Ugrás a tartalomhoz

"B" Tételű modul - Természetvédelem

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. (2008)

Szaktudás Kiadó Ház ZRt. a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

A Bonni Egyezmény

A Bonni Egyezmény

Az 1986. évi 6. törvényerejű rendelettel kihirdetett, "A vándorló vadon élő állatfajok védelméről" szóló egyezményt 1999. június 23-án, Bonnban kötötték meg, Magyarország 1983-ban csatlakozott hozzá.

Az egyezmény célja

Az egyezmény célja, hogy megteremtse a nemzetközi jogi kereteket a vándorló szárazföldi és tengeri állatfajok védelmére, azok teljes vonulási útvonalán. Az egyezmény szempontjából vándorlónak kell tekinteni azokat a vadon élő állatfajokat, melyek egyedei bizonyos időközönként és előre jelezhetően egy vagy több országhatáron átlépnek. Élőhelynek tekinthető a vándorló faj elterjedési területén belül minden olyan hely, amely a fajra nézve megfelelő életfeltételeket biztosít; Az egyezmény I. függelékében a veszélyeztetett vándorló fajok felsorolása található, ezeket elterjedési területükön egészben vagy részben a kipusztulás veszélye fenyegeti. A II. függelékben szereplő fajok védelmi helyzete kedvezőtlen és ezt az egyezménnyel kedvezően lehetne befolyásolni.

Kötelezettségek

Az egyezményből fakadó kötelezettségeket az alábbiakban lehet összefoglalni:

  • A részes felek biztosítják az I. függelékben felsorolt vándorló fajok azonnali védelmét, a kipusztulási veszély elhárítása szempontjából fontos élőhelyek megőrzését, illetve élőhelyeik helyreállítását, továbbá vándorlásukat jelentősen gátló tevékenységek, akadályok káros hatásának a megelőzését, ellensúlyozását vagy minimalizálását.

  • Az I. függelékben felsorolt fajokat veszélyeztető tényezőknek a csökkentése, szabályozása, beleértve ezen fajokat veszélyeztető nem őshonos fajok betelepülésének ellenőrzését, illetve a már betelepült fajok állományának esetleges felszámolását.

  • Az I. függelékben szereplő fajok esetében a részes államok kötelesek megtiltani az adott fajhoz tartozó egyedek zsákmányolását. Ez alól a tilalom alól tudományos, védelmi, tradicionális, megélhetési célú körülmények miatt lehet kivételt tenni.

  • Az egyezmény a II. függelékben szereplő vándorló fajok védelme és gondozása érdekében elsősorban külön megállapodások megkötése az államok feladata.

A megállapodások néhány általános alapelve:

  • a megállapodás az érintett vándorló faj elterjedési területének egészére terjedjen ki,

  • a megállapodás lehetőleg egynél több vándorló fajjal foglalkozzon,

  • nevezze meg a vándorló fajt, elterjedési területét, vándorlási útvonalát,

  • adjon lehetőséget a részes államoknak a végrehajtási nemzeti hatóság kijelölésére,

  • megfelelő szervezeti keretet biztosítson a nemzetközi végrehajtáshoz,

  • rendezze a részes államok közötti – kapcsolódó – vitás ügyeket stb.

Szakmai tartalmi követelmények körében az alábbiakat nevesíti az egyezmény:

  • a vándorlást akadályozó tényezők megszüntetése, csökkentése, az érintett vándorló fajokra káros anyagok kibocsátásának megakadályozása, csökkentése,

  • az érintett vándorló faj védelmi helyzetének időszakonkénti áttekintése,

  • a károsító tényezők, a tiltott zsákmányolás megszűntetését szolgáló intézkedések,

  • összehangolt természetvédelmi és kezelési tervek készítése, valamint a helyes ökológiai elveken alapuló intézkedések meghatározása,

  • az érintett fajok populációdinamikai kutatása,

  • nemzetközi információcsere, illetve a közvélemény tájékoztatása,

  • élőhelyek megóvása, helyreállítása, védelme a vándorlási útvonalon

  • az érintett faj védelme szempontjából ártalmas fajok betelepítésének ellenőrzése,

  • szükség szerint sürgősségi intézkedések meghatározása.

A fentiekre tekintettel keretjellegűnek mondható egyezményhez számos megállapodás, illetve un. egyetértési memorandum kapcsolódik.

Egyetértési memorandumok:

  • a vékonycsőrű póling védelméről (1994),

  • közép-európai túzokpopulációk védelméről (2000),

  • a csíkosfejű nádiposzáta védelméről (2003)

  • a hódaru védelméről.