Dr. Dávid Árpád (2011)
EKF ttk
A volt Wind-féle téglagyár agyagbányája Eger DK-i részén fekszik (4.2.1. ábra). Déli irányból a Homok út határolja. Észak-északnyugat felől Eger Merengő nevű városrésze jelenti határát. A feltárás Ny-i peremén terül el a Rozália temető. Közvetlen közelében halad az Egert Putnokkal összekötő vasútvonal. A jelenleg is működő bánya mind gyalogszerrel, mind pedig személygépkocsival jól megközelíthető. A feltárás földrajzi koordinátái: 47°53’47.55”É, 20°23’52.20”K (4.2.2. ábra). A látogatáshoz engedélyt kell kérni a Téglagyár Kft.-től.
4.2.1. ábra: A Wind-féle téglagyár földrajzi elhelyezkedése |
4.2.2. ábra: A Wind-féle téglagyár és környékének topográfiai térképe |
4.2.3. ábra: A Wind-féle téglagyár és környékének földtani képződményei |
A feltárás a Középső-Paratethys egri emeletének sztratotípusa. Az egri az oligocén – miocén átmeneti emelete, amely így átnyúlik a felső-oligocén katti emeletből az alsó-miocén akvitáni emeletbe. A feltárás teljes egri szakasza az NP 25-ös nannoplankton- és a Paragloborotalia opima opima planktonforaminifera-zónába tartozik.
A Wind-téglagyári szelvény csak az egri idősebb, alsó részét tárja fel (4.2.3. ábra). A tengeri kifejlődések széles skálája található meg a feltárásban (sekély batiális, szublitorális, litorális, laguna fácies) gazdag, kiváló megtartású faunával és flórával. A Wind-féle téglagyárban az Egri Formáció rétegei fokozatos átmenettel fejlődnek ki a fekvő Kiscelli Agyagból. Erre erősen glaukonitos, tufitos homokkő települ. Makrofaunájára jellemző a Flabellipecten burdigalensis Lamarck, a Cerithium egerense Gábor, a Babylonia eburnoides umbilikoziformis Telegdi-Roth, Dentalium apenninicum Sacco, valamint magános korallok, cápafogak és halúszótüskék előfordulása.
A glaukonitos homokkőre mintegy 35-40 m vastagságban molluszkás agyag települ. A kifejlődést gazdag foraminifera és apró molluszkás puhatestű fauna jellemzi. Alsó részében a Legányi-féle ún. X1 és X2 aleurloit közbetelepülések igen gazdag faunájúak és sok növénymaradványt tartalmaznak („alsó flóra”). A magasabb helyzetű, Telegdi-Roth (1914) által X rétegnek nevezett finomhomokos összlet faunája átmenetet képvisel a felsőbb rétegek felé.
Erre az összletre 5-5,5 m vastagságú homokzsinóros agyag települ. Jellemzőek a gyakori limonitos konkréciók, a leveles, palás elválás, a felsőbb részében pedig jelentős mennyiségű növénymaradvány („középső flóra”).
Majd 2 m vastagságban helyenként limonitos, laza, gyengén meszes homokkő következik, igen gazdag, jó megtartású molluszka faunával. Ez a Legányi által „k” rétegnek nevezett összlet. A régebbi szakirodalomban ennek a faunája fedte az „egri fauna” fogalmát.
A rétegsor 10-12 m vastag szürke agyagmárga, kőzetlisztes agyag, márga kifejlődésben folytatódik homok közbetelepülésekkel. Ez az összlet ősmaradványokban szegény. Legányi ezt „tellinás agyag”-nak vagy „d” rétegnek nevezte.
Erre mintegy 5-7 m vastag csillámos, kőzetlisztes agyag, felső részén palás, limonitos homokkő betelepülés következik szórványos növénylenyomatokkal. A rétegsor mintegy 20 m vastagságban keresztrétegzett, aprókavicsos durva homok, laza durva homokkő, felső részén felfelé sűrűsödő agyag-betelepülések és konkréciók sorozatából áll. Az összlet ősmaradványokban ritka.
Ezután csökkentsósvízi kifejlődésű limonitos agyag következik Polymesoda convexa és Unio fajokkal (Telegdi-Roth féle „u” réteg). A következő finomrétegzett, csillámos, laza, homokkőből, homokos agyagból álló réteg tartalmazza a „felső flóra” kivételesen szép, jó megtartású növénymaradványait. Majd 4-5 m vastag homokos agyag, agyagos laza homokkő következik gazdag csökkentsósvízi faunával. Ez a Telegdi-Roth (1914) által „c”-vel jelzett „cerithiumos réteg”. Erre 1 m vastagságú, csillámos, laza, agyagos homokkő következik. Felette 0,8-1,0 m vastag kavicsos laza homokkő, lumasellaszerűen felhalmozott gazdag faunával (pl.: Anadara diluvii Lamarck, Mytilus aquitanicus Mayer, Ostrea cyathula Lamarck, Tympanotonus margaritaceus Brocchi). E szintet Telegdi-Roth „m” rétegként jelölte („mytiluszos réteg”). A rétegsort 1-2 m növénymaradványos agyag, limonitos, mytiluszos (m1 réteg) homok és homokkő, végül 0,5 m agyagos kavics, és 4-5 m limonitkonkréciós agyag, kőzetliszt zárjakevés „k” réteghez hasonló (k1) faunával.
