. Néhány esetben bizonyítottan olyan viselkedési forma lép fel, mely a szaporodás önkorlátozását célozza. Az egyedszám-növekedés hatására stresszes állapotba kerül az állat, ami a neurohormonális rendszeren keresztül viselkedésbeli és fiziológiai változásokat is okozhat. Túlszaporodáskor a lisztbogár megeszi a lerakott petéket, egyes madárfajok kidobják fiókáikat a fészekből. Rágcsálóknál spontán vetélés, illetve időszakos terméketlenség léphet fel. Sokszor előfordul az újszülöttek megevése is.