Ugrás a tartalomhoz

Paleontológia

Dr. Dávid Árpád (2011)

EKF ttk

Eger, Wind-féle téglagyár agyagbányája

Eger, Wind-féle téglagyár agyagbányája

A volt Wind-féle téglagyár agyagbányája Eger DK-i részén fekszik (4.2.1. ábra). Déli irányból a Homok út határolja. Észak-északnyugat felől Eger Merengő nevű városrésze jelenti határát. A feltárás Ny-i peremén terül el a Rozália temető. Közvetlen közelében halad az Egert Putnokkal összekötő vasútvonal. A jelenleg is működő bánya mind gyalogszerrel, mind pedig személygépkocsival jól megközelíthető. A feltárás földrajzi koordinátái: 47°53’47.55”É, 20°23’52.20”K (4.2.2. ábra). A látogatáshoz engedélyt kell kérni a Téglagyár Kft.-től.

4.2.1. ábra: A Wind-féle téglagyár földrajzi elhelyezkedése

4.2.2. ábra: A Wind-féle téglagyár és környékének topográfiai térképe

4.2.3. ábra: A Wind-féle téglagyár és környékének földtani képződményei

 

A feltárás a Középső-Paratethys egri emeletének sztratotípusa. Az egri az oligocén – miocén átmeneti emelete, amely így átnyúlik a felső-oligocén katti emeletből az alsó-miocén akvitáni emeletbe. A feltárás teljes egri szakasza az NP 25-ös nannoplankton- és a Paragloborotalia opima opima planktonforaminifera-zónába tartozik.

A Wind-téglagyári szelvény csak az egri idősebb, alsó részét tárja fel (4.2.3. ábra). A tengeri kifejlődések széles skálája található meg a feltárásban (sekély batiális, szublitorális, litorális, laguna fácies) gazdag, kiváló megtartású faunával és flórával. A Wind-féle téglagyárban az Egri Formáció rétegei fokozatos átmenettel fejlődnek ki a fekvő Kiscelli Agyagból. Erre erősen glaukonitos, tufitos homokkő települ. Makrofaunájára jellemző a Flabellipecten burdigalensis Lamarck, a Cerithium egerense Gábor, a Babylonia eburnoides umbilikoziformis Telegdi-Roth, Dentalium apenninicum Sacco, valamint magános korallok, cápafogak és halúszótüskék előfordulása.

A glaukonitos homokkőre mintegy 35-40 m vastagságban molluszkás agyag települ. A kifejlődést gazdag foraminifera és apró molluszkás puhatestű fauna jellemzi. Alsó részében a Legányi-féle ún. X1 és X2 aleurloit közbetelepülések igen gazdag faunájúak és sok növénymaradványt tartalmaznak („alsó flóra”). A magasabb helyzetű, Telegdi-Roth (1914) által X rétegnek nevezett finomhomokos összlet faunája átmenetet képvisel a felsőbb rétegek felé.

Erre az összletre 5-5,5 m vastagságú homokzsinóros agyag települ. Jellemzőek a gyakori limonitos konkréciók, a leveles, palás elválás, a felsőbb részében pedig jelentős mennyiségű növénymaradvány („középső flóra”).

Majd 2 m vastagságban helyenként limonitos, laza, gyengén meszes homokkő következik, igen gazdag, jó megtartású molluszka faunával. Ez a Legányi által „k” rétegnek nevezett összlet. A régebbi szakirodalomban ennek a faunája fedte az „egri fauna” fogalmát.

A rétegsor 10-12 m vastag szürke agyagmárga, kőzetlisztes agyag, márga kifejlődésben folytatódik homok közbetelepülésekkel. Ez az összlet ősmaradványokban szegény. Legányi ezt „tellinás agyag”-nak vagy „d” rétegnek nevezte.

Erre mintegy 5-7 m vastag csillámos, kőzetlisztes agyag, felső részén palás, limonitos homokkő betelepülés következik szórványos növénylenyomatokkal. A rétegsor mintegy 20 m vastagságban keresztrétegzett, aprókavicsos durva homok, laza durva homokkő, felső részén felfelé sűrűsödő agyag-betelepülések és konkréciók sorozatából áll. Az összlet ősmaradványokban ritka.

Ezután csökkentsósvízi kifejlődésű limonitos agyag következik Polymesoda convexa és Unio fajokkal (Telegdi-Roth féle „u” réteg). A következő finomrétegzett, csillámos, laza, homokkőből, homokos agyagból álló réteg tartalmazza a „felső flóra” kivételesen szép, jó megtartású növénymaradványait. Majd 4-5 m vastag homokos agyag, agyagos laza homokkő következik gazdag csökkentsósvízi faunával. Ez a Telegdi-Roth (1914) által „c”-vel jelzett „cerithiumos réteg”. Erre 1 m vastagságú, csillámos, laza, agyagos homokkő következik. Felette 0,8-1,0 m vastag kavicsos laza homokkő, lumasellaszerűen felhalmozott gazdag faunával (pl.: Anadara diluvii Lamarck, Mytilus aquitanicus Mayer, Ostrea cyathula Lamarck, Tympanotonus margaritaceus Brocchi). E szintet Telegdi-Roth „m” rétegként jelölte („mytiluszos réteg”). A rétegsort 1-2 m növénymaradványos agyag, limonitos, mytiluszos (m1 réteg) homok és homokkő, végül 0,5 m agyagos kavics, és 4-5 m limonitkonkréciós agyag, kőzetliszt zárjakevés „k” réteghez hasonló (k1) faunával.

