Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Természetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

17. fejezet - 17.A természet védelmére vonatkozó jogi szabályozás hazai fejlődésének történeti áttekintése (a szabályozás kezdeteitől a hatályos jogi szabályozásig).

17. fejezet - 17.A természet védelmére vonatkozó jogi szabályozás hazai fejlődésének történeti áttekintése (a szabályozás kezdeteitől a hatályos jogi szabályozásig).

A hazai természetvédelem története legjobban a vonatkozó jogi szabályozás, a gazdálkodási előírások történetén át követhető nyomon, amelyekre később a szervezeti rendszer épült.

A természetvédelem jogi szabályozásának gyökerei

A természetvédelem jogi szabályozásának gyökerei az első -többnyire gazdálkodási célokat szolgáló- erdőtörvények, vadászati jogszabályok voltak. (másodlagos jogi szabályozás)

  • 1426 Zsigmond király rendelkezése a kíméletes erdőhasználatról,

  • 1565, 1669 erdőrendtartási törvények

  • 1790 II.Lipót dekrétuma az erdők védelméről (erdei zárlat a pusztítás megakadályozása érdekében),

  • 1729 III.Károly dekrétuma a vadászat és madarászat szabályairól (tilalmi idők megállapítása).

Az intézményes természetvédelem első szakasza (a kiegyezéstől az I. világháborúig)

Ebben a szakaszban a törvényalkotáson túl összeírták a védelemre érdemes természeti értékeket és a szervezetre is elgondolásokat fogalmaztak meg. A madárvédelemben hatékony intézkedések születtek, és 1893-ban létrehozták a Magyar Ornitológiai Központot, amely Madártani Intézet néven ma is működik. Az 1883-ban megalkotott vadászatról, majd az 1888-as halászatról szóló törvények ellentmondásos voltuk ellenére a madárfajokon kívül néhány más gerinces állatfajra is tartalmaztak természetvédelminek tekinthető intézkedéseket. Sajnos a mind erőteljesebben kibontakozó (jogszabályokkal is alátámasztott) természetvédelmi intézkedések és tervek végrehajtását a világháború megakadályozta, és az elért eredmények, az elképzelések, javaslatok nagy része azokra a területekre esett, amelyek már nincsenek jelenlegi határainkon belül.

Az 1800-as évek fontosabb törvényei

Az ekkor megalkotott fontosabb természetvédelmi jogszabályok a következők voltak:

  • az 1879. évi XXXI. törvény , az első önálló magyar erdőtörvény (véderdők kijelölése: tarvágás, alomgyűjtés és legeltetés tilalma, tűzgyújtási szabályok, élőhely, tájképi értékek védelme, vadászati előírások)

  • 1883. évi vadászati törvény (XX.tc.) szélesebb körű madárvédelem

  • 1883. évi halászati törvény (tilalmi idő, méretkorlátozás bevezetése)

  • 1894 évi XII. tc. 57. és 58. §-a : a mezőgazdaság számára hasznos állatok, illetve a hasznos homokkő növények védelme (a tc. felhatalmazása alapján 1901-ben 24.655. sz. FM rendelet sorolta fel a védelemben részesítendő madár- és emlősfajokat)

  • emlékfák, tájképek szépségét emelő faegyedek, ritka vagy értékes példányok regisztrációját előíró 21.527/1900. FM rendelet

  • a Madarak és Fák Napjának bevezetése (26.120/1906.VKM rendelet)

  • az első természetvédelmi törvénytervezet (1910.), az önálló természetvédelmi szervezetrendszer kialakításának kezdete (3526/1914FM rendelet)

A természetvédelem átfogó szabályozásának kialakítása (a két világháború közötti időszak)

Az 1923. évi XVIII. Törvény

Ez volt az első jogszabály a természetvédelem közigazgatási kérdéseiről (az erdészeti igazgatás szabályainak megállapítása, a természeti értékek megőrzésével kapcsolatos hatósági feladatoknak az állami erdészeti szervezet hatáskörébe utalása). A törvény szerint 1923-tól a természetvédelem helyi végrehajtó szervei az erdőigazgatóságok, amelyeket a szervezeti változások következtében később erdőfelügyelőségnek, erdőrendezőségnek vagy erdőgazdaságnak, összefoglaló néven az államerdészeti szervezetnek kell tekinteni. Ezen kívül 1935-ig említésre méltó állami intézkedés nem történt, megjelent viszont 1931-ben Kaán Károlynak, a magyar természetvédelem megalapítójának már előbb említett alapvető természetvédelmi műve.

Az 1935. évi IV. törvény

Hosszú előkészítő munka és erőfeszítések után 1935-ben elfogadták a természetvédelmi törvényt az erdőkről és a természetvédelemről, amely három védelmi formát ismer: területi védelem (természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet), természeti értékek (egyedi természeti alkotások, tárgyak) védelme (kipusztulással fenyegetett vagy hasznos fajok). A törvény meghatározta a védett természeti területeken, illetve a védett fajokkal kapcsolatban tiltott tevékenységek (pl. pusztítás, rongálás), illetőleg engedélyköteles beavatkozások (pl. üzem, épület létrehozása) körét, továbbá a magántulajdonban álló védett természeti területeken található természeti értékek jogállását, valamint a kártalanítási és kisajátítási szabályokat. Rendelkezett a védetté nyilvánítási (1945-ig 219 természeti értéket és 2844 ha összterületet helyeztek védelem alá) eljárás legfontosabb elemeiről, a természetvédelmi igazgatási rendszerről, amelyet gyakorlatilag az 1914-es tervezet szerint szabályozta. A természetvédelmi előírások megszegését kihágásként rendelte büntetni a törvény.

Az Országos Természetvédelmi Tanács

1939-ben megalakult az Országos Természetvédelmi Tanács és még ugyanabban az évben a debreceni Nagyerdő egy részének védetté nyilvánításával megkezdődött a gyakorlati természetvédelmi tevékenység. A második világháború befejezéséig 219 területet nyilvánítottak védetté. Ezt a lázas és biztató természetvédelmi tevékenységet 1945-1950 között öt évre a háború félbeszakította.