Ugrás a tartalomhoz

Paleontológia

Dr. Dávid Árpád (2011)

EKF ttk

Sopronkőhida, Réti-forrás

Sopronkőhida, Réti-forrás

A Réti-forrás melletti felhagyott kavicsbányában körülbelül 45 m vastag tárja fel a késő-szarmata sekélytengeri képződményeket (4.8.1. ábra). A feltárás uralkodóan kavicsból és homokból, valamint ezek cementált változataiból áll. A kavicsok anyaga mezozoos mészkő, dolomit és homokkő, de egyes szintekben a metamorfit-kavicsok is feldúsulnak (főként gneisz és csillámpala). A bánya területén a szarmata-pannóniaiban partközeli üledékképződés folyt. A rétegsorban jól elkülöníthetők a csökkenő, majd a növekvő vízmélységnél lerakódott üledékek. A feltárás földrajzi koordinátái: 47°45’10.93”É, 16°37’06.38”K (4.8.2., 4.8.3. ábra).

4.8.1. ábra: A sopronkőhidai Réti-forrás földrajzi elhelyezkedése

4.8.2. ábra: Sopronkőhida és környéke topográfiai térképe

4.8.3. ábra: Sopronkőhida és környéke földtani képződményei

 

A kavicsbányában feltárt legidősebb képződmény (1. fácies) szemcsemérete felfelé durvul. Az egyes rétegekben finom, normál gradáció figyelhető meg. A jó osztályozottság parti környezetre utal, ahol a hullámverés a különböző szemcseméretű frakciókat különválasztotta. A sík rétegzettség nagy sebességű vízmozgást, felső áramlási tartományt jelez. A felfelé durvulás oka, hogy az üledékképződés kismértékben a part irányába tolódott el, ahol a durvább szemcsék ülepedtek le. Erre a fáciesre néhol egészen finom, máshol 1-2 cm-es kavicsokat tartalmazó, lumasella jellegű képződmény települ (2. fácies), amely továbbra is felfelé durvuló tendenciát mutat. A finomabb részek lamináltak, kőzetlisztes anyaguk mellett igen apróra őrölt molluszka-héjtörmelékből állnak. Egyes kagylófajok élethelyzetben figyelhetők meg, tehát az üledékképződés gyors volt, a vázak eltemetődtek, mielőtt széteshettek volna. Felfelé kis, vályús keresztrétegek jelennek meg, amelyek gyenge hullámzást jeleznek. A képződményben felfelé a héjtörmelék mellett épen maradt kagylók és csigák válnak dominánssá. Leggyakoribbak az Ervilia dissita, Granulolabium bicinctum, valamint Cerithium-félék erősen koptatott vázmaradványai. Ez a vízszint fokozatos csökkenését mutatja: a nyílt vízből a hullámbázis fölé helyeződött át az üledékképződés. A következő fácies (3. fácies) további közeledést jelez a part irányába. Jól osztályozott, jól koptatott, általában laposkavicsokból álló rétegek építik fel. A kavics keresztrétegzett, ami a réteglappal szöget bezáró finomabb és durvább szemű kavicsos sávok váltakozásában nyilvánul meg. Alapos kavicsok a keresztrétegekhez képest irányítottak: tehát azokon csúszva torlódtak egymásra. A fácies nagyenergiájú, sekélyvízi, parti környezetben keletkezett.

