Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

4. fejezet - A juhok testalakulása (Toldi Gyula)

4. fejezet - A juhok testalakulása (Toldi Gyula)

A juh külleméből, a testtájak, testrészek alakulásából, összességében a külső jegyek alapján következtethetünk a hús-, gyapjú- vagy a tejtermelés valószínű nagyságára, a fejlődés gyorsa-ságára, az állat járóképességére, továbbá szervezetének szilárdságára és ellenálló képességére. Valamennyi hasznosítási típusban, így a hús-, a gyapjú- és a tejtermelés céljából tartott juhok bírálatánál, a tenyészállatjelöltek testtájai külső alakulásának az adott fajtára előírt, az ún. faj-tastandard-ben rögzített követelményeknek kell megfelelnie. Gazdasági állatfajainktól függet-lenül, a külső testalakulás megítélése volt az a támpont, amely elvezette az embert az első tenyésztési eredményekhez, a speciális, ún. „egyhasznú” fajták kitenyésztéséhez. Az elmúlt évszázadok során különböző jelentőséget tulajdonítottak a küllemi bírálatnak az egyed terme-lési színvonalával összefüggésben. A küllemi bírálat célja, hogy feltárja a külső testalakulás és a termelés közötti összefüggéseket. Korszerű értelmezésben, egy egyed termelőképességének, haszonértékének elbírálásánál nem tekintjük döntő tényezőnek, annak küllemét, de nem hagyhatjuk azt figyelmen kívül. Az ezzel ellentétes felfogás, a küllem jelentőségének a termelőképességgel szembeni túlértékelése, már a formalista irányzatot képviseli. A küllemi bírálat során azokat az egyedeket részesítjük előnyben, amelyek külleme, szervezeti felépítése, kons-titúciója a magas színvonalú és tartós termelés terhelését jól bírja. Ha egy egyed származása, az ősök termelési eredményei alapján kiváló, viszont külső testalakulása kifogásolható, magas színvonalú termelésére nem számíthatunk. Amennyiben egy juh jó tejelő, de küllemi hibákkal terhelt, annak tenyészértéke csekély. A küllemi bírálat célja tehát a termelést közvetlenül vagy közvetve, azt előnyösen vagy hátrányosan befolyásoló küllemi tulajdonságok megítélése. A juhok hagyományos küllemi bírálatát „bonitálás”-nak nevezik, amely a gyapjútermelés megítélésére helyezte a hangsúlyt. Az egyes testtájak, testrészek elbírálása szoros kapcsolatban van a különböző hasznosítási típusokkal szemben támasztott elvárásokkal.

A juhok testtájai, testrészei, velük szemben támasztott tenyésztői igények

A juhok három fő testtája a fej, törzs és a végtagok, amelyeken belül további testrészeket kü-lönböztetünk meg.

Fej

A fej bírálatakor alapvető szempont, hogy - a fajtán és termelési típuson belül - a törzshöz viszonyítva arányos legyen, az ivarjelleget egyértelműen kifejezze. A kos fejének arci része rövidebb, széles, a koponya széles és durvább megjelenésű. Az orrhát domború, az orron átfutó harántráncok jól láthatóak, a szemszögleti faggyúmirigyek fejlettek. Az anyajuh feje finomabb felépítésű, keskenyebb és hosszabb, szárazabb, a fej élvonala többnyire egyenes.

Tarkó

Tarkónak nevezzük a juhok szarva mögött lévő részt. Kedvező az alakulása, ha széles, hosszú és a nyakkal egyvonalban van. Az ilyen típusú tarkó erős, míg a keskeny tarkó vékony nyakban folytatódik. A két testrész találkozásánál az utóbbi esetben a bunda fürtjei gyakran megnyílnak, teret engedve a szennyeződések (pl. szénamurva) megtapadásának. Kosokra általában erősebb, az anyákra gyengébb tarkó a jellemző.

Fejél

Közvetlen a tarkó előtt, a fej legmagasabb pontján elterülő kiemelkedést fejélnek nevezzük, amelynek alapját a homlokcsont adja. Szarvalt kosoknál, a szarvtő fejlettsége okán ez nagyon keskenynek látszik, míg a suta anyáknál széles és kidomborodó. A keskeny fejél megnyúlt, hosszúkás fejjel párosul. A fejél oldalán találhatók a szarvak.

