Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Természetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

A Dunántúli-középhegység flóravidéke (Bakonyicum)

A Bakonyicum flóravidékéhez tartozik.

Növénytársulásainak területi elterjedését, fajösszetételét számos tényező befolyásolja: a különböző klímahatások (szubatlanti, szubmediterrán, szubkontinentális), az eltérő orográfiai adottságok (tszf.-i magasság, kitettség, lejtőviszonyok stb.), valamint a változatos kőzettani felépítés (dolomit, mészkő, homokkő, gránit, bazalt stb.).

Eredménye a növénytársulások mozaikos megjelenése A makroklíma által meghatározott zonális társulások itt is elsősorban a bükkösök, gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek. A Bakonyicum területén magasság szerint tagolódás nem annyira kifejlett, sőt a hegység nyugati felében az egyes vegetációzónák azonos magasságba, egymás mellé is kerülhetnek. Oka: A Dunántúli-középhegység éghajlati sajátossága. A hegységvonulat merőleges az uralkodó északnyugati szelekre. Ezért északnyugati oldala jóval csapadékosabb, mint az átellenes délkeleti. A csapadékkülönbséget tovább erősíti az egyes hegységtagok (Északi-Bakony, Vértes, Gerecse) észak, északnyugati területeinek magasabb fekvése és nagyobb relatív reliefje. Ennek megfelelően a középhegység északi-északnyugati oldalán erősebbek az atlanti hatások, míg kelet-északkelet felé fokozódik a kontinentalitás. A déli-délkeleti oldalán viszont szubmediterrán klímahatás érvényesül.

A fentiek alapján a zonális társulások területi elrendeződése a következőképpen alakult:

  • Szubmontán bükkösök: csupán a flóravidék legmagasabbra kiemelkedő szubatlanti éghajlati hatás alatt álló nyugati felében, a Bakony északi részén, az Öreg-Bakonyban. Más hegységekben csak extrazonális (északias lejtők, völgyoldalak) megjelenésűek.

  • Gyertyános tölgyesek: A flóravidék egyéb területein a legmagasabb vegetációs öv. A Keleti-Bakonyban, Vértesben még bükkelegyes gyertyános tölgyes a jellemző, keletebbre mindinkább kimarad a társulásból a bükk. A hegységek déli, délkeleti területein pedig már a gyertyánostölgyes is extrazonálisan van csak többnyire jelen (Balaton-felvidék, Gerecse).

  • Cseres-tölgyesek: a Bakonyicum legelterjedtebb társulásai.

A lösztársulások egykor nagy területeket fedtek a Dunántúli¬középhegység déli peremi övezetében (Vértesalja, Fehérvári-hegylábfelszín, Lovasberényi-löszöshát stb.).

Dolomit-társulások

A Dunántúli-középhegységben a dolomit igen elterjedt, így a vegetációra gyakorolt hatása is jelentős. A délies kitettségű fátlan "dolomitkopárokon" szubmediterrán fajok ma is igen nagy számban vannak jelen, az északias lejtők viszont a jégkorszakból itt maradt dealpin fajokat őriznek. A meredek lejtőjű dolomitfelszínek sekélyrétegű, nyers talajain, a felerősödő szubmediterrán klíma mellett, zárt erdő nem alakulhat ki.

Dolomitkopárjaink tehát ősi, erdőtlen kopárok. A legváltozatosabb dolomitvegetáció a Vértesben (Csákvár térsége) maradt fenn.

  • Dolomit szikla gyepek: legismertebb endemikus faja a Naszá1ytól a Keszthelyi-hegységig elterjedt magyar gurgolya, az István király szegfűje és a pilisi-len. A zárt sziklagyepek jellemző fajai közé tartozik a budai nyúlfarkfű, henye boroszlán és a vitézvirág. Szentgál környékén ez a társulás őrzi a híres - a Bükk I. fázis reliktumaként számon tartott ¬tiszafa állományt, amely a második legnagyobb (-120 000 tő) Európában. Jégkori reliktumokként tartják számon a medvefűlet, a cifra kankalint és a tarka nádtippant stb.

  • Cserszömörcés molyhos-tölgyes bokorerdők (karsztbokorerdők)

  • Illír jellegű molyhos tölgyesek

Karsztbokorerdő (forrás: internet)

Legszebb szurdokerdő társulásokkal az Északi-Bakonyban találkozhatunk, de előfordulnak a Keleti-Bakonyban, a Keszthelyi-hegységben és a Vértesben is. A Vértes és a Bakony szurdokaiban él az örökzöld babérboroszlán. A víztől függő társulások is gazdagítják a Bakonyicum flóráját. Az öcsi Nagy-tó őrzi a Bakony egyetlen tőzegmohás lápját. A Tapolcafői láprétek is számos növényritkaságot őriznek.

A Dél-Dunántúl flóravidéke (Preaillíricum)

  • A flóravidék a Villányi-hegységtől a Mecseken, Somogy-Tolnai dombvidéken át a Kelet-Zalai dombságig terjed.

  • Legfontosabb sajátossága az illír és a pannon flórák közötti átmenetiség.

