Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

Eltérő hasznosítású juhok testalakulása

Eltérő hasznosítású juhok testalakulása

A céltudatos kiválasztás eredményeként gyapjú-, hús-, tej- és prémtermelő hasznosítási típusú juhfajták alakultak ki. E típusok, küllemi sajátosságaik alapján egymástól jól elkülöníthetők.

Gyapjúhasznosítású juhok testalakulása

A gyapjútermelő juhokra általában a kisebb anyai testsúly (30-60 kg) és a finomabb csontozat jellemző. Kisebb testsúlyukhoz viszonyított nagyobb bőrfelületnek köszönhetően az ilyen típusú juhok relatív gyapjútermelése kedvezőbb más típusokhoz viszonyítva. A gyapjútermelésnek a nyak, far, oldalak bőrfelületének növelése révén történő fokozásával ráncolt típusú juhok alakultak ki. Mivel a bőr túlzott ráncoltsága rontja mind a gyapjú, mind a bőr minőségét, továbbá nehezíti a nyírást, ezért ma már nem törekszünk a ráncolt egyedek megtartására. Megengedett viszont, különösen hímivarban, a nyakon 2-3 lebeny és a bőrnek az egész testre kiterjedő finom redőzöttsége. Előnyös a széles nyak, mar és hát, mivel e testrészeken értékes gyapjú nő. A bundát tépő, hibás szarvalakulás hátrányos. Jellemző e típusra a vékonyabb, laposabb nyak, gyengébben izmolt törzs és a csapott far, amely kedvezőtlen sajátosságokat a gyapjútermelésben nem ítélünk meg túl szigorúan. Korszerű gyapjútermelő típusokban már nem törekszünk a fej, a végtagok és a farok gyapjúval való benőttségére, mivel e testrészeken értéktelen gyapjú nő. A fej gyapjúbenőttsége akadályozza a látást, a hosszú farkon növekvő gyapjú gyakran bélsárral szennyeződik, ezért kurtítják. A has benőttsége viszont előnyös, mert még jelentős mennyiségű és jó minőségű gyapjút ad.

Húshasznosítású juhok testalakulása

A digestivus anyagcseretípusba tartozó húshasznosítású juhok a gyapjútermelőktől durvább gyapjút növesztenek, testalkatukban és testarányaikban különböznek azoktól. Csontozatuk durvább, bőrük vastagabb, vérmérsékletük nyugodtabb. A fej, nyak és a mar széles, rövid és jól izmolt. Kedvező, ha a hát és a far minél hosszabb, mivel e testrészeken értékes, I. osztályú, ún. pecsenye-húsok találhatók. A széles far és a csánkra lehúzódó fokozott izmoltság, a don-gás lábállás, szintén a hústípusú juhok sajátossága. Az ún. „négysonkás” juhok (pl. beltex) izmoltsága a mellső végtagokon is hasonló, mint a combokon. Másik gyakori jelenség a hús-típusú juhoknál a rövidlábúság (down juhok). E testalakulásnak köszönhetően a végtagok izmoltsága még kifejezettebb, a törzs profilja oldalnézetből téglalaphoz hasonló alakú.

Hús-gyapjú és gyapjú-hús hasznosítású juhok testalakulása

Külső testalakulásuk jellemzői a hús- és gyapjúhasznosítású juhok között foglalnak helyet.

Tejhasznosítású juhok testalakulása

A tejhasznosítású juhok törzsének profilja körte alakhoz hasonlítható. A hústermelő képessé-gük, éppúgy, mint gyapjútermelésük szerény, a szálátmérő a merinóétól durvább. A fej általá-ban kicsi és száraz, a tekintetük élénk, az arc-orri rész többnyire megnyúlt. A nyak jellemzően hosszú, vékony, lapos és izomszegény. A törzs és a végtagok gyengén izmoltak, a csontozat finom, de szilárd. A tőgy szembetűnően nagy, elvárt a szabályos alakulása és felfüggesztése. A laktációs időszakon túl is jól látható az ilyen típusú egyedek tőgye.

Prémtermelő juhok testalakulása

A prémtermelés a külső jegyekből jól megítélhető, így a küllemi bírálat e hasznosítási típusban eredményesen alkalmazható a tenyészállatok kiválogatásában. E hasznosítási típus sajá-tosságait az „Értékmérő tulajdonságok” fejezetben, részleteiben tárgyaljuk.