Ugrás a tartalomhoz

Ásvány és kőzettan

Dr. Dávid Árpád (2011)

EKF ttk

METAMORF KŐZETEK

METAMORF KŐZETEK

Metamorf folyamatok

A metamorf folyamatok jellemző paraméterei, alapfogalmak

A metamorfózis kőzettani értelemben vett jelentése szilárd fázisú átkristályosodás. A metamorf folyamatokat a két legfontosabb fizikai változóval, a hőmérséklettel (T) és a nyomással (P) jellemezhetjük. Ezek mellett a kőzetek képződésében - egyes esetekben – a kémiailag aktív fluidumok (C vagy X) is jelentős szerepet játszhatnak. A nyomás eredete háromféle lehet: a kőzetrétegek súlyából adódó litosztatikus- vagy hidrosztatikus nyomás (átlag: 3 kbar/10 km); - a tektonikai hatásra kialakult irányított vagy stressz nyomás és a rendszerben előforduló illók hatására kialakult gőz-, illó- vagy fluid nyomás.

A metamorf folyamatok a nyomás és a hőmérséklet időbeli változásának követésével jellemezhetők. A folyamat fejlődési útvonalát leggyakrabban a P-T diagramon ábrázoljuk. Ezen progresszív és retrográd szakaszt különíthetünk el (2.9. ábra):

2.9. ábra: Metamorf fejlődési útvonal a nyomás és a hőmérséklet változása alapján

Progresszív (előrehaladó) metamorfózis: a kialakuló ásványok (vagy ásványegyüttes) nagyobb metamorf fokúak, mint a metamorf kőzet vagy kőzetsorozat korábbi ásványai (ásványegyüttese).

Retrográd (visszahaladó) metamorfózis: a kialakuló ásványok (vagy ásványegyüttes) kisebb metamorf fokúak, mint a metamorf kőzet vagy kőzetsorozat korábbi ásványai (ásványegyüttese).

Polimetamorfózis (többszakaszú metamorfózis): Ugyanazon kőzetet vagy kőzetsorozatot ért többszörös metamorfózis hatására kialakult felülbélyegzés(ek).

Metaszomatózis (kőzetátitatás): Az a folyamat, amelynek során egy kőzet, vagy a kőzet egy részének a kémiai összetétele bizonyos fokig átalakul, olyan folyamat révén, amelynek során anyag hozzáadódás vagy eltávozás történik.

Egyensúlyi ásványegyüttes: Azoknak az ásványoknak a csoportja, amelyek adott P-T viszonyok között egymás mellett tartós egyensúlyban vannak egy kőzetben.

Ásvány paragenezis: Egy adott terület metamorf fejlődése során kialakult, egymást követő és helyettesítő ásványegyüttesek sorozata.

A metamorf folyamatok határai

A metamorf folyamatok határait a két legfontosabb fizikai változóval, a hőmérséklettel és a nyomással határozhatjuk meg.

A metamorfózis hőmérsékleti határai

Az a hőmérséklet, amelyen a metamorf átalakulások elkezdődnek, erősen függ a vizsgált anyag minőségétől. Az evaporitokban, a kőzetüveg-tartalmú anyagokban és a szerves anyagokat tartalmazó kőzetekben a metamorfózis kisebb hőmérsékleten kezdődik, mint a szilikátokban vagy karbonátokban. A legtöbb üledékes kőzetben a lerakódás után nem sokkal, a betemetődés előrehaladtával megkezdődnek a fázisátalakulások. Szilikátos kőzetekben a metamorfózis alsó hőmérsékleti tartománya 150±50°C.

A metamorfózis felső határát az a hőmérséklet jelenti, amelyen a kőzet hosszú ideig még szilárd fázisú marad, mielőtt olvadása megkezdődne. Az olvadási hőmérsékletet döntően befolyásolja a nyomás, a kőzet összetétele és az illók (elsősorban a H2O) jelenléte. Száraz körülmények között az olvadás magasabb hőmérsékleten kezdődik, mint az ugyanolyan összetételű illó tartalmú közegben.

