A volt Wind-féle téglagyár agyagbányája Eger DK-i részén fekszik (4.2.1. ábra). Déli irányból a Homok út határolja. Észak-északnyugat felől Eger Merengő nevű városrésze jelenti határát. A feltárás Ny-i peremén terül el a Rozália temető. Közvetlen közelében halad az Egert Putnokkal összekötő vasútvonal. A jelenleg is működő bánya mind gyalogszerrel, mind pedig személygépkocsival jól megközelíthető. A feltárás földrajzi koordinátái: 47°53’47.55”É, 20°23’52.20”K (4.2.2. ábra). A látogatáshoz engedélyt kell kérni a Téglagyár Kft.-től.

A feltárás a Középső-Paratethys egri emeletének sztratotípusa. Az egri az oligocén – miocén átmeneti emelete, amely így átnyúlik a felső-oligocén katti emeletből az alsó-miocén akvitáni emeletbe. A feltárás teljes egri szakasza az NP 25-ös nannoplankton- és a Paragloborotalia opima opima planktonforaminifera-zónába tartozik.

A Wind-téglagyári szelvény csak az egri idősebb, alsó részét tárja fel (4.2.3. ábra). A tengeri kifejlődések széles skálája található meg a feltárásban (sekély batiális, szublitorális, litorális, laguna fácies) gazdag, kiváló megtartású faunával és flórával. A Wind-féle téglagyárban az Egri Formáció rétegei fokozatos átmenettel fejlődnek ki a fekvő Kiscelli Agyagból. Erre erősen glaukonitos, tufitos homokkő települ. Makrofaunájára jellemző a Flabellipecten burdigalensis Lamarck, a Cerithium egerense Gábor, a Babylonia eburnoides umbilikoziformis Telegdi-Roth, Dentalium apenninicum Sacco, valamint magános korallok, cápafogak és halúszótüskék előfordulása.

A glaukonitos homokkőre mintegy 35-40 m vastagságban molluszkás agyag települ. A kifejlődést gazdag foraminifera és apró molluszkás puhatestű fauna jellemzi. Alsó részében a Legányi-féle ún. X1 és X2 aleurloit közbetelepülések igen gazdag faunájúak és sok növénymaradványt tartalmaznak („alsó flóra”). A magasabb helyzetű, Telegdi-Roth (1914) által X rétegnek nevezett finomhomokos összlet faunája átmenetet képvisel a felsőbb rétegek felé.

Erre az összletre 5-5,5 m vastagságú homokzsinóros agyag települ. Jellemzőek a gyakori limonitos konkréciók, a leveles, palás elválás, a felsőbb részében pedig jelentős mennyiségű növénymaradvány („középső flóra”).

Majd 2 m vastagságban helyenként limonitos, laza, gyengén meszes homokkő következik, igen gazdag, jó megtartású molluszka faunával. Ez a Legányi által „k” rétegnek nevezett összlet. A régebbi szakirodalomban ennek a faunája fedte az „egri fauna” fogalmát.

A rétegsor 10-12 m vastag szürke agyagmárga, kőzetlisztes agyag, márga kifejlődésben folytatódik homok közbetelepülésekkel. Ez az összlet ősmaradványokban szegény. Legányi ezt „tellinás agyag”-nak vagy „d” rétegnek nevezte.

Erre mintegy 5-7 m vastag csillámos, kőzetlisztes agyag, felső részén palás, limonitos homokkő betelepülés következik szórványos növénylenyomatokkal. A rétegsor mintegy 20 m vastagságban keresztrétegzett, aprókavicsos durva homok, laza durva homokkő, felső részén felfelé sűrűsödő agyag-betelepülések és konkréciók sorozatából áll. Az összlet ősmaradványokban ritka.

Ezután csökkentsósvízi kifejlődésű limonitos agyag következik Polymesoda convexa és Unio fajokkal (Telegdi-Roth féle „u” réteg). A következő finomrétegzett, csillámos, laza, homokkőből, homokos agyagból álló réteg tartalmazza a „felső flóra” kivételesen szép, jó megtartású növénymaradványait. Majd 4-5 m vastag homokos agyag, agyagos laza homokkő következik gazdag csökkentsósvízi faunával. Ez a Telegdi-Roth (1914) által „c”-vel jelzett „cerithiumos réteg”. Erre 1 m vastagságú, csillámos, laza, agyagos homokkő következik. Felette 0,8-1,0 m vastag kavicsos laza homokkő, lumasellaszerűen felhalmozott gazdag faunával (pl.: Anadara diluvii Lamarck, Mytilus aquitanicus Mayer, Ostrea cyathula Lamarck, Tympanotonus margaritaceus Brocchi). E szintet Telegdi-Roth „m” rétegként jelölte („mytiluszos réteg”). A rétegsort 1-2 m növénymaradványos agyag, limonitos, mytiluszos (m1 réteg) homok és homokkő, végül 0,5 m agyagos kavics, és 4-5 m limonitkonkréciós agyag, kőzetliszt zárjakevés „k” réteghez hasonló (k1) faunával.

Báldi Tamás a hazai felső-oligocén társulásokat vizsgálva 14 paleocönózist különített el. A paleocönózisok magyarországi térbeli eloszlását vizsgálva a következők figyelhetők meg. A földrajzi elhelyezkedés Ny-ÉNy-i irányban húzódó szárazulatra utal. Keleti irányban fokozatosan, a selfek világátlagának megfelelő hajlászöggel mélyülő tengermedencére következtethetünk. Az üledékgyűjtő és a szárazulat határa a Rába vonal mentén húzódhatott.

Eger környékén nyomozható az üledékgyűjtő medence legmélyebb területe. Itt az egri emelet alsó részében a mélyszublitorális-sekélybatiális Hinia-Cadulus közösség az uralkodó. Az összlet felső szintjében jelentkeznek csak a sekélyszublitorális (Pitar polytropa) és a parti (Tympanotonus-Pirenella és Mytilus aquitanicus) paleocönózisok.

Válogatott irodalom

Báldi T. 1973. Mollusc fauna of the hungarian Upper Oligocene (Egerian). Studies in stratigraphy, palaeoecology, palaeogeography and systematics. – Akadémiai Kiadó, Budapet, p. 511.

Báldi T. 1998: Magyarország epikkontinentális oligovén képződményeinek rétegtana. – In: Bérczi I. – Jámbor Á. 1998: Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. –Budapest, 419-435.

Dávid Á. 1990: Újabb paleoökológiai megfigyelések felső-oligocén korú puhatestűeken (Eger, volt Wind-féle téglagyár). - Malakológiai Tájékoztató 9., 12-14.

Dávid Á. 2007: Eger, Wind-féle téglagyár agyagbányája. – In: Pálfy J. – Pazonyi P. (szerk.) 2007: Őslénytani Kirándulások Magyarországon és Erdélyben. – Hantken Kiadó, Budapest, 204-207.

Dávid Á. 2009: Bioeróziós és patológiás elváltozások az egerien Mollusca faunáján. – Disszertációk az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszékéről 3., p. 230.

Fodor R. 2001a: Bioeróziós nyomok felső-oligocén korallokon (Wind-féle téglagyár, Eger). – Földtani Közlöny 130/1-2, 179-196.

Főzy I. – Szente I. 2007: A Kárpát-medence ősmaradványai. – Gondolat Kiadó, 258-259.

Hegedűs Gy. 1962: Magyarországi oligocén korallok. – A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, Budapest, 231-261.

Pelikán P. (szerk.) 2005: A Bükk hegység földtana. – Magyarázó a Bükk-hegység földtani térképéhez (1:50 000). – Budapest, 107-108.