Ugrás a tartalomhoz

Alkalmazott Mesterséges Intelligencia

Dudás László (2011)

Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

Beszédértés, a jelentés megragadásának szintjei

Beszédértés, a jelentés megragadásának szintjei

A beszéd és a beszéd megértése egy adó-vevő viszony, amelyben több szintet különböztethetünk meg. Az egyik felbontás szerint szintaktikai, szemantikai, pragmatikus és intencionális szinten zajlik a közlendők átadása. Míg a szintaktika a mindjét fél által elfogadható szerkezetű, közös nyelvtan alkalmazásával megfogalmazott mondatok képzésének ismereteit rögzíti, a szemantika a mondatnak a szavak jelentéséből összeálló alapjelentését takarja. Pragmatikus, gyakorlati jelentés alatt már a szövegkörnyezet, a szituáció által valószínűsített másodlagos jelentést értünk, míg a legmagasabb szint a beszélő szándékait, hitét, meggyőződését implicit módon, a tágabb kontextusból kiérezhetően kifejező jelentést takar.

Lássunk az előzőek megvilágítására egy példa párbeszédet!

Anya: Láttad a fiad ellenőrzőjét?
Apa: Miért? Mi van benne?
Anya: Már megint karót hozott.
Apa: No és. Nem kellene szegényt annyira hajtani.
Anya: Tudom, véded, mert Te sem voltál jótanuló...

Nézzük azt a mondatot, hogy Már megint karót hozott.

Szintaktikailag egy rejtett, az előző mondatokból ismert alanyú mondat, összetett időhatározóból, tárgyból és állítmányból áll. Szemantikailag azt jelenti: Újra egy nagy bottal jött haza. Pragmatikus jelentése az ellenőrző szó által felszínre hozott oktatási témakörben a karónak elégtelenre változik: Elégtelent kapott ismét. Végül, a „Te sem voltál jótanuló” szövegrész által megerősítetten kiérezhető a párbeszédből az Anya aggódása a fia sorsa iránt: Ő sem fogja többre vinni, mint az apja, ha így folytatja.

A következőkben a jelentés szemantikai szinten való megragadására mutatunk be egy megvalósított példaprogramot. Az alkalmazott algoritmushoz definiálásra kerül a jelentés fogalmának egy árnyaltabb megközelítése, valamint a mondatok jelentéstávolságának egy egyszintű, szemantikus hálón és morfémák statisztikai jellemzőin alapuló definíciója, alapvetően a Quillian-i jelentésdefinícióból kiindulva.