  • A Villányi-hegység növénytakarója még teljesen balkáni jellegű. A Mecsekben, a Kelet-Zalai-dombság déli peremén is számos balkáni és szubmediterrán növényfaj él. Az illír jelleg észak felé fokozatosan csökken. A flóravidék keleti peremén még a pusztai elemek gyakoriak. Nyugat felé - az óceáni hatás erősödésével - a kontinentális fajok rovására növekszik az atlanti és a dealpin elemek száma.

  • A terület zonális erdőtársulásai itt is a cseres-, a gyertyános-tölgyesek és a bükkösök, amelyek azonban fajösszetételükben az illír tölgyesekkel és bükkösökkel mutatnak szoros rokonságot. Területi elrendeződésük elsősorban a csapadék függvényében változik. .

  • Tatárjuharos lösztölgyesek, löszpusztarétek: csupán a Dunántúli-dombság Mezőfölddel határos területein voltak jelen.

  • Cseres-tölgyesek: a Dunántúli-dombság legelterjedtebb társulásai. A mecseki cseres-tölgyesekben szelídgesztenye is előfordul.

  • Gyertyános-tölgyesek: Kelet-Zalai-dombság, a Zselic és a Mecsek kissé magasabb felszínein, a Marcali-hát tetőszintjén. Másutt csak az északi lejtőkön extrazonálisan vannak jelen (Villányi¬-hegység). A gyepszintjében számos alpin és nyugat-balkáni elem is megjelenik (illatos hunyor, olasz müge, szúrós csodabogyó, erdei ciklámen stb.)

  • Illír jellegű bükkösök: A Dunántúli-dombság legmagasabb, leghűvösebb és legcsapadékosabb tetőin (extrazonálisan az északi kitettségű lejtőkön is) - elsősorban Kelet¬-Zalai-dombság, Mecsek, Zselic területén - terjedtek el. Gyepszintjének jellegzetes alpin-nyugat-balkáni növényei a zalai bükköny, a tarka lednek, csodabogyó, az erdei ciklámen, a szártalan kankalin stb.

  • Kőzethez, ill. talajokhoz kötődő növénytársulások is színezik a növényföldrajzi palettát:

  • Karsztbokorerdők, sziklagyepek és lejtősztyepprétek: meleg, meredek mészkőlejtőkön. A Villányi-hegység karsztbokorerdői és sziklagyepei gazdagok balkáni és szubmediterrán fajokban (dalmát csenkesz, magyar kikerics stb.).

  • Illír jellegű molyhostölgyes: Vastagabb, nagy mésztartalmú talajokon erdők jöttek létre. A Mecsek és a Villányi-hegység déli expozíciójú, enyhébb lejtésű mészkőfelszínei mellett a Dunántúli-dombság északkeleti, lösszel fedett felszínein is elterjedt. A társulás legféltettebb növényritkasága a Mecsekben élő pünkösdi rózsa.

  • Belső-Somogy szárazabb, homokterületein és a Principális-völgymedence déli részén homoki társulások alakultak ki.

  • Barcs-ősborókás.

    Bánáti bazsarózsa (forrás: internet)

  • A domborzattól-mikroklímától függő növénytársulások közül szurdokerdőkkel kizárólag a Mecsekben találkozhatunk, hársas-kőrises sziklaerdők viszont a Mecsek mellett előfordulnak a Villányi-hegységben is.

  • Vízhez kötődő társulások: Sokkal nagyobb jelentőségűek. A dombságok völgyeiben, folyók mentén, Belső-Somogy buckaközi mélyedéseiben, a Balaton leválasztott öbleiben kiterjedt ártéri, vízi- mocsári-lápi társulások jöttek létre. Az egykor nagyobb területeket elfoglaló vízi- mocsári-lápi vegetáció maradványai ma már sok helyen védelmet élveznek. Ezek közétartozik a Nagyberek és a Kis-Balaton nádasaival és zsombékosaival, fűz- és rétlápjaival, égeres láperdőivel. Leggazdagabb a Szenta melletti Baláta-tó vegetációja. A Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz (korábban a Barcsi Tájvédelmi Körzethez) tartozó darányi Nagyberek tőzegmoha- és égerlápjai, láperdői is hasonló értékeket rejtenek.

  • Nyugat-Dunántúl flóravidéke (Praenoricum)

  • A flóravidék területének döntő hányada a Pannóniai flóratartomány része, csupán a Soproni- és Kőszegi-hegység, valamint a Vas-¬hegy és a Vasi-Hegyhát nyugati része tartozik az Alpi flóratartomány Kelet¬alpi flóravidékébe. Területén kelet-nyugati irányba haladva fokozatosan csökken a pannon flóra jellegzetes fajainak a száma, és nő a hűvös nyarú, csapadékos klímát kedvelő dealpin (magashegységi) és boreális (északi) elemeké. Északnyugat felé a szubmediterrán fajokban való elszegényedés is megfigyelhető. Az előzőekből következik, hogy zonális növény társulásai keletről nyugat felé meghatározott sorrendben változnak.