Báldi Tamás a hazai felső-oligocén társulásokat vizsgálva 14 paleocönózist különített el. A paleocönózisok magyarországi térbeli eloszlását vizsgálva a következők figyelhetők meg. A földrajzi elhelyezkedés Ny-ÉNy-i irányban húzódó szárazulatra utal. Keleti irányban fokozatosan, a selfek világátlagának megfelelő hajlászöggel mélyülő tengermedencére következtethetünk. Az üledékgyűjtő és a szárazulat határa a Rába vonal mentén húzódhatott.
Eger környékén nyomozható az üledékgyűjtő medence legmélyebb területe. Itt az egri emelet alsó részében a mélyszublitorális-sekélybatiális Hinia-Cadulus közösség az uralkodó. Az összlet felső szintjében jelentkeznek csak a sekélyszublitorális (Pitar polytropa) és a parti (Tympanotonus-Pirenella és Mytilus aquitanicus) paleocönózisok.
A Wind-féle téglagyár agyagbányájának panorámaképe | ||||
Lejárat a Wind-féle téglagyár agyagbányájába |
A Wind-féle téglagyár agyagbányája folyamatos kifejlődésű tengeri üledékeket tár fel |
Suvadásos jelenség a Wind-féle téglagyár agyagbányájában |
Turris sp. molluszkás agyagban |
Flabellipecten burdigalensis (Lamarck) molluszkás agyagban |
Myrica sp., ősi cserje levele |
Myrica sp., ősi cserje levele |
Daphnogene sp.; kihalt babérféle levele |
Cinnamomum sp.; babérféle levele |
Nodosaria sp. |
Balanophyllia desmophyllum Edwards - Haime |
Anadara diluvii Lamarck |
Flabellipecten burdigalensis (Lamarck) |
Arctica islandica (Braun in Agassiz) |
Laevicardium sp. |
Pitar polytropa Anderson |
Architectonica sp. |
Aporrhais pespelicani (Linnaeus) |
Strombus coronatus Defrance |
Galeodea nodosa (Solander in Brander) |
Hadriana egerensis (Gábor) |
Typhis pungens (Solander in Brander) |
Galeodes basilica (Bellardi) |
Athleta rarispina (Lamarck) |
Turris coronata (Münster in Goldfuss) |
Turricula legányii Báldi |
Dentalium sp. |
Decapoda rák ollójának töredéke |
Schizaster sp. |
Synodontaspis sp. |
Carcharias sp. |
Lamna sp. |
Osteichthyes indet.; csontoshal csigolya |
Osteichthyes indet., koponyaelem |
Felszakadt Entobia cateniformis Bromley - D'Alessandro, Conus dujardini egerensis Noszky mészvázában |
Maeandropolydora elegans Bromley - D'Alessandro, Ampullina crassatina (Lamarck) mészvázában |
Teredolites longissimus Kelly – Bromley molluszkás agyagban |
Teredolites longissimus Kelly – Bromley molluszkás agyagban |
Megőrződött Teredo teknők Teredolites longissimus Kelly – Bromley kitöltésén |
Arenicolites isp. limonitos homokkőben |
Lockeia isp. limonitos homokkőben |
Planolites montanus (Pemberton - Frey) limonitos homokkőben |
Ptichoplasma isp. limonitos homokkőben |
Teichichnus rectus Seilacher glaukonitos homokkőben |
Thalassinoides paradoxicus Woodward limonitos homokkőben |
Trichichnus linearis Frey molluszás agyagban |
Trichichnus isp. glaukonitos homokkőben |
Válogatott irodalom
Báldi T. 1973. Mollusc fauna of the hungarian Upper Oligocene (Egerian). Studies in stratigraphy, palaeoecology, palaeogeography and systematics. – Akadémiai Kiadó, Budapet, p. 511.
Báldi T. 1998: Magyarország epikkontinentális oligovén képződményeinek rétegtana. – In: Bérczi I. – Jámbor Á. 1998: Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. –Budapest, 419-435.
Dávid Á. 1990: Újabb paleoökológiai megfigyelések felső-oligocén korú puhatestűeken (Eger, volt Wind-féle téglagyár). - Malakológiai Tájékoztató 9., 12-14.
Dávid Á. 2007: Eger, Wind-féle téglagyár agyagbányája. – In: Pálfy J. – Pazonyi P. (szerk.) 2007: Őslénytani Kirándulások Magyarországon és Erdélyben. – Hantken Kiadó, Budapest, 204-207.
Dávid Á. 2009: Bioeróziós és patológiás elváltozások az egerien Mollusca faunáján. – Disszertációk az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszékéről 3., p. 230.
Fodor R. 2001a: Bioeróziós nyomok felső-oligocén korallokon (Wind-féle téglagyár, Eger). – Földtani Közlöny 130/1-2, 179-196.
Főzy I. – Szente I. 2007: A Kárpát-medence ősmaradványai. – Gondolat Kiadó, 258-259.
Hegedűs Gy. 1962: Magyarországi oligocén korallok. – A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, Budapest, 231-261.
Pelikán P. (szerk.) 2005: A Bükk hegység földtana. – Magyarázó a Bükk-hegység földtani térképéhez (1:50 000). – Budapest, 107-108.