Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Természetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

5. fejezet - 5. A természetes, illetve természetközeli élőhelyek természetvédelmi kezelésének szerepe a fajok, populációk és közösségek védelmében, a profitorientáltság hatása a természetességre

5. fejezet - 5. A természetes, illetve természetközeli élőhelyek természetvédelmi kezelésének szerepe a fajok, populációk és közösségek védelmében, a profitorientáltság hatása a természetességre

Jogi és gyakorlati szempontból a veszélyeztetett természeti értékek megmentését célzó intézkedések, valamint a már védett területen folyó tevékenység három alapvető elemből áll össze:

  • hatósági feladatkör

  • gazdálkodási feladatkör

  • szolgáltatási feladatkör

E három alapvető feladatkört együttesen a gyakorlatban természetvédelmi kezelésnek nevezzük. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 36. § (2) bekezdésében található meghatározás alapján a védett természeti érték, továbbá a védett természeti terület felmérése, nyilvántartása, megóvása, őrzése, fenntartása, bemutatása és helyreállítása érdekében végzett tevékenységek minősülnek természetvédelmi kezelésnek.

A természetvédelmi kezelésnek tulajdonjog szerint 4 formája lehetséges:

  • saját terület saját kezelésben

  • saját terület idegen kezelésben (kedvezőtlen)

  • idegen terület saját kezelésben (hatósági tevékenység)

  • idegen terület idegen kezelésben (legkevésbé hatékony)

A legmagasabb szakmai színvonalú természetvédelmi tevékenység a természetvédelmi hatóság saját tulajdonában kezelésében ill. használatában álló védett területen folytatható. Ilyenkor a hatósági, gazdálkodási és szolgáltató jellegű munkák teljesen összefonódnak. Az ilyen területeknek az is a feladata lenne, hogy a természetvédelmi hatóság bemutassa a területek tulajdonosainak, a természetgazdálkodás, a fenntartás és a természetvédelmi kezelés legkorszerűbb, legjobb módjait. A védett természeti területek természetvédelmi kezelését az állami természetvédelem területi szervei, a nemzeti park igazgatóságok, a nemzeti park igazgatóságok szervezetében működő Természetvédelmi Őrszolgálat, továbbá önkormányzatok, természetvédelmi civil szervezetek végzik. A védett természeti terület természetvédelmi kezelőjét általában a védetté nyilvánító jogszabályban jelölik ki.

Országos jelentőségű védett természeti terület esetében a természetvédelmi kezelő a legtöbb esetben az a nemzeti park igazgatóság, amelynek működési területén a védett természeti terület elhelyezkedik. Helyi jelentőségű védett természeti területeknél a természetvédelmi kezelő általában az az önkormányzat, amelynek a közigazgatási területén a védett természeti terület található.

Egy terület jogi védelme önmagában legtöbbször nem biztosítja a védendő értékek tartós fennmaradását. A védett élőhelyek és fajok sokszor csak célzott kezeléssel őrizhetők meg.

A hosszú távon sikeres természetvédelmi kezelés előfeltétele az elérendő pontos meghatározása. Ha a cél egy faj megőrzése, akkor első lépésként célszerű egy fajvédelmi programot készíteni. Ha a cél egy élőhely komplex fenntartása, akkor a munkát egy élőhely-fenntartási terv elkészítése alapozza meg.

A Tvt. előírása alapján minden védett természeti terület esetében el kell készíteni a kezelési terv dokumentációt, amelyet legalább 10 évenként felül kell vizsgálni. A védelemre tervezett területek esetében a védetté nyilvánítás nem történhet meg a kezelési terv dokumentáció hiányában, mert a kezelési terv dokumentáció természetvédelmi kezelési terv részét a Tvt. előírása szerint a védetté nyilvánító jogszabályban kell kihirdetni. A fentieknek megfelelően tehát a védett és a védelemre tervezett természeti területek képezik a tervezési területeket.

A kezelési terv dokumentációk készítésére, készítőjére és tartalmára vonatkozó szabályokat a 30/2001. (XII. 28.) KöM rendelet tartalmazza.

Azok a kezelési tervek, melyek a kezelést végző fél mellőzésével készülnek, általában kis hatékonyságúak, mert nem alkalmazzák őket.

Mivel tökéletesen sosem fogjuk egyetlen természeti rendszer viselkedését sem ismerni, ezért a természetvédelmi kezelések mindig magukban hordoznak valamennyi bizonytalanságot.

A célok pontos, mérhető kritériumokban (minimális egyedszám, stb.) is megfogalmazott meghatározása és a rendszeres monitorozás teremti meg az alkalmazandó kezelés alapját. A védett területek kezelése során mindig figyelembe kell venni, hogy milyen tényezők veszélyeztetik a terület élővilágát, élőhelyeinek ökológiai állapotát.

1. Gyepterületekre vonatkozó kezelési módok

  • Az ősgyepeket annak károsodása nélkül kell hasznosítani,

  • A termőhelyre jellemző faji összetételt megváltoztató gyeptörés, felülvetés, vegyszeres gyomirtás, műtrágyázás, öntözés nem alkalmazható,

  • A legelőn csak a legelő állat trágyájára alapozott tápanyag-utánpótlás engedélyezett,

  • A második növedék legeltetése után gyomszabályozó kaszálást, a legeltetési idény végén tisztogató kaszálást, avas fű eltávolítást, tavasszal felfagyás elleni hengerezést, leiszapolás ellen fogasolást szabad végezni,

  • Engedélyezhető munkák: gyepszellőztetés, gyephasogatás 5 évente, lazabokrú fűfaj rekonstrukció 7-8 évente.

  • Tiltott munkák: állatfajra jellemző legeltetési idényen kívüli (pl. téli) legeltetés, a terület felégetése, védett fajok pusztulását eredményező beavatkozások végzése,

  • Legeltethető állatfajok: szarvasmarha, juh általában, kecske, ló szarvas egyedi elbírálás alapján,

  • A legelő terhelését az állateltartó-képessége alapján szükséges meghatározni 0,5-1,2 számosállat/ha között.

  • Adagoló legeltetést kell alkalmazni, de 10 napnál tovább egy szakasz nem legeltethető,