A metamorfózis nyomási határai

A legkisebb nyomáson lezajló metamorfózis a magma felfelé tartó mozgása során a felszínre érése előtt, a felszínközeli kontakt zónában történik.

A metamorfózis nyomási tényezőjének maximális értéke nem meghatározott. Vannak olyan kőzetek, melyek 30-40 kbar nyomáson alakulnak ki. Ezekben a kőzetekben nem ritkán gyémánt is előfordul.

A metamorfózis típusai

A metamorfózis kiterjedése alapján a metamorf folyamatokat két fő csoportra oszthatjuk, amelyeken belül a geológiai helyzet alapján további csoportosítást (2.10. ábra).

2.10. ábra: A metamorf kőzetek kialakulási környezetei

  1. Regionális metamorfózis: nagy területre kiterjedő metamorfózis

  2. Lokális metamorfózis: kis területre kiterjedő metamorfózis

A metamorf kőzetek szerkezete

A metamorf kőzetek legnagyobb része a kéregben a nyomás és a hőmérséklet változás következtében lezajló átkristályosodás mellett tektonikai folyamatok hatására is átalakul. A metamorfózis során kémiai reakciók mennek végbe, aminek során az eredeti ásványok és az ásványegyüttesek más ásványokká, illetve ásványegyüttesekké alakulnak át. Az újonnan képződött ásványok irányítottságát és geometriai elrendeződését a tektonikai folyamatokkal kapcsolatosan fellépő irányított nyomás nagymértékben befolyásolja. Így az egyes metamorf kőzeteknek nemcsak jellemző ásványos összetételük, hanem jól elkülöníthető metamorf szerkezetük is van. A metamorf kőzetek szerkezete a kőzetek osztályozására is használható.

A metamorf kőzetek csoportosítása kiindulási kőzeteik összetétele alapján

A metamorf kőzetek összetételük alapján nagyon változatosak, és azoknak az eredeti kőzeteknek a változatosságát tükrözik, amelyekből képződtek. Mégis, a metamorf kőzeteket e szempont alapján is osztályozhatjuk és hat csoportra oszthatjuk. A metaüledékek durván három fő kategóriát alkotnak kiindulási kőzeteik alapján. Ezek a metamorfizálódott agyagos üledékek (metapélitek), a metakarbonátok és metamorfizálódott mész-szilikát kőzetek, valamint a kvarc-földpát tartalmú metaszedimentek (eredetileg homokkövek-arkózák). Ezek a metamorfizálódott üledékek, mint "szélsőtagok" folyamatos összetételbeli változást mutatnak egymás között. A metamagmatitok szintén három fő csoportba sorolhatók, ezek a metagranitoidok, a metabázitok és a metaultrabázitok. A metaüledékek és a metamagmatitok között is előfordulhatnak átmenetek, pl. a vulkáni és üledékes kőzetek keverékéből álló tufitok vagy tufás kőzetek. A kiindulási kőzettípusok ásványos, de még inkább kémiai összetételének különbsége alapján a hasonló metamorf paraméterekkel (elsősorban P és T) jellemezhető átalakulások eltérő ásványos összetételű metamorf kőzeteket hoznak létre (ld. később, a “Metamorf fáciesek” fejezetben).

Metamorf fok, metamorf fácies

A metamorf fok fogalmát Tilley vezette be 1924-ben, aki szerint ez a fogalom "a metamorfózis fokát, vagy állapotát jelzi" vagyis "azt a nyomás-hőmérsékleti viszonyt, amelyen a kőzet keletkezett". Általában elfogadott, hogy a metamorfózis legfontosabb tényezője a hőmérséklet. Ez alapján nagyon kisfokú-, kisfokú-, közepesfokú- és nagyfokú metamorfózist különítünk el. Amennyiben a nyomás szerepét akarjuk kihangsúlyozni, akkor nagyon kis-, kis-, közepes- vagy nagynyomású metamorfózis elnevezést kell alkalmaznunk, illetve ezzel kiegészítenünk azt.

