1   oldal


Ásványrendszertan

 
XIX. Az ásványok rendszerezéséről

1. Bevezetés

Az ásványok sokfélesége és változatossága – jelenleg mintegy 4300 ásványfajt ismerünk és évente 40-50 újabbat fedeznek föl a kutatók – minden időben szükségessé tette csoportosításukat, rendszerezésüket. Az ókor gondolkodói makroszkópos megjelenésük alapján már csoportosították a környezetükben lévő különféle köveket, de az ásványok tudományos rendszerezésével foglalkozó első írásokat csak a 17-18. századtól ismerjük. Azóta jó néhány ásványrendszertan született.

Az első magyar nyelven íródott ásványtan könyv is valójában egy ásványrendszertan: Benkő Ferenc Magyar Minerologia című műve 1786-ban jelent meg Kolozsvárott. E munka a szászországi Freiberg professzorának, Abraham Gottlob Wernernek rendszere alapján mutatja be az ásványvilág legfontosabb képviselőit. A Benkő által is felhasznált rendszertan azonban még tartalmazza a mai értelemben vett ásványokon kívül a kőzeteket és ősmaradványokat is.

A rendszerezési tevékenység az ásványtan (egyúttal a kémia és fizika) fejlődésével együtt különböző szakaszokon ment keresztül. Alapvető jelentőségű volt a neves svéd kémikus, Johan J. Berzelius rendszere, aki az ásványokban található anionok alapján végezte el az ásványok csoportosítását. Az egyik legnagyobb ásványrendszerezőnek az amerikai James D. Dana tartható, akinek a 19. század közepén alkotott rendszerét – folyamatosan igazítva a modern ismeretekhez – jelenleg is használjuk.




Copyright ©  Szakáll Sándor,  2011

A tananyag kifejlesztése a TÁMOP 4.1.2-08/1/A-2009-0033 pályázat keretében valósult meg.