Hazánk 2004. május elsejével lett az Unió tagja, a csatlakozási szerződést külön törvény tartalmazza (2004. évi XXX. törvény). Az EU és intézményi jogelődei –annak ellenére, hogy alapvetően a gazdasági érdekek és célok összehangolására jöttek létre– a környezetvédelem kérdéskörét meglehetősen korán az érdeklődési körükbe vonták. Ennek legfontosabb megnyilvánulásai a környezetvédelmi cselekvési -vagy közismertebb néven- akcióprogramok, amelyek az EK, majd az EU környezetpolitikáját alapjaiban meghatározó középtávú tervek, amelyek eredményeként a környezet védelme a meghatározó közösségi politikák és szabályozások szintjére emelődött.

Az Európai Unió szabályázásának eszközei

A szabályozási eszközök használata

A rendelettel történő szabályozást elsősorban akkor használja az Unió, ha egységes rendszert kíván megteremteni a tagállamok között, mivel a rendelet közvetlenül hatályos és alkalmazandó minden tagállamban. A tagállamok kötelezettsége ezáltal az egységes intézményrendszer kialakítására, illetve a rendelettel ellentétes belső szabályozás felszámolására (deregulációra) irányul.

Az irányelvek a közösségi környezetjog leggyakrabban használt eszközei. Az irányelv alapján a tagállamoknak belső jogszabályokat kell alkotniuk, amelyekkel szemben támasztott alapvető követelmény, hogy célkitűzéseiben, alapelveiben feleljen meg az irányelvben foglaltaknak, az irányelv fogalmi rendszerét kövesse, a nemzeti szabályozással és jogrendszerrel összhangban hatékonyan biztosítsa az irányelv által meghatározott célok megvalósulását, működőképes végrehajtási rendszert hozzon létre.

Környezetpolitikai irányelvek