Szarvak

A szarvképződmény egyes fajtákban csak a hímivarra, más fajtáknál mindkét ivarra (racka) jellemző lehet. A hímek szarva általában fejlettebb és kifejezettebb, az általuk bezárt szög a racka fajtában ivartól függően változó. Szarvalt juhfajtáknál, hímivarban, a gyengén fejlett szarvak a szilárd szervezet hiányát jelzik. A szűk állásokban, verekedésnél stb. a szarv hátrányossá, veszélyessé is válhat. A szemek irányába növekedő (pl. csigás) szarvakat csonkítani szükséges. Egyes fajták (pl. jakob) 4-6 szarvat is növesztenek. A szarvalt anyajuhok általában edzettebbek, erősebb testalkatúak. A szarvak színe a piszkos sártól a fehéresen át a palaszürkéig változhat. Gyakoribb szarvalakulások: csigás, pörge és sarló- vagy kecske szarv.

Fülek

A fülek a fej két oldalán, a szarvak alatt találhatók. Nagysága és állása a fajtára, vastagsága, szőrözöttsége a szervezet szilárdságára utal. A vékony, áttetsző, kopaszodásra hajlamos fülkagyló túltenyésztett, érzékeny szervezetre utal. Az ilyen egyed csökkent tenyészértékű, a nyájátlagnál igényesebb, megbetegedésre hajlamosabb. A fülek hasznos felületetet biztosíta-nak a tetoválás és az egyedazonosító elhelyezésére.

Homlok

A homlok a fej elülső részén, közvetlen a fejél alatt és a szemek között található. Ivartól függetlenül előnyben részesítjük a széles homlokot, mivel a fej alakulását kedvezően befolyásolja, továbbá erősebb alakulású, mint a keskeny.

Szemek, orrhát, orrüreg, pofa, ajkak

A szemek tiszták, élénkek, nagyok és épek legyenek. A juhokra jellemzően kiállóak. Az orrhát alakja, ívelődése ivartól függően eltérő. Kosoknál általában ívelt, anyáknál egyenes lefutású. A kosoknál, az orrhát közepén egy-két ránc utal az ivarra. Az orrüregben gyakran élősködők, pl. juhbögöly álcája szokott előfordulni. A pofa az orrhát két oldalán, a szemektől az ajkakig terjedő, kissé kidomborodó testrész. A táplálékfelvétel fontos részei az ajkak, általuk záródik a száj ürege. Általuk képes a juh az apró takarmányrészek felvételére. Nem kívánatosak sem a túl finom, sem a túl durva ajkak. Húsfajtáknál a szélesebb ajkak előnyt jelentenek, mert a takarmányfelvétel így gyorsabb. A pontyszájú vagy nyúlszájú (az állkapocs rövidebb, mint a felső állcsont, a metszőfogak a szájpadláshoz tolódnak) egyedeket a tenyésztésből kizárjuk. A csukaszáj az előbbi küllemi hiba ellenkezője, így ez utóbbi sem kívánatos.

Fogak

A szájüregben találhatók a fogak, amelyek a felvett takarmány aprítására szolgálnak, és az életkor meghatározásánál nyújtanak segítséget. A juhoknál metszőfogakat és őrlőfogakat különböztetünk meg. A 8 metszőfog az alsó állkapocs fogmedreiben található. A felső állkapocsban metszőfogak nincsenek, feladatukat az erős fogíny váltja ki a legelőfű letépésekor. Az őrlőfogak a felső- és az alsó állkapocscsont fogmedreiben helyezkednek el. Számuk mindkét oldalon, alul és felül 6-6, így összesen 24. A juh fogainak száma tehát összesen 32.

