Ugrás a tartalomhoz

Paleontológia

Dr. Dávid Árpád (2011)

EKF ttk

Ősnövénytani kiállítás

Ősnövénytani kiállítás

Északkelet-Magyarországon, a Bükk területén számtalan helyen gyűjthetők fosszilis növénymaradványok, a karbontól a pleisztocénig. A legtöbb lelőhely kainozoos növényi maradványokat tár fel. A terület egyik paleobotanikai szempontból világhírű feltárása Eger közelében a kisegedi útbevágás. Itt paleogén, kora-oligocén növénymaradványok, főként levelek és termések gyűjthetők sekélytengeri körülmények között létrejött, finoman lemezes szerkezetű márgából. A képződmény és a benne található, főként szárazföldi növények kora 35 millió év. Az itt található fosszíliák trópusi-szubtrópusi, nedves klímát kedvelő növények maradványai: elsősorban bükk-, tölgy-, dió- és babérfélék, hüvelyesek, szilfa, valamint benge-félék gyakoriak, valamint olyan egzotikus, trópusi növények, mint az Elaeocarpaceae családba tartozó Sloanea. Olyan, már kihalt növények is előfordulnak itt, mint például a Ráskya, melynek termései igen gyakoriak a feltárásban.

A késő-oligocén képződményeit a volt Wind-féle téglagyár agyagbányája tárja fel legszebben. Itt három szintben, az ún. „alsó flóra”, középső flóra” és „felső flóra” szintekben találhatók nagy mennyiségben növénymaradványok. Az „alsó flóra” még tartalmaz olyan melegkedvelő fajokat, melyek a kora-oligocénre voltak jellemzőek. A „felső flóra” már több olyan, mérsékelt égövi elemet tartalmaz, ami napjainkban is megtalálható a Kárpát-medencében. Ugyanakkor folyók környékén még előfordultak a meleg, nedves klímát kedvelő fajok is. Ennek megfelelően a leggyakoribb taxonok az Acer különböző fajai (Acer trilobatum), éger-, szil- és babérfélék, a Myrica, a „Rhamnus” – ez utóbbi csak a Kárpát-medence késő-oligocénjéből ismert – mocsári ciprusok és páfrányfélék.

A Kárpátok kiemelkedése és az intenzív vulkanizmus jelentős éghajlatváltozást okozott a miocén folyamán. Számos olyan feltárás található Északkelet-Magyarországon, melyeknek gazdag ősnövény-együttese az ebben a korszakban lejátszódott éghajlatváltozásokról árulkodik (Felsőtárkány, Sály, Dédestapolcsány, Uppony, Mikófalva, Bánhorváti, Balaton-Dellő). Leggyakoribb növényfélék a dió (Pterocarya), a juhar (Acer), mediterrán tölgyek (Quercus), babér (Lauraceae), ámbrafa (Liquidambar), hüvelyesek (Leguminosae) és a Zelkova. A melegkedvelő növények előfordulása, mint például pálmafélék jelzik, hogy a miocén kezdetén a mainál jóval melegebb, szubtrópusi éghajlat uralkodott.

Pleisztocén korú növényi lenyomatok elsősorban édesvízi mészkövekben találhatók. Gyakoriak a páfrányfélék, az éger, a szil és a mogyoró. Ezek a növények a karsztforrások körül kialakuló speciális mikroklímáról árulkodnak. A terület akkori éghajlati viszonyairól pollenvizsgálatok során nyerhetünk információkat.

Az északkelet-magyarországi kainozoos növénymaradványok legnagyobb tudósa báró Andreánszy Gábor volt. Számos új növényfajt írt le az itteni feltárásokból. Neki állít emléket a Mátra Múzeum ősnövénytani kiállítása.