Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Természetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

Felszíni vízfolyások

Felszíni vízfolyások

Legjelentősebb felszíni vízfolyásaink

1. Duna

Kialakulása: A Duna a miocén végén jelenik meg a Kárpát-medencében. A Bécsi-medence érintésével az Ebenfurt-Soproni-kapun keresztül folyt a Kisalföld felé. Ezt azonban az emelkedő Alpok felől előrenyomuló kisebb folyók hordalékkúpjai a pannonban elzárták, s ezért az átfolyás a Lajta-hegység É-i oldalán a brucki-kapuba terelődött át. A Kisalföldet csak lassan töltötte fel és ekkor dél felé a Dráva árka felé folyt le. Az alsó pleisztocénben törte csak át a Visegrádi-szorost, és aztán DK felé folyt (Vác, Gödöllő, Cegléd, Szeged irányába). A felső-pleisztocén kéregmozgások a Dunát a brucki kapuból a dévényi kapuba irányították. A Kalocsa-Bajai süllyedék csak a pleisztocén végén alakult ki és folyónk csak ekkor foglalta el mai folyásirányát.

A vízhálózat képe a pliocén végén (forrás: Sümeghy J. nyomán Somogyi S.)

Vízhálózat a pleisztocén elején (szerk. Borsy Z.)

A Duna Európa második legnagyobb, Közép-Európa legjelentősebb folyója. A Fekete-erdőben ered (Németország) és a Fekete-tengerbe ömlik (Románia-Bulgária).

Jellemzői:

  • A magyarországi szakasza a Közép-Duna völgyéhez tartozik.

  • Hossza: 2850 km, Magyarországi szakasza 417 km (Rajkátó1 Erdőfőig).

  • Szakaszjelleg: Határainkon belül is változik a Duna szakaszjellege.

  • Szaptól Komaromig kanyarogva feltöltő szakaszjellegű

  • Komarom-Esztergom, Nagymaros-Paks ill. a Paks-országhatár között kanyarogva bevágó jellegű

  • A Visegrádi-szorosban (Esztergom és Nagymaros között) bevágódó szakaszjellegű.

  • Vízjárása: a Dunának minden évben két árvize van: a kora tavaszi hóolvadás idején és a kora nyári zöldár, amely a hazai esőzési maximum és az alpi hó- és gleccserolvadás együttes hatására alakul ki.

  • Völgye: Tektonikailag kijelölt teraszos völgyben folyik.

  • Mederszélesség: váItozó. Középvizi medre 290 m (Gellérthegynél) és 600 m (alföldi szakaszán) közötti szélességű. Árvíz idején a budapesti rakpartoknál 375 m, a Sió torkolata alatt átlagban 4,5 km, sőt kivételesen elérheti a 7 km-t is.

  • Mélység: igen eltérőek az értékek. Átlagos mélysége a legkisebb vízállások idején 3-6 m (Szabadság-hídnál 10 m). Árvizes időszakokban a legnagyobb mélységek 15-20 m körül lehetnek.

  • A Duna egész magyarországi szakaszán szabályozott és teljes hosszában hajózható.

  • Jelentősebb mellékfolyói:

    • Baloldali mellékfolyók: legjelentősebb Magyarország területén az Ipoly.

    • A jobboldali mellékfolyói: Lajta, Rába. A Balaton fölös vizét levezető Sió a Koppány, a Kapos, a Séd és a Sárvíz vizével gyarapodva torkollik a Dunába. Legjelentősebb jobb parti mellékfolyója a Dráva.

2.Tisza

Kialakulása: A Tisza a pliocén végétől több irányváltozást szenvedett. Az Ős-Tisza a Kárpátokból kilépve rögtön DNy-i irányba fordult és üledéket halmozott fel a Szatmári síkságon, a D-Nyírség és a Hajdúság D-i részén. A würm elején az Ős-Tisza D-i irányba fordult és az Ér-völgyén keresztül talált lefolyást. Majd később a pleisztocén végén Szatmár-Beregi-síkság és a Bodrogköz megsüllyedése miatt ÉNy-i irányba fordult. A mai futásirányát csak a holocén folyamán vette fel. A Máramarosi-havasokban két forráspatakkal (Fekete- és fehér Tisza) eredő Tisza a Kárpát-medence keleti felének csaknem valamennyi vízfolyását összegyűjti, s vezeti le a Dunába.

Jellemzői:

  • Hossza: Magyarországi szakasza 596 km, eredeti hosszának majdnem 40%-ával rövidebb.

  • Szakaszjelleg: Az egész ország területén kanyarogva bevágódó szakaszjellegű.

  • Az É-i határtól a Szamos-torkolatig kanyarogva feltöltő.

  • A Szamos-torkolattól a D-i országhatárig kanyarogva bevágó.

  • Mederszélesség: Középvízi mederszélessége 191-236 m között változik.

  • Mélység: Kisvízi mélysége a sodorvonalban 2,9-7,5 m, árvíznél 11,2-17,8 m között ingadozik.

  • Vízszintingadozás: Átlagos vízszintingadozása a Szamos torkolata alatt mindenütt 8 m körüli, de néhány folyószakaszon meghaladja a 11 m-t.

  • Vízjárás: A vízgyűjtő földtani-domborzati adottságaiból következik, hogy árhullámai jelentékenyek, víztartalékai viszont gyorsan kimerülnek, vagyis a Tisza vízjárása szélsőséges. A Tiszának három árvize van: a kora tavaszi, a kora nyári és a késő őszi. A kora tavaszi árvíz a Keleti-Kárpátok és az erdélyi hegységek hóolvadásából és a tavaszi esőzésekből származik. A kora nyári árvíz, "a zöldár" ár júniusi esőzésekből származik, és egyszerre jelentkezik a Tiszán és mellékfolyóin. Az őszi árvíz mediterrán hatásra következik be.

  • Jelentősebb mellékfolyói:

    • Jobboldali mellékfolyók: A Tisza legjelentősebb jobb oldali mellékfolyója Bodrog, amely Tokajnál ömlik a Tiszába. A Sajó Ónod alatt ömlik a Tiszába. Tiszafüred alatt a Tisza felveszi a Bükk DNY-i részének lefolyó vizeit összegyűjtő Eger patakot, Szolnoknál pedig a Tarna, Galga és a Tápió vizeit összegyűjtő Zagyvát.

    • Baloldali mellékfolyók: A Tisza vizét baloldalon a Túr, a Kraszna, a Szamos, a Hármas- Körös és a Maros szaporítja. A Maros a Tisza legbővizűbb mellékfolyója.