Életkor megállapítása fogak alapján

Az alsó állkapocscsontban elhelyezkedő metszőfogak közül a két középsőt fogófognak, a mellettük lévő kettőt belső középfognak, a belső középfogak mellett növekedőket külső középfognak és a legszélső fogakat sarok vagy szegletfogaknak nevezzük. Az őrlőfogak közül az első hármat elő-zápfog, a mögöttük elhelyezkedőket utózápfog elnevezéssel illetjük. A metszőfogak és az elő-zápfogak tejfogként fejlődnek ki, tehát váltódnak. Ezeket bárányfogaknak is nevezik. Az utózápfogak végleges fogként jelennek meg, tehát nem váltódnak. Az életkor meghatározására a metszőfogak váltása és kopása alapján nyílik lehetőség. A születést követő első héten, legelőszőr a fogófogak bújnak ki a fogínyből. Mintegy kéthetes életkorra, mielőtt a fogófogak elérnék teljes hosszúságukat, megjelennek a belső középfogak is. Háromhetesen a külső középfogak, majd négyhetesen a sarok vagy szegletfogak is kialakulnak. A sarokfogakkal egyidejűleg kihasadnak az elő-zápfogak is, így négyhetes korra minden tejfog jelen van az állkapcsokban. Az 1 hónapos báránynak ekkorra már 8 metszőfoga és 12 őrlőfoga van. Ebben az életkorban a tejfogak kialakulásával és az elő-gyomrok működésének a fokozatos beindulásával, már szilárd, azaz növényi eredetű takarmány felvételére is képes a bárány az anyatejen kívül. Három hónapos korban megjelenik a 4., már állandó őrlőfog, tehát az 1. utózápfog, 9 hónaposan kihasad az ötödik, vagyis a második utózápfog és 1-1½ évesen a hatodik őrlőfog ( 12. táblázat , 13. táblázat ), azaz a harmadik utózápfog. Erre az életkorra a juhnak mind a 32 foga ( 7. ábra ) kialakul. A tejmetszőfogak közül a legtöbb egyedben a fogó-fogak 1¼ éves (13. kép) korra, a belső középfogak 2 éves ( 14. kép ), a külső középfogak 2¾, a szegletfogak 3½ éves ( 15. kép ) korban váltódnak véglegesre, azaz átlagosan ¾ évente. A kiváltott metszőfogak a kor haladásával kopnak, rágólapjuk elkeskenyedik, majd meglazulnak és esetleg ki is hullnak. A rágólapok kb. 6 éves korban négyzet vagy téglalap, 7-8 éves korban ( 16. kép ) kör alakúak. A lazulás is ebben az életkorban szokott megindulni. A juhok életkorának megállapítása 3½ éves életkorig jó megközelítéssel elvégezhető, később a rágólapok változása és a fogak lazulása egyedileg elég jelentős eltéréseket mutat.

Törzs

A törzset a nyak, mar, hát, ágyék és a far alkotják. A törzs bírálatakor, a hús, gyapjú, tej és a szaporaság hasznosítási irányok igényeinek megfelelően ítélkezzünk. A húshasznú fajtákban a széles, hosszú és mély, oldalnézetből téglalap alakú törzs a jellemző, míg tejelő és szapora juhoknál a körte alakot tartjuk előnyösnek. A gyapjútermelő típusú juhok e vonatkozásban a kettő között foglalnak helyet.

Nyak

A 7 csigolyát magába foglaló nyak izmoltsága, alakja jelentős mértékben függ a hasznosítási típustól, fajtától és az ivartól. A jól izmolt nyak a gyapjúhasznosítású juhoknál is előnyös, de elfogadható a hosszabb, kevésbé izmolt és mérsékelten ráncolt bőrű nyak is. Ez utóbbi típus esetében, e testrészt fedő bunda kevésbé hajlamos a nyitottságra, így nehezebben szennyeződik. Gyapjútermelő juhoknál a nyak bőre az elülső részen kisebb-nagyobb fodrokat, az oldalán és a felső részén ráncokat vet. Ezek akár 20-30%-al is növelhetik a minőségi gyapjút adó gyapjútermelő felületet. A túlzott ráncoltság rontja a teljes bunda kiegyenlítettségét. Ideális esetben, különösen a húsfajták esetében, kedvező, ha a nyak rövid, telt izomzatú, a bőr közepes lazaságú. Tejelő és szapora fajtáknál a nyak hosszú, izomzata gyenge. A kosok nyaki izomzata fejlettebb, faggyúszövettel fokozottabban fedett, az anyák nyaka vékonyabb. Továbbtenyésztésre szánt kosok közül selejtezni kell a gyengén izmolt, vékony, lapos nyakú egyedeket, mivel az ilyen típusú hiba együtt jár a lapos mellkassal, azaz a fejletlen tüdővel és a szívvel. Feszes bőr esetén e hibát fokozott szigorúsággal ítéljük meg.

