Ugrás a tartalomhoz

Természetvédelmi ökológia

Dr. Bihari Zoltán, Dr. Antal Zsuzsanna, Dr. Gyüre Péter (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

6. fejezet - 5. Niche

6. fejezet - 5. Niche

A niche (ökológiai fülke) egy adott faj egyedeinek társuláson belül betöltött szerepe, melyet a környezeti tényezők olyan összessége, melyet igényelnek, illetve képesek elviselni. Hutchinson (1957) nevéhez fűződik az ökológiai niche modern meghatározása. A niche egy „n” dimenziós absztrakt tér, amelynek tengelyein a vizsgált fajok életfeltételei szempontjából limitáló források és élőhelyi jellemzők értékei helyezkednek el. Minden élőlénynek meg van a helye a társulásban, egy adott niche-t tölt be.

A niche értelmezése több formában lehetséges. A fundamentális niche az az ökológiai tér, amelyet a populáció versenytársak, kompetítorok hiányában betölthet. A valóságban realizált niche-ről beszélhetünk, amit ténylegesen betölt az élőlény, tehát versenytársak, ragadozók, élősködők jelenlétében.

A Gause hipotézis szerint két teljesen hasonló ökológiai igényű faj tartósan nem létezhet együtt, mert az egyik kiszorul a társulásból a kompetíció miatt. A versengés hatására jön létre a niche szegregáció az élőlények felosztják a forrásokat egymás közt. Stabil éghajlati, környezeti feltételek között az élőlények evolúciójuk során egyre tökéletesebben osztoznak a forrásokon, ezzel csökkentve a fajok közötti versengést (interspecifikus kompetíció). A forrásfelosztás szempontjából csoportosíthatjuk egyazon limitáló forrást hasznosító fajokat. Az egy csoportba tartozó élőlényeket guild-nek nevezzük. (pl. nektárral táplálkozó madarak).

A különböző ökológiai feltételek a rokon fajok eltérő és hasonló tulajdonságait is eredményezik, melyek között szabályosságok figyelhetőek meg:

Divergencia (eltérési) szabályok

Bergmann-szabály: a különböző éghajlati viszonyok között élő rokon fajok (pl. pingvinek) testnagysága a hidegebb viszonyok felé haladva növekszik.

Allen-szabály: a rokon fajok, illetve populációk egyes testfüggelékei (pl. fül, farok, végtagok) a hidegebb viszonyok felé haladva rövidül a testnagysághoz viszonyítva (pl. sivatagi róka, vörös róka, sarki róka).

Hesse-szabály: egy fajon belül a hidegebb éghajlat alatt élő populációkban a szív relatív súlya nagyobb.

A konvergencia (hasonlósági) szabályok, az evolúció során egymástól függetlenül hasonló jellegek fejlődnek ki a hasonló környezethez vagy ökológiai fülkéhez való alkalmazkodás során. Így ásólábak jellemzőek a lótücsöknél, vakondnál. Aktív repülésre alkalmas szárnyakkal rendelkeznek a rovarok, repülőhalak, madarak, denevérek. Nagy, éjszakai látáshoz alkalmazkodott szemei vannak a peléknek és a makiféléknek.