Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Természetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

3. A Bryophytonok és természetvédelmi jelentőségük

3. A Bryophytonok és természetvédelmi jelentőségük

A legegyszerűbb igazi szárazföldi növények, de valódi hajtásuk szállítószövetekkel nincs. Szaporodásukhoz nedves élőhely szükséges, mivel a hímivarsejtek (spermatozoid) vízben úszva érik el a petesejtet. Mindenhol előfordulnak, fontos pionír növények. A nedvesség és savanyúság indikátorai. Nincs önálló vízháztartásuk, vagyis víztartalmuk környezetfüggő, nincs kutikula rétegük, így a vizet teljes testfelületükön veszik fel. Fontos szerepük van az erdők vízháztartásában. A telepes szerveződés csúcsát jelentik, szárszerű (kauloid), levélszerű (filloid) és gyökérszerű (rhizoid) részeik vannak. A szárazságtűrő mohák számos faja kiszáradt állapotban is több évig életképes marad, és életfolyamataik nedves környezetben teljesen helyreállnak. A szár vagy az oldalhajtás csúcsán, vagy a teleptesten fejlődnek az ivarszervek. Antheridium: hímivarú, kétostoros spermatozoidokat tartalmaz, bunkó alakú. Archegónium: palack alakú, a női ivarú petesejtet tartalmazza. A spermatozoidok vízben úszva jutnak el a másik növényen lévő archegóniumhoz. Az archegónium nyaki részén található, funkciójukat vesztett petesejtek, az ún. nyaki csatornasejtek elnyálkásodnak. A nyaki csatornán át bejutó spermatozoidok közül egy megtermékenyíti a petesejtet. A zigótából az anyanövényen maradva fejlődik ki az ivartalan spóraképző nemzedék (sporogónium). Fő részei: talp, toknyél (seta), spóratartó tok (kapszula). A spóratartó tokban redukciós osztódással keletkező spórák a tok felnyílása után kihullnak. Kedvező körülmények között ezekből fonalas, ritkábban szalag alakú vagy lemezes előtelep (protonéma) fejlődik ki. Ebből fejlődik a mohanövény, és ezen fejlődnek csak az ivarszervek. Vegetatív szaporodásuk is lehetséges a feldarabolódásuk által.

A mohák rendszertani felosztása:

  1. Becős mohák vagy szarvasmohák osztálya (Anth°Cerotophyta)

    Telepes növények, korábban a májmohákhoz sorolták őket. Náluk a spórából közvetlenül a teleptest fejlődik ki, mohaelőtelep nincsen. Olajtesteik sincsenek, szemben a májmohákkal. A gametofiton telepes, belső szerkezete homogén. A telepből kinövő sporofiton igen fejlett lehet (max. 16 cm), felülről nyíló becőre emlékeztet, fotoszintetizál, és sztómák is vannak rajta. E sztómák a gázcserében és nem a párologtatásban működnek közre.

    pl. Anth°Ceros laevis

  2. Májmohák osztálya (Hepatophyta)

    Leveles-száras” és telepes szerveződésűek egyaránt vannak közöttük. A telepes májmohák belső szerveződése differenciált, a leveles májmoháknál pedig inkább a külső megjelenés a változatos. A spórából általában előmohatelep fejlődik: ez csúcsi vagy „szár”-közi növekedésű, s fokozatosan differenciálódik gametofiton feleppé. Fontos a vegetatív szaporodás, levél- vagy teleprészek, illetve sarjsejtek által.

    pl. Marchantia polymorpha – csillagos májmoha

    Riccia fluitans - vízicsipke

Marchantia polymorpha

  1. Lombosmohák osztálya (Bryophyta)

    A „tipikus” mohákat megtestesítő csoport, világszerte elterjedtek. Testi szerveződésüket alapvetően a sugaras szimmetria jellemzi. Gametofitonjuk száracskára és levélkére tagolódik. A száracskában szállítósejtek, sőt, néha ezek kötegei találhatóak. A többnyire egy sejtrétegű levélkében egy vagy több ér is futhat. Az ivarszervek szabadon kiemelhetőek. Egy átlagos lombosmoha sporofitonja talpra, nyélre és tokra tagolódik, ebben fejlődnek a spórák.