Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Természetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

1. fejezet - 1. Fajok fajszintű védelme: ritkaság, gyakoriság, veszélyeztetettség. Állatföldrajzi szempontok a természetvédelmi érték meghatározásában

1. fejezet - 1. Fajok fajszintű védelme: ritkaság, gyakoriság, veszélyeztetettség. Állatföldrajzi szempontok a természetvédelmi érték meghatározásában

A fajszintű védelem rendelkezik a legnagyobb hagyományokkal, mert a faj rendszerint jól elkülöníthető és vizsgálható, védhető természetes egység.

A fajszintű védelem elsősorban elvi, jogi védelmet jelent és alapját képezheti a populációs szintű védelemnek.

Napjainkban a fajkihalások sebessége kb. ezerszer gyorsabb a természetesnél, és sokkal gyorsabb a fajkeletkezésnél. Sok veszélyeztetett fajnak nagyon kevés, esetleg csak egyetlen populációja maradt fenn, ezért e fajok megmentésének kulcsa a populációk védelme.

Az állatok élőhelyének védetté nyilvánításával a jogi védelem ellenére sem biztos, hogy meg tudjuk gátolni a populációk méretcsökkenését és kihalását.

A fajszintű védelem célja a fajok pusztulásának megelőzése, a fajszám-csökkenés megállítása, továbbá az egyes fajok populációinak kellő változatosságban való fenntartása (a populáció szintű védelem fő célja a genetikai sokféleség megőrzése és a géntartalékok védelme; az életközösség szintű védelem célja pedig az életközösségek és élőhelyeik változatosságának fenntartása).

Hazánkban ilyen fajok a magyarföldi husáng, pilisi len, magyar vadkörte, tornai vértő, rákosi vipera, sziki pacsirta, ugartyúk, nyugati földikutya (bennszülött és maradványfajok).

1. Ritkaság és gyakoriság

Ritkának akkor tekinthető egy faj, ha a szűk földrajzi elterjedés, a mindig kis populációméret és az élőhelyspecifitás közül legalább az egyik jellemző rá.

A ritkaság egy faj természetvédelmi értékének meghatározásakor a legfontosabb prioritás. De a ritkaság és a veszélyeztetettség nem mindig jár együtt!

A ritkaság formái (areanagyság és lokális gyakoriság alapján):

  • Gyakori: széles elterjedés, nagy helyi gyakoriság

  • Ritka 1: széles elterjedés, kis helyi gyakoriság

  • Ritka 2: szűk elterjedés, nagy helyi gyakoriság

  • Ritka 3: szűk elterjedés, kis helyi gyakoriság

További csoportosítás is lehetséges a kategóriákon belül, a speciális élőhely-igény szerint.

A ritkaság megállapításának problémái:

  • Egyedek elkülönítése (mintavétel-probléma, koloniális növények)

  • Elterjedési terület meghatározásának problémái (lépték, térképek)

  • Számlálás ideje (jó és rossz évek, rovarok, geofitonok)

A ritkaság okai:

  • Külső ok:

    • közvetlen pusztítás (vadászat, gyűjtés, irtás)

    • élőhelyrombolás (lecsapolás, felszántás, tarvágás, szennyezés, fragmentálódás, taposás)

  • Belső ok:

    • populációs tulajdonság (terjedőképesség, szaporodási ráta, genetikai sodródás)

  • természetes ok:

    • pl. nagyragadozó területigénye miatt csak viszonylag alacsony egyedsűrűség fordul elő

    • pl. növényeknél a ritkaság lehet túlélési stratégia is, hiszen ritka fajra nem érdemes specializálódni

  • evolúciós ok :

    • endemizmusok (bánáti bazsarózsa, magyar kökörcsin)

    • reliktumok (tőzegeper)

    • reliktum endemizmusok (tornai vértő, pilisi len)

Az okok fontossági sorrendje: leginkább több ok együttes hatása, de általában vannak fontosabb és kevésbé fontos okok. Ezek feltárása, meghatározása azonban nehéz feladat.