Index ásványok és ásványzónák

Az ásványzónák bevezetése Barrow (1893) nevéhez fűződik, aki pélites eredetű metamorf kőzeteket térképezett a Skót Felföldön. Felismerte, hogy a metamorfózis előrehaladásával új ásványok lépnek be, és ezeket index ásványoknak nevezte el. A növekvő metamorf fokkal az indexásványok alábbi sorozatát határozta meg: klorit – biotit – almandin – staurolit – kianit – szillimanit. Az egyes ásványok a terepen meghatározott, elkülönült regionális zónákban jelentek meg, amelyek ásványzónáknak feleltek meg, vagyis a zóna az azonos metamorf fokú helyek összességét jelzi. Az ásványzónák térképezhetőek, és általában a metamorfózis bármely típusára, nagyon sokféle kiinduló kőzet esetében alkalmazhatók. Az ásványzónák térképezése a metamorf zónák meghatározásában egyszerű és gyors módszer, az indexásványok esetenként már kézipéldányon szabad szemmel vagy lupéval, illetve vékonycsiszolatból könnyen meghatározhatók. Előfordul azonban, hogy egyes indexásványok kémiai összetételi változatossága eltérő metamorf körülményeket jelez. Ez utóbbiak miatt legújabban a metamorf zónák meghatározására már inkább két-három ásvány együttesét használják az indexásványok helyett.

Winkler rendszere

A metamorf kőzetek, folyamatok legújabb, Winkler (1974, 1976) szerinti beosztása a fáciesmódszerrel ellentétben a hőmérsékleten alapul. Az egyes metamorf fokok határvonala bizonyos ásványok progresszív fejlődés szerinti első megjelenésével, vagy bizonyos ásványegyüttesek pontosan meghatározott reakciók szerinti lezajlásával húzhatók meg (2.11_ ábra). Az egyes fokozatok legfontosabb kritikus ásványai, ásványegyüttesei, folyamatai a következők:

nagyon kisfokú metamorfitok: illit, laumontit, pumpellyit, prehnit, jadeit jelenléte

kisfokú metamorfitok: zoizit, biotit, muszkovit, hornblende és plagioklász megjelenése

közepes fokú metamorfitok: staurolit, talk, kianit, szillimanit megjelenése; muszkovit lebomlása

nagyfokú metamorfitok: káliföldpát, kordierit, almandin, eklogitok képződése; parciális olvadás.

2.11_ ábra: Winkler metamorf rendszere

Metamorf fácies

A metamorf fácies fogalmát Eskola (1915) vezette be. A definíció szerint "A metamorf fácies mindazokat a kőzeteket jelenti, amelyek azonos feltételek között metamorfizálódtak." A metamorf fácies ásványegyütteseket tartalmaz, amelyek közel azonos feltételek (Eskola szerint elsősorban P és T, újabban az illóknal is szerepet tulajdonítanak) alatt képződtek, így a rendkívül változatos kémiai összetétel következtében az ásványos összetétel is jelentősen változhat az egyazon fáciesbe tartozó kőzeteknél (2.12. ábra). Ugyanakkor viszont az azonos kémiai összetételű kőzetek eltérő ásványegyüttessel rendelkeznek a különböző fáciesekben (pl.: zöldpala, amfibolit, eklogit a metabázitok esetében). Ez a rendszer még ma is jól használható a metamorf területek regionális áttekintésére vagy felderítő kutatásra, de a részletes metamorf kutatásokra már nem.

2.12. ábra: A metamorf fáciesek elhelyezkedése a P-T diagramon

A metamorf kőzetek osztályozása és elnevezése

A metamorf kőzetek leírása és elnevezése terén nincs egységesen elfogadott alapelv. A metamorf kőzeteket alapvetően makroszkóposan megfigyelhető tulajdonságaik alapján kell elnevezni, de a név pontosításához a petrográfiai mikroszkópos vizsgálat eredményét is figyelembe kell venni. Ezek alapján a kőzetek elnevezésében elsősorban a modális ásványos összetétel és a makroszkóposan látható szerkezet a legfontosabb tényező. Továbblépve azonban a fentieken kívül a kémiai összetétel és az eredeti kőzet (protolit) jellege is fontos tényező lehet az osztályozás során.