Báldi Tamás a hazai felső-oligocén társulásokat vizsgálva 14 paleocönózist különített el. A paleocönózisok magyarországi térbeli eloszlását vizsgálva a következők figyelhetők meg. A földrajzi elhelyezkedés Ny-ÉNy-i irányban húzódó szárazulatra utal. Keleti irányban fokozatosan, a selfek világátlagának megfelelő hajlászöggel mélyülő tengermedencére következtethetünk. Az üledékgyűjtő és a szárazulat határa a Rába vonal mentén húzódhatott.

Eger környékén nyomozható az üledékgyűjtő medence legmélyebb területe. Itt az egri emelet alsó részében a mélyszublitorális-sekélybatiális Hinia-Cadulus közösség az uralkodó. Az összlet felső szintjében jelentkeznek csak a sekélyszublitorális (Pitar polytropa) és a parti (Tympanotonus-Pirenella és Mytilus aquitanicus) paleocönózisok.

A Wind-féle téglagyár agyagbányájának panorámaképe

   

Lejárat a Wind-féle téglagyár agyagbányájába

A Wind-féle téglagyár agyagbányája folyamatos kifejlődésű tengeri üledékeket tár fel

Suvadásos jelenség a Wind-féle téglagyár agyagbányájában

Turris sp. molluszkás agyagban

Flabellipecten burdigalensis (Lamarck) molluszkás agyagban

Myrica sp., ősi cserje levele

Myrica sp., ősi cserje levele

Daphnogene sp.; kihalt babérféle levele

Cinnamomum sp.; babérféle levele

Nodosaria sp.

Balanophyllia desmophyllum Edwards - Haime

Anadara diluvii Lamarck

Flabellipecten burdigalensis (Lamarck)

Arctica islandica (Braun in Agassiz)

Laevicardium sp.

Pitar polytropa Anderson

Architectonica sp.

Aporrhais pespelicani (Linnaeus)

Strombus coronatus Defrance

Galeodea nodosa (Solander in Brander)

Hadriana egerensis (Gábor)

Typhis pungens (Solander in Brander)

Galeodes basilica (Bellardi)

Athleta rarispina (Lamarck)

Turris coronata (Münster in Goldfuss)

Turricula legányii Báldi

Dentalium sp.

Decapoda rák ollójának töredéke

Schizaster sp.

Synodontaspis sp.

Carcharias sp.

Lamna sp.

Osteichthyes indet.; csontoshal csigolya

Osteichthyes indet., koponyaelem

Felszakadt Entobia cateniformis Bromley - D'Alessandro, Conus dujardini egerensis Noszky mészvázában

Maeandropolydora elegans Bromley - D'Alessandro, Ampullina crassatina (Lamarck) mészvázában

Teredolites longissimus Kelly – Bromley molluszkás agyagban

Teredolites longissimus Kelly – Bromley molluszkás agyagban

Megőrződött Teredo teknők Teredolites longissimus Kelly – Bromley kitöltésén

Arenicolites isp. limonitos homokkőben

Lockeia isp. limonitos homokkőben

Planolites montanus (Pemberton - Frey) limonitos homokkőben

Ptichoplasma isp. limonitos homokkőben

Teichichnus rectus Seilacher glaukonitos homokkőben

Thalassinoides paradoxicus Woodward limonitos homokkőben

Trichichnus linearis Frey molluszás agyagban

Trichichnus isp. glaukonitos homokkőben

Válogatott irodalom

Báldi T. 1973. Mollusc fauna of the hungarian Upper Oligocene (Egerian). Studies in stratigraphy, palaeoecology, palaeogeography and systematics. – Akadémiai Kiadó, Budapet, p. 511.

Báldi T. 1998: Magyarország epikkontinentális oligovén képződményeinek rétegtana. – In: Bérczi I. – Jámbor Á. 1998: Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. –Budapest, 419-435.

Dávid Á. 1990: Újabb paleoökológiai megfigyelések felső-oligocén korú puhatestűeken (Eger, volt Wind-féle téglagyár). - Malakológiai Tájékoztató 9., 12-14.

Dávid Á. 2007: Eger, Wind-féle téglagyár agyagbányája. – In: Pálfy J. – Pazonyi P. (szerk.) 2007: Őslénytani Kirándulások Magyarországon és Erdélyben. – Hantken Kiadó, Budapest, 204-207.

Dávid Á. 2009: Bioeróziós és patológiás elváltozások az egerien Mollusca faunáján. – Disszertációk az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszékéről 3., p. 230.

Fodor R. 2001a: Bioeróziós nyomok felső-oligocén korallokon (Wind-féle téglagyár, Eger). – Földtani Közlöny 130/1-2, 179-196.

Főzy I. – Szente I. 2007: A Kárpát-medence ősmaradványai. – Gondolat Kiadó, 258-259.

Hegedűs Gy. 1962: Magyarországi oligocén korallok. – A MÁFI Évi Jelentése az 1959. évről, Budapest, 231-261.

Pelikán P. (szerk.) 2005: A Bükk hegység földtana. – Magyarázó a Bükk-hegység földtani térképéhez (1:50 000). – Budapest, 107-108.