Mar

Szabályosnak tekintjük a mart, ha az, a nyak közvetlen folytatásaként, 2-3 cm-re kiemelkedik a hát vonalából, amelybe lejtősen megy át. Hibás az ún. magas mar, amikor az, 5-6 cm-re emelkedik a hát síkja fölé. Ha lapockák felső végei a mar tetőpontjától fentebb vannak és az itt található csigolyák tövisnyúlványai izomszegények, akkor beszélünk „éles marról”. Az előbb említett „magas mar” hibánál súlyosabbnak tartjuk. Az éles mar tehát izomszegénységre utal, továbbá a rajta megnyíló bunda könnyebben szennyeződik. A „süppedt mar” a gyenge szervezet jele. Ekkor a mar legmagasabb pontja lejjebb fekszik a hát vonalánál. Az éles és magas marnak ellentéte az alacsony mar, amelynek síkja a hát vonalával egybe esik. Bár szabályosnak nem tekintjük, de hibának sem, mivel a bunda ez esetben nem nyílik meg. A gyapjútermelő fajtákban elfogadható a mérsékelten széles mar, de húshasznosítás estén elvárjuk e testrész széles és jól izmolt megjelenését.

Hát

A hát a marnak közvetlen folytatását képezi. Az 5. hátcsigolyától az 1. ágyékcsigolyáig terjed. Kedvező az alakulása, ha jól izmolt, feszes, széles, hosszú és egyenes. Az izmoltság a jóltápláltság, az egészséges szervezet jele, a hát egyenessége a szervezet szilárdságának bizonyítéka. Húshasznosítású juhoknál elvárjuk, hogy széles, izmos, és hosszú legyen, mivel itt találhatók az ún. pecsenye vagy I. osztályú húsok. A széles hát csak a csigolyák fejlett harántnyúlványai és az erősen kidomborodó bordák léte, azaz kedvező dongásság esetén remélhető. Az ilyen típusú háton a bunda zárt marad. Nem kívánatos és hibás az izomszegény, éles hát, amelyen a gerinc csigolyáinak tövisnyúlványai mentén a bunda megnyílik. Az éles hát a lassan fejlődő, rossz takarmányértékesítő, betegségre hajlamos egyedek jellemzője. Kedvezőtlen továbbá a puha vagy hajlott hát, illetve a pontyhát, valamint az előremélyedt hát. Hímivarban a hát tulajdonságait szigorúbban bíráljuk el.

Ágyék

Az ágyék a hát közvetlen folytatását képezi, melynek alapját 6 ágyékcsigolya adja. Mivel a mellső és a hátsó testrész közötti kapocsként szolgál, ezért fontos, hogy feszes, egyenes, széles és mérsékelten hosszú legyen. Mint az értékes húsrészek hordozója, húshasznosítású juhokon elvárjuk fokozott izmoltságát. A széles ágyék a has-űri szervek fejlettségére utal. Hibás az éles, a ponty- és a süppedt és a keskeny ágyék. Ez utóbbi, az ágyékcsigolyák rövidebb ha-rántnyúlványainak, azok gyenge izmoltságának köszönhető.

Far

A továbbtenyésztésre szánt nőivarú juhoknál fontos szelekciós szempont e testrész hosszúsága, szélessége és iránya. Mivel a széles far egyúttal tágasabb szülő utat rejt magában, így nehéz ellésre kisebb az esély. Húshasznosítású juhoknál elvárjuk, hogy a far egyenes, hosszú, széles és jól izmolt legyen. Gyapjútermelő juhoknál is előnyösnek tekintjük a széles fart, mivel növeli a gyapjútermelő felületet és zárt marad a bunda felülete, kevésbé szennyeződik. Valamennyi hasznosítási típusban kedvezőtlen az éles, lejtős és elhegyesedő faralakulás.