A metamorf kőzetek neve egy alapnévből és előtagok sorozatából áll. Az alapnév lehet ásványos összetétel alapján adott (pl. amfibolit) vagy a kőzet szerkezetének leírásából származó név (pl. gneisz). Az alapnév már gyakran utal néhány modálisan uralkodó ásványra. A kőzet további jellegzetességeit az alapnév elé illesztett előtagokkal részletezhetjük. Az előtag jellegzetes szerkezeti bélyegekre utalhat, vagy további ásványos összetételbeli információt ad a kőzetről.

Azoknál a metamorf kőzeteknél, amelyekben az eredeti magmás vagy üledékes kőzet jellegzetességei még biztonsággal felismerhetőek, a kőzet neve elé meta- előtagot teszünk (pl. metagabbró, metahomokkő, metaszediment, metavulkanit, metamagmatit, stb.). Az előtag használható egyszerűen akkor is, ha azt akarjuk kifejezni, hogy a szóban forgó kőzet metamorf (pl. metabázit). Az orto- illetve para- előtagot akkor illeszthetjük a metamorf kőzet neve elé, ha biztonsággal megállapítható, hogy a kőzet magmás (orto-) illetve üledékes (para-) kőzetből származik (pl. ortogneisz, paragneisz).

Szerkezetük alapján meghatározott kőzetnevek

A metamorf kőzetek részeinek jellemző elrendeződése okozza az e szempontból történő elnevezést. Ezeknek a szerkezeteknek a kialakulását nagymértékben befolyásolják a mechanikai deformáció és a kémiai szegregációs (elkülönülési) folyamatok. A deformáció és az átkristályosodás a metamorfózis két, egymással egyenértékű fontos tényezője. Az elnevezés során a metamorf kőzetek szerkezetét leggyakrabban egy alapnévvel fejezzük ki. A szerkezet alapján meghatározott legfontosabb kőzetnevek a következők:

Agyagpala: Nagyon kis metamorf fokú, erősen palás szerkezetű, nagyon finomszemcsés kőzet (az egyes szemcsék még lupéval sem különböztethetőek meg). A foliáció a szemcsék mérettartományával összevethető méretben fejlődik ki.

Fillit: Finom szemcseméretű, kis metamorf fokon képződött kőzet, amely a párhuzamosan elrendeződött filloszilikátok következtében a teljes kőzeten átható tökéletes palásságot mutat. A foliációs felület általában selymesen csillogó fényű. Leggyakoribb ásványai: szericit, albit, klorit, kvarc.

Kristályos pala: Jól kifejlett palásságot mutat a sok, nem izometrikus ásványszemcse irányított elrendeződése következtében.

Csillámpala: Olyan kristályos pala, amelyben a csillámok mennyisége meghaladja az 50%-ot, emellett sok kvarcot tartalmaz.

Gneisz: Gneiszes szerkezetű metamorf kőzet. A név használható olyan kőzetek esetén is, amelyeknél inkább a lineációs szerkezet uralkodik a gneiszes szerkezettel szemben, ilyen esetben a "lineációs gneisz" elnevezést használjuk. A gneisz elnevezést csaknem mindig olyan kőzetekre alkalmazzuk, amelyekben sok földpát (±kvarc).

A kontakt metamorfózis kőzetei

A kontakt metamorfózis magmabenyomulás következtében beálló hőmérséklet emelkedés hatására lejátszódó átkristályosodás, amit esetenként jelentős mértékű metaszomatózis is kísérhet. A nyomás szerepe alárendelt. Az átalakulás elsősorban annak a kőzetfajtának a típusától függ, amelybe a magma benyomult. Jelentős mértékű átkristályosodás az illóban dús mellékkőzetek esetén történik.

