Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Természetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

3. A Pteridophytonok (harasztok) és természetvédelmi jelentőségük

3. A Pteridophytonok (harasztok) és természetvédelmi jelentőségük

A legelső valódi hajtásos növények. A ma élő korpafüvek, zsurlók és páfrányok egy taxonba, a harasztok törzsébe (Pteridophyta) tartoznak.

Számos közös tulajdonsággal rendelkeznek:

  • szövetek,

  • életmenetükben a sporofiton dominál, míg a gametofiton (előtelep) redukált,

  • a gyökér oldalirányban fejlődik az embrióból.

Diploid sporofiton nemzedékük teste hajtásrendszerre és gyökérzetre tagolódik. Az első gyökér hamar elpusztul, helyette további oldalállású, vékony gyökerek keletkeznek nagy számban, végükön gyökérhüvellyel. A hajtásuk villás vagy oldalelágazású. A levél változatos alakú kutikulával és gázcserenyílásokkal rendelkezik. A hajtás, levél, gyökér edénynyalábos, itt jelenik meg először a tracheida. Lehetnek izo (páfrányok), homoio (zsúrlók) és heterospórások (vízi páfrányok és durdafüvek). A spórából fejlődő gametofiton előtelep erősen redukált, lemezes telepszerű, változó alakú. Az aljzathoz egysejtű rhizoidok kötik, asszimilál vagy szaprofita. Az izospórás harasztoknál kétivarú, míg a homo- és heterospórás harasztoknál egyivarú előtelep alakul ki. Másodlagosan vastagodó szár előfordulhat. Vegetatív szaporodásuk ritka.

Korpafűfélék osztálya (Lycopsida)

Sporangiumaik a leveleken (ún. sporofillumokon) találhatók, hajtástengely felé néző helyzetben, legtöbbször sporofillum fűzért alkotnak. Hajtásrendszerük villás elágazású. Leveleik mikrofillumok, egyszerű felépítésűek. Ma mindössze 6 nemzettségük van, kb. 1200 fajjal, régen azonban sokkal több képviselőjük élt, amelyek uralkodóak voltak a Föld karbon időszaki vegetációjában.

Minden hazai fajuk védett pl:

  • Részeg korpafű (Huperzia selago) lucos övi faj, nálunk mészkerülő bükkösökben, csarabos-nyíresekben, Ritka faj! (Zempléni-hegység, Mátra:Kékes, Kőszegi-hegység)

    Huperzia selago

  • Kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum) Mészkerülő bükkösökben, erdeifenyvesekben, nyíres fenyéren igen ritka (Tornai-hegység., Őrség)

  • Kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) mészkerülő bükkösök, tölgyesek nyíres fenyérek, szőrfűgyepek, fiatal lucosok faja (Zempléni-hegység., Cserhát, Pilis, Nyírség: Ömbölyi erdő, Észak-Alföld:Beregdaróc)

Zsurlók osztálya (Sphenopsida)

A zsurlók vegetatív sajátossága a monopodiális hajtásrendszer, az örvösen elálló oldalágak, a csomókkal elválasztott internódiumokra tagozódó (ízelt), belül üreges szár és a rizóma járulékos gyökerekkel. Leveleik igen aprók, barnásak pikkelyszerűek, örvösen állnak, gyakran levélhüvellyé nőnek össze. A fotoszintézist a szár és az oldalágak sejtjei végzik. Bordázott szárukat kova szilárdítja. A szárban mélyen besüllyedt gázcserenyillások vannak. A sporanguimok szárcsúcsi sporofillium-füzérekben vannak.

Három növekedési típusuk van:

  • külön spóratermő (klorofill nélküli, barna), és meddő (zöld) hajtása van. A termő hajtás a spórák kihullása után elpusztul (mezei zsurló - Equisetum. arvense)

  • a spóratermő hajtás a spóraérés és kihullás után bezöldül, és aláágazik (alakváltozásos zsurlók, pl.: erdei zsurló - Equisetum sylvaticum)

  • csak zöld a hajtás van, ezen jelenik meg csúcson, vagy ritkán oldalsó helyzetben a sporofillum fűzérek (sztrobiluszok) (m°Csári zsurló, Equisetum palustre)

    Equisetum palustre

  • Védett hazai fajaik (pl.):

  • Téli zsurló (Equisetum hyemale) üde, nedves erdőkben (Bakony, Sopron, Zala, Mecsek, Dráva-völgy, Bátorliget)

    Equisetum hyemale

  • Tarka zsurló (Equisetum variegatum) homokon, pl. Nyírség

Páfrányok osztálya:

A nyélből és levéllemezből álló makrofillum a legtöbb páfránynál egyszeresen vagy többszörösen szárnyalt. E tipikus levélforma mellett előfordul az ép levél is, és ritkán a redukált pikkelylevelek. A páfrányok gyökerei járulékos jellegűek, többnyire a föld alatt kúszó rizómából indulnak ki. Ritka kivételként gyökér egyáltalán nem fejlődik

  • A recens fajok nem vagy ritkán fásodnak.

  • A sporanginumok a levelek szélén vagy fonákán fejlődnek, vagy centrális sporofillum fűzérben

  • A gametofiton szabadon élő, általában fotoszintetizáló képlet, az előtelep általában hamar elpusztul, a hímivarsejtek, akár a zsurlóknál, sokostorosak (csillósak).

Védett hazai fajaik (pl.):

  • Cselling (Notholaena marantae) (FV!) csak Tapolcától délre, a szent-György –hegy bazaltszikláin, melegkori reliktum

    Notholaena marantae

  • Kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum) hegyi rétek, láprétek, üde talajú rétek, erdők (közép-hegységek, Dunántúl)

    Ophioglossum vulgatum

  • Sokcimpájú holdruta (Bortychium multifidum) hegyi réteken, szőrfűgyepben igen ritka (Zempléni-hegység, Bakony, Bükk)

  • Királypáfrány (Osmunda regalis) Barcsi védett terület égerlápján, savanyú, tőzeges talaján boreális jellegű reliktum

  • Zöld fodorka (Asplenium viride) északi fekvésű sziklagyepekben, sziklaerdőkben, dolomiton és mészkövön (Tornai-hegység, Bükk, Vértes, Bakony, Kőszeg, Őrség)

  • Széles pajzsika (Dryopteris dilatata) láperdőkben, bükkösökben, fenyvesekben (Zempléni-hegységtől a Börzsönyig, Pilis, Bakony, Keszthelyi-hegység)

  • Tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) nádasokban, úszólápon, lápréteken, láperdőkben, ritkulóban

    Thelypteris palustris

  • Mételyfű (Marsilea quadrifolia) tavak sekély parti vizében, iszapos, t°Csogós helyeken (Dráva, Mura, Hortobágy) – heterospórás vizipáfrány

    Marsilea quadrifolia

  • Rucaöröm (Salvinia natans) Az Alföld és a Dél-Dunántúl árterein, fogyatkozóban, a lebegő hínárnövényzet tagja - heterospórás vizipáfrány