Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Természetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

2. A diverzitás formái: genetikai, taxon és ökológiai diverzitás

2. A diverzitás formái: genetikai, taxon és ökológiai diverzitás

A biológiai sokféleség kifejezéssel az élet megjelenési formáinak gazdagságát, az élővilág változatosságát és változékonyságát fejezzük ki, ami összetettségénél fogva a biológiai szerveződés valamennyi szintjén értelmezhető. Alapvetően a biodiverzitásnak három szintjét: a genetikai-, taxon- és az ökológiai diverzitást különítjük el.

2.1 A genetikai diverzitás, és annak hatása a populációk túlélőképességére

A genetikai változatosság a különböző tulajdonságokat kódoló gének és ezek kombinációinak nagy számaként értelmezhető.

A genetikai diverzitás jelentősége abban rejlik, hogy egy nagyobb genetikai változatossággal rendelkező faj sokkal nagyobb eséllyel képes alkalmazkodni az állandóan változó környezeti viszonyokhoz, egyszerűen azért, mert a különböző egyedek génjeiben kódolt változatos tulajdonsághalmazban nagyobb eséllyel található meg az alkalmazkodást lehetővé tevő jellemző.

Ez napjainkban az emberi tevékenység hatására rohamosan változó élőhelyi viszonyok, egyre inkább szigetszerűvé váló élőhelyek, egyre kisebb populációméretek kapcsán rendkívüli jelentőségű természetvédelmi probléma, hiszen az egyes fajokat és az élővilág egészét illetően egyre szűkülő genetikai diverzitás a fajok, sőt bizonyos értelemben az egész élővilág egészének alkalmazkodóképességét, és ezzel túlélési esélyét sodorja veszélybe.

A genetikai diverzitás kapcsán annak négy szintjéről beszélhetünk:

  • fajok közötti genetikai távolság;

  • fajon belüli (pl. populációk közötti) genetikai távolság;

  • egy populáció egyedei közötti genetikai sokféleség;

  • egy egyed genomjában fellelhető genetikai diverzitás.

A fajok közti genetikai diverzitásra ritkán gondolunk, mert a fajok legtöbbször külső megjelenésük alapján jól elkülöníthetők.

A fajon belüli (populációk közötti) diverzitás különösen mesterséges szelekciónak kitett fajok esetében szembetűnő (pl. kutyák). Vadon élő fajok esetében jó példa erre az eltérő hőmérsékleti viszonyokhoz való alkalmazkodás eredményeképp létrejött változatosság (pl. rókafajok) A populáción belüli változatosság azt jelenti, hogy a természetes populáció egyedei hasonló megjelenési formájuk ellenére számos genetikai tulajdonságban eltérnek egymástól. Az egyedeken belüli genetikai változatosság az azonos lókuszon megjelenő két eltérő allél, vagyis a heterozigótaság formájában, illetve a heterozigóta lókuszok teljes genomon belüli arányban jelentkezik.

A genetikai diverzitásnak a populációk túlélőképességére kifejtett hatása a következőképpen értelmezhető: A fajokon, populációkon belüli genetikai változatosság teremti meg a természetes szelekció, az alkalmazkodás, az evolúció lehetőségét. A nagyobb genetikai diverzitással rendelkező populációk nagyobb eséllyel alkalmazkodnak az állandóan változó környezethez, ezáltal szélesebb elterjedésűek, változatosabb élőhelyek meghódítására képesek.

2.2 A taxondiverzitás

A legtöbb ember számára a biodiverzitás legjobban megfogható eleme a taxondiverzitás, amin belül is általában a fajdiverzitást szokták emlegetni. Itt azonban nem csupán a fajok száma, de a fajösszetétel minősége (pl. az őshonos, és tájidegen fajok aránya, jelenléte) és a jelenlévő fajok tömegessége (egy-egy fajt képviselő egyedek száma) is fontos. Ugyanakkor nem szabad leszűkíteni a kérdéskört csupán a fajgazdagság szintjére, hiszen lehetőség van, és adott esetben szükséges lehet más rendszertani egységek, így a nemzettségek, családok sokféleségének a vizsgálata, mérése is.

2.3 Az ökológiai diverzitás

Az ökológiai diverzitás magába foglalja a közösséget felépítő populációk számát, tömegarányát, térbeli mintázatait és funkcionális kapcsolatrendszereiket is (biotikus kapcsolatok, inter- és intraspecifikus populációs kölcsönhatások, guildek, életformatípusok). Mivel ez a szint nehezen tanulmányozható, még nehezebben mérhető és számszerűsíthető, ezért a természetvédelmi gyakorlatban ritkán alkalmazzák.