Agyagos összetételű kiindulási kőzet: A kontakt zóna öves felépítésű, az itt kialakult kőzetek összefoglaló neve: szaruszirt, amely általában sávos vagy palás szerkezetű, ez elsősorban az eredeti kőzet sajátságából adódhat, másodsorban pedig a behatoló magma nyomóerejének hatására alakulhat ki. A sávosság-palásság mértéke a magmás testtől távolodva általában csökken.

Karbonátos kiindulási kőzet: jellegzetes kőzet, a szkarn (mész-szilikát szaruszirt) keletkezik. A magmás- és a karbonátos kőzet kölcsönösen hatnak egymásra, a folyamat során jelentős mértékű metaszomatózis játszódik le. Az átalakulás helyétől függően megkülönböztetünk endoszkarn-t (a kontaktus magmás kőzet felé eső része) és exoszkarn-t (a kontaktus eredetileg karbonátos kőzet felé eső része). A szkarnok felosztása többféle szempont szerint történhet:

Homokos kiindulási kőzet: Lényeges változás az ásványos összetételben nem történik, az átalakulási hőmérséklettől és oxidációs viszonyoktól függően égetett homokkő, olvadt homokkő vagy sült homokkő képződik.

Retrográd metamorfózis

A retrográd (visszahaladó) metamorfózis (más nevén retrogresszió) az a folyamat, amikor egy magasabb metamorf P-T viszonyokon stabil ásványegyüttes a csökkenő P-T hatására átalakul. A retrogád folyamatok jelentős része hidratációval vagy karbonátosodással jár együtt, így a fluid fázis jelenléte jelentősen elősegíti ezt az átalakulást. A regionális metamorfitok, vagy a szubdukciós környezetben képződött metamorfitok kőzetei jelentős részben késői retrográd folyamatokon mentek keresztül, és ezek nyomonkövetése segít minket a kiemelkedés történetét kideríteni. A progresszív metamorfózis során az illók eltávoznak a kőzetből, de a retrogresszió során a fluidumok újra visszaléphetnek, elősegítve, illetve megindítva a retrográd folyamatot. Habár a retrográd folyamatokat regionális méretekben is megfigyelhetjük, gyakoribb, hogy csak bizonyos elkülönült zónákra koncentrálódik lefolyásuk. Ilyen aktív zónák például a vető- illetve áttolódási zónák. A kőzetek ilyen helyeken gyakran átkovásodnak, dolomitosodnak, szericitesednek, kloritosodnak. A retrográd folyamatok szintén gyakoriak magmás intrúziók környezetében, illetőleg a hidrotermális folyamatokkal átjárt területeken.

Válogatott irodalom

Báldi T. 1991: Elemző (általános) földtan. – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, p. 797.

Balogh K. 1991: Szedimentológia I-II-III – Akadémiai Kiadó Budapest

Hartai É. 2003: A változó Föld. Egyetemi tankönyv. Miskolci Egyetemi Kiadó, p. 192.

Kubovics I. 1990: Kőzetmikroszkópia I-II. – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Kubovics I. 2008: Általános kőzettan. A földövek kőzettana. – Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, p. 652.

Szakmány Gy. - Józsa S. 2008: Segédanyag BSc szakosok geológus szakirány magmás kőzettan gyakorlat anyagához. – Kézirat, p. 28.

Szakmány Gy. 2008: Segédanyag BSc szakosok geológus szakirány üledékes kőzettan gyakorlat anyagához. – Kézirat, p. 22.

Szakmány Gy. 2008: Segédanyag BSc szakosok geológus szakirány metamorf kőzettan gyakorlat anyagához. – Kézirat, p. 30.

