Prev
Next 
3. Komplex rendszerek
Tanulási célok
A komplex rendszerek jellemzése, bemutatása

A komplex rendszer fogalma

A korábbi fejezetben csak a rendszer fogalmát határoztuk meg a komplex jelző nélkül. A rendszer egymással kölcsönös kapcsolatban álló dolgok meghatározott együttese.

Komplex rendszernek tekintünk minden rendszert, amelyet egyidejűleg több tulajdonság alapján minősítünk. Így tehát, ha egy gépkocsinak csak az árát tekintjük, akkor a gépkocsi definíciónk szerint nem komplex rendszer. Ha azonban az ára mellett még a fogyasztását is figyelembe vesszük, akkor meghatározásunk értelmében már komplex rendszernek minősítjük. Definíciónk értelmében tehát komplex rendszer minden olyan rendszer, amelyet egyidejűleg több tulajdonsága alapján tekintünk . A tulajdonságok értelmezése alapján megállapíthatjuk, hogy több más csoportosítás mellett ezek az egyszerű és összetett tulajdonságok csoportjába is besorolhatók. Az egyszerű és összetett tulajdonság fogalmára más szinonim elnevezések is használhatók (p1. az egydimenziós és többdimenziós tulajdonság elnevezés).

Az egyszerű és összetett tulajdonság meghatározására bevezethetjük az éles és életlen definíció fogalmát. A tudományban ismert és elfogadott az úgynevezett életlen, illetve éles definíciók fogalma. Az éles definíció lehetővé teszi a meghatározott dolog egyértelmű felismerését, az életlen definíció a dolog intuitív megértését segíti. Ezek szerint: egyszerű tulajdonságnak tekintjük azt a tulajdonságot, amelyik éles definícióval határozható meg, összetett tulajdonság pedig az olyan tulajdonság, amelyik életlenül definiálható.
Belátható, hogy a természettudományokban szereplő alaptulajdonságok többsége élesen definiált tulajdonság, tehát meghatározásunk értelmében egyszerű tulajdonság, ami természetesen nem jelenti egyúttal ezek közérthetőégét is (Pl. a tömeg, a sebesség, sűrűség stb. fogalma). Sok tulajdonság fogalmi megragadása a műszaki tudományokban is éles definícióval lehetséges, míg a társadalomtudományokban igen sokszor találkozunk életlen definícióval meghatározott fontosnak minősített tulajdonságokkal (gondoljunk csak például az elidegenedés fogalmára).

A komplex rendszerben a rendszer elemeiből egy új „szervezet” alakul ki; az elemek egy önálló struktúrát alkotnak.
A komplex rendszerek attól válnak érdekessé, hogy fellép a szinergia jelensége, vagyis a részei közötti kölcsönhatás eredményeképpen a részek viselkedése oly módon változik meg, hogy az egész rendszer minőségileg új, a részek tulajdonságaitól eltérő viselkedésmintát követ. Tehát pusztán a részek vizsgálatából nem jósolható meg az egész rendszer viselkedése, a globális tulajdonságok új törvényszerűségeket követnek.

Azt tapasztalatainkból tudjuk, hogy milyen rendszereket sorolnánk a komplex rendszerek kategóriájába, ilyenek például a turbulensen kavargó folyadék (időjárást meghatározó légáramlatok), az adott hálózatba összekapcsolt, kommunikáló számítógépek együttese vagy a csapatosan mozgó élőlények. De az egyes összetevők bonyolultsági fokán feljebb haladva, ide tartoznak az embercsoportok (mondjuk egy iskola diákjai) illetve, talán a sor végén, az emberi társadalom. A gazdaság is valahol ebben a sorban van, a kölcsönható egységek hol az egyes emberek, hol a vállalatok, a kérdésfelvetés jellegétől függően.

Az összetettség általában valamiféle hierarchiát feltételez. A rendszer attól lesz bonyolult, hogy a hierarchia egy adott szintjén lévő egységek kölcsönhatnak. A komplex rendszereket az teszi olyan érdekessé, hogy a részei közötti kölcsönhatás eredményeképpen a részek viselkedése oly módon változik meg, hogy az egész rendszer minőségileg új, a részek tulajdonságaitól eltérő viselkedésmintát követ. Kicsit másképpen: pusztán a részek vizsgálatából nem jósolható meg az egész rendszer viselkedése, a globális tulajdonságok új törvényszerűségeket követnek. (Vicsek, 2003)

Vicsek Tamás (2005) az alábbi példát említi a fizika területéről: „A komplex rendszerek egyik paradigmája a turbulens áramlás. Itt, egy folyadék áramlásán belül is már több összetettségi fokozatot találhatunk. Míg a folyadék molekulái, egyenként tekintve őket, a köztük ható egyszerű fizikai erőnek megfelelő módon egymással ütköző, nagyrészt sztochasztikus pályát követő részecskék, addig egy "folyadék darab" (a folyadék egy meghatározott tömegű, kompakt része) már többnyire simán, folyamatosan, determinisztikusan áramlik. Legalábbis egy adott szinten nézve, mert a nagy kiterjedésű, gyors áramlások turbulensek, különböző méretű és különböző irányba forgó örvények összetett kombinációi. Az örvények kölcsönhatása már bonyolult, például képesek megsemmisíteni vagy erősíteni egymást, és a kialakuló áramlás - ezt tapasztaljuk, amikor borús időt jeleztek, és mégis a nap süt - nehezen megjósolható. De míg tíz éve a London környéki szuperszámítógép huszonnégy óra alatt csak egy órára előre tudta megjósolni Európa időjárását (másnapra számítódott ki az előző napi időjárás), addig ma napokra előre ad megbízható becsléseket.”

A komplex rendszerek jellemzése után összefoglalhatjuk a komplex rendszerek tulajdonságait:
  • Nagyszámú elem áll kölcsönhatásban egymással
  • A kölcsönhatások nem lineárisak, és minimális változások is aránytalanul nagy következményekkel járhatnak;
  • A rendszer dinamikus; az egész nagyobb, mint a részek összessége
  • Visszatekintve rendezettnek és kiszámíthatónak tűnhet, de az utólagos bölcsesség nem eredményez előrelátást, hiszen mind a külső körülmények, mind maguk a rendszerek állandóan változnak
 Prev
Next