Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Természetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

4. fejezet - 4. A kis populációk problémái: a legkisebb életképes populációméret, a populációkra ható változások (genetikai, demográfiai, környezeti)

4. fejezet - 4. A kis populációk problémái: a legkisebb életképes populációméret, a populációkra ható változások (genetikai, demográfiai, környezeti)

Egyetlen populáció sem marad fenn örökké, mindegyik természetes sorsa, hogy előbb vagy utóbb kipusztul vagy elvándorol az adott élőhelyről. Ennek kiváltó oka lehet a klíma változása, betegség, járvány, a szukcesszió előrehaladása és még sok más ok. A kérdés csupán az, hogy a populáció kipusztulása (vagy elvándorlása) mikor és miért következik be, illetve hogy a faj más populációi fennmaradnak-e. Napjainkban a fajkihalások sebessége kb. ezerszer gyorsabb a természetesnél és sokkal gyorsabb a fajkeletkezésnél. Sok veszélyeztetett fajnak nagyon kevés, esetenként csak egyetlen populációja maradt fenn, ezért a populációk védelme e fajok megmentésének kulcsa. A védett területeket azért hozták létre, mert a veszélyeztetett állatfajok populációi az élőhelyek megszüntetése, fragmentálódása és degradációja, vagy a túlzott vadászat miatt már vészesen megfogyatkoztak. Azonban az állatok élőhelyének védetté nyilvánításával, a jogi védelem ellenére sem biztos, hogy meg tudjuk gátolni a populációk méretcsökkenését, kihalását. A megfelelő természetvédelmi program kidolgozásakor az a cél, hogy a lehető legtöbb egyedet őrizzük meg a lehető legnagyobb területen. Ehhez pedig mindenképpen ismernünk kell a legkisebb életképes populációméretet, hogy a tervezés során tudományosan megalapozott módon járhassunk el.

1. A legkisebb életképes populációméret

A legkisebb életképes populációméret azt a legkisebb populációméretet jelenti, amely még elég nagy eséllyel fennmarad a belátható jövőben. Meghatározásánál figyelemmel kell lenni a populációt fenyegető extrém veszélyekre is (pl. hurrikán, aszály, járvány, stb.). A szélsőségekkel való tervezés azonban kihatással van a kialakítandó védett terület méretére is. Pontos becslésekhez a faj demográfiai jellemzőinek és ökológiai igényeinek minél pontosabb ismerete szükséges, ehhez azonban hosszú (sokéves), fáradságos és drága kutatások szükségesek. Miután azonban sikerült a legkisebb életképes populációméretet egy fajra megbecsülni, akkor a sikeres védelmi program következő előfeltételeként az adott faj lakókörzetének mérete alapján meg kell határozni a legkisebb életképes populáció fennmaradásához a megfelelő élőhelyből minimálisan szükséges terület nagyságát (minimum dynamic area, MDA) is.

1.1 Az effektív populációméret

A populáció ténylegesen szaporodó egyedeinek a száma – az effektív populációméret (Ne)- jóval kisebb lehet, mint az összegyedszám(N). Nem minden egyed szaporodik egyforma valószínűséggel az egyedek eltérő kora, egészségi állapota, sz°Ciális helyzete miatt. A kis effektív populációméret kialakulásáért felelős lehet az egyenlőtlen ivarmegoszlás, az egyedek eltérő szaporasága és a populációméret fluktuációjával kapcsolatos palacknyak-hatás. A szaporább egyedek aránytalanul nagy részben örökítik a genetikai kódjaikat a következő generációba. Sok fajra jellemző, hogy a generációk között a populációméret drasztikusan változik. A genetikai változatosság szempontjából a legkisebb létszámú évek a döntőek (sok ritka allél elveszhet). Ez a hatás a populációs palacknyak. Speciális esete az alapító hatás: kevés egyedből új populáció jön létre, melynek genetikai változatossága kisebb, mint az alapítókat adó populációé. Csupán a nagy populációméret nem zárja ki a genetikai leromlást.

Alapvetően megállapítható, hogy a tartós fennmaradáshoz elegendően nagy populációméret szükséges. A kis populációk gyors fogyásnak és végül kipusztulásnak vannak kitéve a következő három fő ok miatt:

  • a genetikai változatosság elvesztése, és az ezzel együtt járó beltenyésztéses leromlás és genetikai sodródás;

  • a születési és halálozási ráták, a nemek arányának random fluktuációjából adódó demográfiai szélsőségek;

  • a biotikus és abiotikus környezet változékonysága (pl. predáció, kompetíció, betegségek, táplálékmennyiség, időjárási szélsőségek, természeti katasztrófák).