Wallacher L. 1992: Üledékes kőzetek és kőzetalkotó ásványaik I.-II. – Tankönyvkiadó, Budapest

Wallacher L. 1993: Magmás és metamorf kőztetek. - Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

A Mátra Múzeum ásványtani kiállítása

A gyöngyösi Mátra Múzeum ásványtani kiállítása a Mátra hegység vulkanizmusához kapcsolódó ásványokat, ásványtársulásokat mutatja be.

A Mátra legidősebb vulkanitjai triász-jura korú, óceánaljzati eredetű, enyhén metamorfizálódott bázisos magmás kőzetek, döntően bazaltok. Főként a Mátra északkeleti részén Sirok és Recsk térségében ismertek. A bazalt kőzetalkotói közül a piroxének (főleg augit), spinellek kifejlődései emelhetők ki. Az utólagos metamorf folyamatok során a repedéskitöltésekben fűzöld vagy sárgászöld, prizmás epidot, fehér táblás halmazokként megfigyelhető prehnit és fehér, vaskos-tömeges albit jöttek létre. A kőzet üregeiben 0,5-1,0 cm-es kalcit- és ennél kisebb dolomit-romboéderek fordulnak elő. A metabázitokhoz kapcsolódva számos feltárásban rézindikációk ismertek. Szulfidok, főként kalkopirit és tennantit formájában megjelenő rézásványok hintéseket, érkitöltéseket, kisebb vaskos tömegeket alkotnak. Egyes feltárásokban (Recsk, Aszalás-hegy, Baj-patak) kalcitos érkitöltésekhez kapcsolódva, abban drótszerű vagy dendrites halmazok formájában termésréz jelenik meg.

A Mátra kainozoos vulkáni működése két, egymástól térben és időben is jól elkülöníthető fázisra osztható. Az idősebb, késő-eocén – középső-oligocén vulkanizmus elsősorban Recskre és környékére jellemző. Ez a vulkáni tevékenység szorosan kapcsolódik a magyarországi paleogén magmás-vulkáni képződmények sorához. Ezek eredeti képződési kiindulópontja a D-i Alpok körzetében volt, ahonnan ÉK-re fokozatosan mozgó ALCAPA mikrolemez mentén a kinyíló medencében az őslénytani és a radiometrikus koradatok szerint a középső-eocéntől a középső-oligocénig egyre fiatalodó szubdukciós szigetív jellegű mészalkáli magmás-vulkáni képződmények jöttek létre.

A Mátra hegység ÉK-i részén a Darnó-vonaltól ÉNy-ra Parád-Óhuta, Bodony, Mátraderecske, Recsk térségében a földtani térképezési, geofizikai, mélyfúrási és földalatti bányászati adatok szerint több, mint 100 km2-en vannak felszínen, vagy felszínközelben a paleogén magmás-vulkáni képződmények. Ezek a Recski Andezit Formációba tartoznak, melyet több tagozatra bontanak tovább. A terület legjellemzőbb kőzetei 4-5 ciklusban benyomuló mészalkáli andezites-dácitos összetételű magma termékei, melyek ma a Darnó-vonal ÉNy-i oldalán egy közel É-D-i csapású mezozoos tört antiklinális tengelyében a mélyben szubvulkáni –intruzív testek és felette rétegvulkáni leplek formájában helyezkednek el. Ezek a kőzetek a mélyfúrási adatok szerint a miocén korú kőzetek alatt 1000 m mélyen is folytatódnak DNy-i irányban. Ezekhez a vulkáni testekhez nagy kiterjedésű hidrotermális és metaszomatikus (szkarnos) érctelepek kötődnek, melyekben a Pb-Zn-Fe-Cu- , Fe-Cu-Zn-, Zn-Pb-Au-Ag- és Cu-Au-Ag-ércesedés a legjellemzőbb.