Farok

Alakulása a juhfajták csoportosításának egyik szempontja. Megkülönböztetünk rövid-, hosszú- és zsírfarkú juhokat. Gyapjúhasznú juhoknál, elsősorban a jerkebárányoknál, néhány napos korban kurtítják a farkat. Célja az ivarnyílás védelme a legyekkel, illetve a szúnyogok csípésével szemben. Húshasznosítású juhok esetében tőből távolítják el szoros gumigyűrű felhelyezésével a tetszetősebb combok látványáért, annak izmoltságának kihangsúlyozásáért.

Szügy

A szügy, a nyaknak a mellkassal való találkozása alatt, a vállszögletek között kidomborodó testrész. Valamennyi hasznosítási típusban előnyös a mély, széles és a mell irányába kidom-borodó szügy. Ha széles és mély, akkor a mellső végtagok távol állnak egymástól. A dongás mellkas alakulással együtt jár. Ezzel szemben a keskeny, esetleg sekély szügy, egymáshoz közel álló mellső végtagokkal, lapított mellkassal és vékony nyakkal jár együtt. Gyapjútermelő juhoknál, e testrészen, kisebb-nagyobb fodrokat találunk.

Mellkas

A mellkast felül a hátcsigolyák, alul a szegycsont, oldalt a bordák határolják. Mivel e testrészben életfontosságú szervek (szív, tüdő) találhatók, ezért tenyészállatok kiválasztásánál szigorúan bíráljuk el. A széles, mély, hosszú és dongás mellkas a gyorsan fejlődő, jó takarmányértékesítő szervezet, különösen a húshasznosítású fajták jellemzője. Gyapjútermelő juhoknál is előnyös, ha terjedelmes, mivel értékes gyapjú található e testrészen. A mély és dongás mellkas viszont a gyapjú finomságára kedvezőtlen hatású. A fűzött, sekély vagy lapított mellkas rossz takarmányértékessel jár együtt, légzőszervi megbetegedésre hajlamosít.

Has

A has, a mellcsont vége, az utolsó álborda, az ágyék, a medencecsontok és az erős hasizmok által határolt testüreg, amely az emésztő- és a nemzőszervek egy részének nyújt védelmet. Szabályos a has alakulása, ha követi a mellkasra jellemző méreteket, annak irányát. Legfeljebb csak a hátsó felében karcsúsodik fokozatosan és terjedelmesen húzódik a gáttájékig. Az ilyen, ún. „hengeres has” kialakulását előnyösnek tartjuk. A „felhúzott vagy agár-has”, a lapátos porctól fölfelé emelkedve húzódik a combok közé. Az ilyen hibás testalakulás csak kevésbé fejlett emésztő- és hasűri szerveket foglal magába, továbbá az étvágytalanság jele. A csüngő has a petyhüdtség jele. Kialakulása, a terimés takarmányok fokozott etetésére, illetve anyajuhoknál a többszöri ellésre vezethető vissza. Ez utóbbi esetben nem ítéljük meg szigorúan e testalakulást. A kosoknál elvárjuk, hogy a has hengeres legyen, ui. a csüngő has ugrási-fedezési nehézséget okozhat.

Horpaszok

Az ágyékcsigolyák két oldalán található, ▼-alakú bemélyedést horpaszoknak nevezzük. Alakulásuk az ágyékcsigolyák alakulásától függ. Az élesen kiemelkedő határvonalakat és nagy bemélyedést mutató, szakadt horpasz a gyenge szervezet, a rossz kondíció jele.

