Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Természetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

3. A visszatelepítési programok sikeressége

3. A visszatelepítési programok sikeressége

Az új állat- és növényállományok létrehozásának három alapvető irányzata létezik. E három irányzat:

  • visszatelepítési programok

  • gyarapítási program

  • bevezetési program

A visszatelepítési program keretében mesterséges körülmények között nevelt vagy természetes élőhelyéről begyűjtött egyedeket olyan helyre telepítik vissza, ahonnan a faj már eltűnt, de a faj hagyományos elterjedési területén belül fekszik és ökológiai szempontból is megfelelő.

A visszatelepítési program elsődleges célja egy új populáció létrehozása a faj eredeti élőhelyén. Sok esetben az egyedeket ahhoz a helyhez közel engedik szabadon, ahol őket vagy őseiket befogták, hogy biztosítsák a környezethez való genetikai alkalmazkodásukat.

Néha a faj elterjedési területének egyéb részein is szabadon engednek egyedeket, ha új védett területet hoznak létre, ha egy létező populációt új veszély fenyeget, és jelenlegi élőhelyén képtelen lenne fennmaradni vagy mesterséges akadályok állnak a normális szétterjedés útjában.

A visszatelepítési programok sikerességét befolyásoló tényezők:

  • a visszatelepített állatok viselkedéssel kapcsolatos problémái

  • a genetikai változatosság csökkenése

  • az átmeneti időszak megtartása („puha szabadon b°Csátás”)

A visszatelepített állatok viselkedéssel kapcsolatos problémái kiküszöbölésére a fogságban nevelés utolsó lépéseként, a szabadon b°Csátás előtt és után is folyamatos tanításra van szükség. A szabadon b°Csátott állatoknak meg kell ugyanis tanulniuk, hogy hogyan találjanak táplálékot és búvóhelyet, hogyan kerüljék el a ragadozókat és hogyan éljenek társas életet.

A több nemzedék óta fogságban tartott populációk genetikai változatosságuk egy részét már elvesztették, ami a szabadon b°Csátást követően csökkentheti a faj túlélési esélyeit. Ezért amikor kiválogatjuk, hogy mely példányok vegyenek részt a visszatelepítési programban, törekedni kell arra, hogy elkerüljük a beltenyészetet és genetikai szempontból a lehető legváltozatosabb populációt hozzuk létre.

A visszatelepítési program során gyakran a szabadon b°Csátáskor és az azt követő időszakban adódik a legtöbb tennivaló, mivel ilyenkor az állatok különleges gondoskodást és segítséget igényelnek. Az ún. „puha szabadon b°Csátás” során az állatokat etetik, és átmenetei lakhelyet biztosítanak számukra a szabadon engedés helyén addig, amíg megtanulnak önállóan élni. Előfordulhat, hogy a szabadon b°Csátandó állatokat ketrecben tartják, és fokozatosan engedik őket új élőhelyükre, hogy megismerkedhessenek új környezetükkel. Az átmenet nélküli („kemény szabadon engedés”) esetében ugyanis a szabadon engedett csoportok robbanásszerűen szétrajzanak a védett területről, ami a visszatelepítés kudarcát jelentheti.

Beavatkozásra akkor is szükség lehet, ha az állatok önfenntartásra képtelennek tűnnek, különösen szárazság vagy táplálékhiány esetén.

Kiemelt figyelmet kell fordítani a járványok kitörésére, vagy a paraziták elszaporodására, illetve azok időbeni észlelésére. Az emberi tevékenységet (pl. mezőgazdasági termelés, vadászat) szintén figyelemmel kell kísérni a térségben. Minden egyedi esetben döntést kell hozni arról, hogy alkalmilag segítsenek-e a fajnak a nehézségek átvészelésében, vagy rákényszerítsék az önálló túlélésre.