A Mátra kainozoos vulkáni tevékenységének második szakasza a miocénre tehető. Több fázisban, különböző típusú működés során alakult ki a hegység fő tömegét képező miocén vulkáni összlet. A legidősebb miocén vulkáni képződmények É-on, az eggenburgi homokkövek közé települt, hullott, vízi felhalmozódású bentonitos riolittufák. Ottnangi (18,2 M év) riolittufák az északi előtérben ismertek, vízi fölhalmozódású tufák és ártufák formájában. A kárpáti (17,3 M év) andezitek a kárpáti slírre települnek víz alatti kitörésű hialoklasztitbreccsákkal és salakos andezitlávákkal. A kárpáti dácittufa szint (15,9 M év) az északi előtérben Hasznostól Verpelétig követhető hullott akkréciólapillis tufák, tufitok és ignimbritárak formájában. A Mátra hegység jelenlegi morfológiai felépítését a kora-bádeni (15-16 M év), főleg víz alatti kitörésből származó, nagy tömegű láva és finom-durva szemű vulkanoklasztit, hialoklasztit többszörösen váltakozó rétegvulkáni andezites termékek határozzák meg. A Nyugati-Mátra mai főgerincét egy kb. 13 km lábazati átmérőjű egykori andezitvulkán erodált szegélyének tekintik. A vulkáni láva, vulkanoklasztit ismétlődő váltakozásaiból álló sorozat összvastagsága a mélyfúrások adatai alapján eléri az 1500-2000 m-t. A félgyűrű formájú, lezökkent, több tömbben beszakadt egykori vulkáni szerkezet központjába benyomult szubvulkáni testek felett hidrotermás-epitermás teléres polimetallikus és nemesfém-ércesedés (Gyöngyösoroszi, Parádsasvár) jelentkezik. Az ércesedést intenzív káli-metaszomatózis kíséri. A vulkáni kaldera belső szegélyén Gyöngyössolymos – Mátrakeresztes – Apc – Lőrinci vonalában, félkörben riolitdómok és riolittufa-szórások, ignimbrites árak képződtek, melyekhez Hg-Sb-os kovás-baritos ércindikációk tartoznak. Az utóvulkáni hévforrások tavaiban vastag kovaföld- és kvarc-kalcedon, ún. limnokvarcit-telepek ülepedtek le.

Válogatott irodalom

Gasztonyi É. 2010: A Mátra hegység ércesedése. – In: Baráz Cs. (szerk.) 2010. A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Heves és Nógrád határán. – Eger, 53-63.

Hartai É. 2003: A változó Föld. – Egyetemi tankönyv. Miskolci Egyetemi Kiadó, p. 192.

Juhász Á. 1987: Évmilliók emlékei. – Gondolat Kiadó, Budapest, 438-445.

Kiss J. 1982: Ércteleptan I. – II. – Tankönyvkiadó, Budapest, p. 731_

Szakáll S. 2010: A Mátra ásványtani jellemzése. – In: Baráz Cs. (szerk.) 2010: A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Heves és Nógrád határán. – Eger, 65-77.

Szakáll S. - Jánosi M. 1995: Magyarország ásványai. - A Herman Ottó Múzeum állandó ásványtani kiállításának vezetője. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, p. 117.

Zelenka T. 2010: A Mátra hegység paleogén és neogén vulkanizmusa. – In: Baráz Cs. (szerk.) 2010: A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Heves és Nógrád határán. – Eger, 27-38.

ÁSVÁNYTANI ÉS KŐZETTANI TEREPBEJÁRÁS A MÁTRA DÉLI RÉSZÉN

Útvonal: Eger – Verpelét – Domoszló – Abasár – Gyöngyös – Gyöngyössolymos – Gyöngyöstarján – Szurdokpüspöki – Gyöngyös – Kápolna – Kerecsend – Eger (140 km) (4.1_ ábra)

4.1_ ábra: A mátrai terepbejárás útvonalának térképe

Cél: A Mátra hegység D-i részén található savanyú és intermedier vulkanitok, vulkanoszediment kőzetek megfigyelése, gyűjtése. Az azokhoz kapcsolódó ásványtársulások és formakincs tanulmányozása. A területre jellemző kvarcváltozatok és üledékes kovakőzetek gyűjtése.

A terepgyakorlat során vigyázzanak saját maguk és társaik testi épségére!