Makó Zita, Szilágyi Ibolya, Téglási Ilona
Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ
Ez azt a képességet jelenti, amellyel a tanuló a számára ismert dolgokhoz, jelenségekhez hasonlítja, közelíti az ismeretlent. Ez magában foglalja az adatok, feltételek részletezését, a szükséges ismeretek (tételek, definíciók, eljárások, stb.) felszínre hozását, az adatok közti új kapcsolatok feltárását, az analógiákat. Ez a képesség jól mérhető a szöveges feladatok megoldása kapcsán, illetve geometriai szerkesztések, bizonyítások megoldásánál. Ezeken keresztül lemérhetjük, hogy a köznapi nyelvet hogyan tudja lefordítani a matematika nyelvére. Az újrafogalmazás képességét a következő fokozatokban lehet fejleszteni:
Egy feladat megoldása után visszakérdezünk: mit lehet még elmondani a feladatról?
Diszkutáljuk a feladatot: mikor van megoldás, mikor nincs, mi a megoldhatóság feltétele?
Változtatjuk az adatokat úgy, hogy a megoldás módosuljon.
Kérjük a feladat, vagy a megoldás módosítását!
Csak feltételeket és adatokat adunk meg, a kérdést neki kell feltenni saját magának, melyet meg is kell oldania.
A tanuló maga készít feladatot.
Az újrafogalmazás az alapja és első lépcsőfoka a kreativitás legmagasabb fokát jelentő új feladat konstruálásának. Pólya György írja erről: „A diák matematikai tapasztalata fogyatékos marad, ha sohasem nyílt alkalma megoldani olyan feladatot, amelyet ő maga talált ki. A tanár mutassa meg, hogyan lehet egy, már megoldott feladatból újat készíteni, a így keltse fel a diákjainak érdeklődését.”
Természetesen a feladatkészítés csak a matematikával mélyebben foglalkozó, versenyekre készülő tanulóktól várható el, az átlagos tanulóknál megelégedhetünk azzal, ha úgy át tudja formálni a feladat szövegét, hogy a lényegét megértse.