Nemzőszervek

A sikeres párzás, szaporítás, szabályos alakulású, egészséges nemzőszerveket feltételez. Kosoknál a hereborékot, a heréket, a vaszorát és a hímvesszőt vizsgáljuk. A hereborék a heréktől könnyedén elmozdítható, ráncokba szedhető és hegektől, forradásoktól mentes legyen. Az egészséges egyedeknél a herezacskó bőre sima, gyapjúval enyhén fedett. A herék a kosok testnagyságához viszonyítva aránylag nagyok. Szabályos alakulásúak, ha azok tiszták, ruganyosak és kellő fejlettségűek. A túlságosan nagy herék spermatermelése általában csekély. A vaszora bő, belőle a hímvessző könnyedén kitolható legyen. A hímvesszőnek, egészségesnek, normális fejlettségűnek kell lennie. A női nemi szervek vizsgálatánál a pérát, a két szeméremajkat és a tőgyet bíráljuk. A péra legyen egészséges, élősködők álcáitól mentes, az üzekedési időszak kivételével kifolyásmentes. Duzzadtságuk és bőrfelületük színe az egyed szaporodás-biológiai állapotától függően jelentős mértékben eltérő lehet.

Tőgy

A has alatt, a combok között található tőgy kellő fejlettségén túl elvárjuk, hogy a mirigyes állománya csomóktól és daganatoktól mentes legyen. Fejlett a tőgy, ha a combok közötti teret kitölti. Az egészséges tőgy bőrfelülete tiszta, forradásoktól mentes és a mirigyes állománytól elmozdítható. Mindkét tőgybimbó épsége alapvető fontosságú. Ideális esetben hengeres alakúak, ujjpercnyi nagyságúak, alapi részük 15 mm átmérőjű, hosszúságuk 20 mm. Mérsékelten oldalra és előre állóak legyenek. A tőgybimbóhoz közeli fattyúbimbók akadályozzák a fejőkelyhek felhelyezését. A leellett, tejelő anyajuhoknál elvárás, hogy a tőgy a combok között szélesen, mélyen elhelyezkedő és a has irányában erősen előterjedő legyen. A kicsi tőgyű anya kevés tejet termel, báránya rosszul fejlődik. Többször ellett anyajuhoknál eltekintünk a csüngő tőgy jelenségétől.

Végtagok

Szigorú bírálatuk fontos, mivel a juhok, az év nagy részében, a legelőkön, nagy területeket kénytelenek bejárni táplálékuk megszerzéséhez.

Mellső végtagok

Szabályosak a mellső végtagok oldalról és elölről vizsgálva, ha megközelítően függőlegesek. Ha az elülső vállszöglet közepétől bocsátott függőleges egybeesik a lábtengellyel és a csülökhasítékon át éri a talajt, illetve a lapocka forgási pontjából bocsátott függőleges a láb középtengelyében haladva közvetlenül a sarokvánkosok mögött éri a talajt. A mellső végtagok hibás állásai (8. ábra) elölről, a térdben szűk vagy X-állás, a térdesség és a puha csüd. A széles állás a dongás mellkassal jár együtt.

Hátulsó végtagok

A hátulsó végtagok szabályos állása különösen a fedező kosok esetében fontos. Szabályosnak tekintjük a hátulsó végtagokat, ha oldalról nézve a csípőizületről bocsátott függőleges egyenes a csülök hegyét érinti, hátulról figyelve az ülőgumóról bocsátott függőleges egyenes és a sarokdudor érintésével a sarok-vánkosok mögött éri a talajt. A szabálytalan hátsó lábállásokat ( 9. ábra ) (kardállás, gacsos állás, hordó- vagy dongásállás) mutató állatok járás közben gyor-sabban fáradtnak, e küllemi hibák egyes esetekben a szűk törzsalakulás velejárói. A testtájak alakulásának és főleg hibáinak jó része öröklődő jellegű, de több esetben felnevelési, sőt tartási hiányosságra is utal. Tenyészállatjelöltek bírálata során a küllemi hibákat szigorúan ítéljük meg. A szabályos lábszerkezetű juh járása könnyed és szabad. A hústípusú juhokban fontos a végtagok, így a combok és a lapockák telt formát mutató izmoltsága. E hasznosítási típusnál előnyös, ha a combok közötti hasíték rövid, a combizomzat hátrafelé és oldalt kidomborodó. A tömör, széles combizomzat rendszerint rövid combcsonttal párosul. Hibás a nyurga, izomszegény comb. A lábtő, valamint a csánk alatti csontok tömörsége és az inak erőssége egészséges, szilárd szervezetre utalnak.