A csökkenő vízmélységű szakasszal tektonikusan érintkezik a következő, mélyülő szakasz, melynek első fáciese (4. fácies) sötétsárga finomhomok, amely csak igen gyenge rétegzettséget mutat. Vízkiszökési szerkezetek figyelhetők meg benne, amelyek gyors üledékképződésre utalnak. A képződmény felső 1 métere finomabb, elagyagosodik. Itt kb. 10 cm-es kavics-zsinór települ közbe, melynek alján terheléses szerkezetek figyelhetők meg. A kavicsréteg vihar alkalmával sodródhatott be a part magasabb részeiről. Mivel az alatta lévő finomhomok jóval puhább volt, a kavics besüppedt, terheléses szerkezeteket hozva létre. Jellemző a cementáltság, ami réteglapok és vetők mentén jelenik meg, csipkeszerű formákat alkotva. Ez a fácies jelentős mélyülést jelez a korábbiakhoz képest. A jóval finomabb szemcseméret és a keresztrétegzés hiánya arra utalnak, hogy a nyílt víz övében, a hullámbázis szintje alatt képződhetett. Az erre települő képződmény (5. fácies) osztályzatlan homokos kavics. A kavicsok nagy része lapos és jól koptatott, zsindelyszerkezetbe rendeződött. A mátrixvázú üledék és az imbrikált kavicsok törmelékfolyásos szállításra utalnak. A felette lévő képződmény világosszürke, rétegzetlen, masszív finomhomok (6. fácies). Durvább frakció egyáltalán nincs benne, kis foltokban összemosott csigavázak és héjtörmelékek jelennek meg. Zavartalan üledékképződéssel a hullámbázis szintje alatt keletkezett. Meszes, gyengén laminált homokkő (7. fácies) települ az előző nyíltvízi üledékre. Kavicstestek és feltépett, sajátanyagú klasztok szakítják meg a laminákat. A klasztok kissé sötétebb szürkék és szögletesek. Az 1-50 cm vastagságú kavicstestek hol rétegszerűen, hol vályúkban vagy elszórtan jelentkeznek. Anyaguk osztályozatlan, maximálisan 5 cm átmérőjű kavics, mátrixuk középszemű homok. Gyakran deformációs szerkezeteket mutatnak, a nagyobb klasztok alatt a laminák illetve a kavics-zsinórok behajlanak. Felfelé a kavicstestek vastagsága nő, a homokkőé csökken, a kavicsrétegek jól osztályozottá válnak, valamint jellegzetes imbrikáltságot mutatnak. Dőlésiránya délkeleti, dőlésszöge 10-15°. Erős áramlásra utal a lamináció és a feltépett klasztok léte. A meredeken lejtő morfológiáról a magasabb területről törmelékfolyással beszállítódott kavicsok tanúskodnak. Képződési környezete hasonló az előző fácieséhez.

A Réti-forrás melletti kavicsbányában mindezek alapján meredek, É-D-i csapású parton folyt az üledékképződés. Az itt feltárt parti környezetben egyre durvább, egyre nagyobb energiát jelző üledékek képződtek, amelyet a part elsekélyesedése okozott. Ez környezetben az üledék által kitölthető tér fokozatos csökkenését (relatív vízszintváltozást) jelzi a késő-szarmatában. A kora-pannóniaiban a terület újbóli süllyedését jelzi hogy a meredek parti morfológián növekvő vízmélység mellett, gravitációs tömegmozgásokkal átmozgatott üledék rakódott le.

A Réti-forrás felhagyott homokbányája

A homokbánya északi fala

A bányaudvar részlete

Homokkőkonkréciós szintek a bányafalban

Keresztrétegzett ősmaradványos homok

A keresztrétegzettséget az ősmaradványok jelzik

A mellső lemezeket gyakran ősmaradványok alkotják

Összemosott csigákból álló lencse a homokban

Gyakoriak a kavicsos rétegek is

A kavicsok között töredezett kagylóteknőket találunk

Kagylókból álló lumasella

0.6. ábra Mactra sp. a homokréteg felszínén

A homokfalból kipergett csigákat könnyű összegyűjteni

Mactra sp.

Irus gregarius Partsch

Granulolabium bicinctum (Brocchi)

Duplicata duplicata

Válogatott irodalom

Rosta É. 1993: Gilbert-típusú delta a Sopron-környéki szarmata-pannóniai üledékekben. – Földtani Közlöny, 123(2), 167-193.

Harzhauser, M. – Kowalke, T.H. 2002: Sarmatian (Late Middle Miocene) Gastropod Assemblages of the Central Paratethys. – Facies, 46, 57-82.